KOCKÁZATOK, ELLENÁLLÓKÉPESSÉG ÉS AZ EGYENSÚLY HELYREÁLLÍTÁSA AZ GLOBÁLIS ELLÁTÁSI LÁNCOKBAN

A vállalatoknak meg kell érteniük és fel kell mérniük a globális értékláncoknak való a kitettségüket, sebezhetőségüket, gyenge pontjaikat és az ezekből fakadó lehetséges veszteségeiket, hogy megfelelő stratégiákat dolgozhassanak ki ellenállóképességük fokozása érdekében. Ez a nyitó gondolata a McKinsey egyik legfrissebb, 2020 augusztusában megjelent, több mint 100 oldalas elemzésének (https://www.mckinsey.com/business-functions/operations/our-insights/risk-resilience-and-rebalancing-in-global-value-chains).

Üzleti SZEmle - 2020. augusztus - szeptember

Az elmúlt évtizedekben megfigyelhető volt, hogy az értékláncok hossza és komplexitása – az ádáz költségcsökkentési és fedezetnövelési verseny eredményeképpen – folyamatosan nőtt. Bár egyes tanulmányok arra mutatnak rá, hogy ez a tendencia már a 2010-es évek közepén, tehát jóval a koronavírus-válság kitörése előtt megállt, s vissza is fordult (nem kis mértékben az előbb jelzett kockázatok felismerésének köszönhetően), mégis 2000 óta a világkereskedelembe kerülő közbülső termékek értéke megháromszorozódott. Azok a vállalkozások, amelyek sikeresen alkalmazták a globális lean termelési modellt, sokat javultak az olyan mutatókban, mint a készletszint, a határidőre történő szállítás és a rövidebb átfutási idők. Ez a működési modell azonban nem kívánt következményekhez is vezethet, ha nem kalibrálják megfelelően kockázati kitettség szempontjából. A bonyolult termelési hálózatokat a hatékonyság növelése, a költségek csökkentése és a megfelelő piaci/geopolitikai pozíciók biztosítása érdekében tervezték, de az átláthatóság vagy az ellenállóképesség nem feltétlenül voltak fontos szempontok.

A 2020 elején kialakult pandémia megmutatta, hogy globális ellátási láncaink egy olyan világban működnek, ahol a működési zavarok rendszeresek és súlyos következményekkel járnak. Az iparágak átlagában a vállalatok most arra számíthatnak, hogy az ellátási lánc megszakadása 3,7 évente egy hónapig vagy tovább tart és a legsúlyosabb események jelentős pénzügyi károkat okoznak.

Az elemzés sorra veszi és értékeli azokat a kockázatokat, amelyek egyre intenzívebbé és gyakoribbá válásával kell számolnunk, s azokat az ágazatokat, amelyekben kisebb és ahol jóval nagyobb mértékben kell ezek negatív pénzügyi következményeivel számolni. Az okozott veszteségek átlagosan egy év EBIDTA értékének 42%-ára is rúghatnak egy évtized alatt. A globális értéklánc kockázatok felmérésére és minimalizálására irányuló befektetések hosszú, de már akár középtávon is jó megtérülést ígérnek.

Ugyanilyen következtetésekre jut a Széchenyi István Egyetem kutatója is egy korábbi tanulmányában, amelyben a hazai gazdaság kitettségét vizsgálja a koronavírus-járvány kapcsán. A kutatás legfontosabb eredményeit az Üzleti SZEmlében és a SZEhírekben is bemutattuk: https://uni.sze.hu/uzleti-szemle/mekkora-a-globalis-ellatasi-lancoknak-valo-kitettsegunk- illetve https://uni.sze.hu/hirek-1/a-magyar-gazdasag-es-a-globalis-erteklancok-osszefuggeseit-elemezte-a-szechenyi-egyetem-kutatoja. A kutatási téma és értéklánc-kockázataik felmérése és csökkentése iránt érdeklődő jelenlegi és potenciális partnereink a http://rs1.szif.hu/~koppanyk/web/gazdmod/gazdhat.html linken találnak további információt.

 

Az összefoglalót készítette: Dr. Koppány Krisztián