Anti- (vagy kontra-) ciklikus gazdaságpolitika

Az anti- (vagy kontra-) ciklikus gazdaságpolitika olyan gazdaságpolitikai elvek alkalmazását jelenti, amelyek a gazdasági teljesítmény konjunkturális hullámzásainak kisimítását célozzák, így ez képezi a válságkezelés egyik fő eszközét. A gazdasági aktivitás erős hullámzása ugyanis az erőforrások eltérő mértékű kihasználásához, mint például munkanélküliséghez és inflációhoz, valamint egyéb káros feszültségekhez vezet. Az anticiklikus gazdaságpolitika célja, hogy a gazdasági teljesítményt annak természetes rátája, trendje körül stabilizálja az ingadozások mérséklésével.

Üzleti SZEmle - 2020. április

A kis- és középvállalkozások már csak emiatt is különösen ki vannak szolgáltatva a válság hatásainak, de más szempontok miatt is érzékenyebbek. Az OECD által kiemelt okok:

  • nem tudják csökkenteni a tevékenységüket, mivel már egyébként is kicsik,
  • nem tudják diverzifikálni a tevékenységüket, mivel általában túl kicsik ehhez,
  • mivel nem tudnak külső forrást szerezni a tőkepiacokról, ezért hitelekre szorulnak (miközben alacsony vagy nem létezik a hitelbesorolásuk),
  • ezzel együtt kevesebb finanszírozási opciójuk van.

A leggyakrabban használt lépések a keresletélénkítésre a munkapiaci beavatkozás mellett a kis- és középvállalkozások finanszírozását segítő intézkedések. A bankok feltőkésítésével egyszerre, mintegy annak feltételeként előírják a kkv finanszírozását, vagy más módon nyújtanak állami garanciákat a kkv számára nyújtott hitelekhez (itt még nincs bevált gyakorlat):

  • segítik az értékesítést exporthitelekkel és biztosításokkal, faktoring lehetőségekkel stb.;
  • Javítják az állam fizetési fegyelmét. Ez megnyilvánulhat azonnali vagy havi áfavisszatérítésben (Csehországban, Franciaországban, Spanyolországban), az állami megrendelések gyorsabb kifizetésében (Európai Bizottság 30 napos határidőt javasolt, az Egyesült Királyság 10 napos határidőt vállalt);
  • beruházást segítő hosszabb távú hitelek, gyorsított leírási lehetőségek;
  • Foglalkoztatás segítő bérkiegészítések, hogy a dolgozók részmunkaidőben dolgozva is teljes bért kaphassanak;
  • adócsökkentések, ami magába foglalhatja a társasági adót vagy akár átmeneti áfacsökkentést is (Egyesült Királyság). Gyakran használt válságkezelési megoldások: Működési és beszerzési költségek csökkentése; Többlet erőfeszítések a piac bővítésére; fejlesztések, beruházások halasztása, létszámcsökkentés; vállalkozói együttműködések keresése; áremelések; hitelek átütemezése.

Forrás:https://www.oecd.org/cfe/smes/theimpactoftheglobalcrisisonsmeandentrepreneurshipfinancingandpolicyresponses.htm

Összeállította: Tóth Árpád (totha@ga.sze.hu)