A modell lényege, hogy egy ipari berendezés felhasználója nem vásárolja meg és nem birtokolja a terméket, ehelyett az ügyfelek a használattól függő díjat fizetnek, amelyet egyértelműen meghatározott fogyasztás, teljesítmény vagy más egyéb mutatók alapján mérnek, és amelyek manapság könnyebben vezérelhetők az IoT-eszközökön keresztül. Ez két olyan problémát old meg, amelyekkel a felhasználók szembesülnek: először a finanszírozás kérdését (a berendezések használói nem előre fektetnek be, hanem később fizetnek a berendezések használatával keletkező cash flow-ból). Másodszor csökkenti az üzemeltetési (a gép rendelkezésre állása) és az üzleti kockázatot (a gép kihasználtságának kockázata, ha a kereslet a várakozások alá esik). A modell bevezetése előtt azonban a berendezésgyártóknak fel kell tenniük az alábbi kérdéseket: Az új modell az ügyfél problémáját jobban megoldja-e, mint a meglévő megoldások? A gyártó jobb helyzetben van-e, mint az ügyfél, hogy viselje a felhasználási és működési kockázatokat? Kész-e az ügyfél megosztani a szükséges adatokat és lemondani a teljes mértékű irányításról? Hajlandó-e az ügyfél felárat fizetni a gyártó kockázatvállalásáért? Vajon a szolgáltatás használata elegendő jövedelmet generál-e a hardver amortizációjának ellentételezésére ésszerű időn belül?

Forrás: https://www.oliverwyman.com/our-expertise/insights/2019/nov/perspectives-on-manufacturing-industries-vol-14/manufacturing-in-a-changing-world/is-pay-per-use-the-future-in-manufacturing-industries.html

Összeállította:

RÁMHÁP SZABOLCS

PhD, egyetemi adjunktus

Vezetéstudományi- és Szervezeti Kommunikáció Tanszék

ramhap@ga.sze.hu