A kerek évfordulókat illik alaposan megünnepelni – gondolta a SZEnavis csapata, amely tizedik születésnapját vacsorával egybekötött alumnitalálkozóval „ülte meg” a Bridge Hallgatói és Oktatói Klubban. A rendezvényen részt vett a társaság színe-java az alapítóktól a jelenleg aktív hallgatókig. A támogatók közül jelen volt a Strabag Zrt., a Mapei Kft., az Austrotherm Hőszigetelőanyaggyártó Kft., a TPA HU Kft. és a Beton Technológia Centrum Kft. A Széchenyi István Egyetem vezetőségét dr. Zseni Anikó oktatási rektorhelyettes és dr. Horváth Balázs, az Építész-, Építő- és Közlekedésmérnöki Kar dékánja képviselte.

Tíz év alatt a semmiből teremtettek közösséget a SZEnavis alapítói. (Fotó: Májer Csaba József)

Pollák András, a SZEnavis alapítója és jelenlegi mentora köszöntőjében felidézte, hogy amikor elkezdtek betonkenu-építéssel foglalkozni, azt sem hitték volna, hogy jövőre is készítenek egy hajót, nem hogy tíz év alatt 150 hallgató fordul majd meg a csapat kötelékében.

„Óriási fejlődésen mentünk keresztül a kezdetektől napjainkig. Az első hajónk 380 kilogrammot nyomott és 10 centiméter volt a falvastagsága, idén pedig ugyanezek a paraméterek 47,5 kilogramm és 3 milliméter voltak. Az első versenyünkön utolsók lettünk, azóta viszont többször is az élen végeztünk a Magyar Kupán, sőt 2018-ban elértük, hogy a viadal Győrbe, a Mosoni-Dunára költözzön. 2017-ben első magyar csapatként részt vettünk a németországi versenyen, ahol azóta is jelen vagyunk minden alkalommal. A harmadik évünkben az egyetem is elismerte a munkánkat, és a negyedik öntevékeny hallgatói kör lettünk az SZEnergy, a SZEngine és az Arrabona Racing Team mellett” – sorolta az eredményeket az alapító, aki egyben az egyetem Építőanyag-vizsgálati és Épületfizikai Laboratóriumának vezetője is.

Pollák András szerint ma már a csapattagság óriási előnyt jelent egy önéletrajzban. (Fotó: Májer Csaba József)

Pollák András kitért arra is, hogy a Széchenyi-egyetem Menedzsment Campusa szolgáltatásának köszönhetően sikerült levédeni a SZEnavis Betonkenu nevet, így azt rajtuk kívül senki más nem használhatja. Folyamatban van a „A beton legyen veled!” szlogen és a logó védjegyesítése is.

A SZEnavis emblematikussá vált kulcstartóját szerte az országban felismerik. (Fotó: Májer Csaba József)

A köszöntőt követően az elismerő oklevelek átadása, majd a vacsora következett. A remek hangulatú összejövetel ezután klasszikus öregdiák-találkozóként folytatódott, ahol jelen voltak az aktuális csapattagok is, mintegy hidat képezve a nemzedékek között, szimbolizálva a csapat egységét. Az alapító törzsgárdából sokan férjjel-feleséggel, sőt, esetenként gyerekekkel érkeztek. Megelevenedtek az egykori bajtársi kapcsolatok, mintha újra 2012-t írnánk. A nosztalgikus időutazást csupán az alkalomra készült különleges torta felszolgálása szakította meg. Egy rövid múltidézés erejéig megkértük az est házigazdáját, Pollák Andrást, valamint Lőrinczi Imre alapítót és Hegedűs Csabát, hogy meséljenek a kezdetekről.

„A történet nagyon prózai, ugyanis mi annak idején ebbe tényleg csak belecsöppentünk és spontán alakult ki a csapat” – vezette fel az alapítás történetét Pollák András. „Annak idején a szakkollégiumban páran kitalálták, hogy némi plusztevékenység gyanánt építenek egy betonkenut. Én akkor demonstrátorként dolgoztam az építőanyag-vizsgáló laboratóriumban. Úgy gondoltam, segítsünk nekik, és hívtam a baráti társaságomat is. Végül annyira belejöttünk, hogy azt vettük észre, idővel lekoptak mellőlünk a szakkollégisták, és maradtunk mi” – tekintett vissza az egykori csapatvezető.

„Felhívott Andris, hogy segítsek” – vette át a szót Hegedűs Csaba. „Addig nem foglalkoztak ilyen szinten betonozással. A labort sem erre tervezték, egy keverőgépük sem volt. Én akkor már a Strabagnál dolgoztam betontechnológusként, így hasznos tanácsokkal tudtam szolgálni. Kísérleteztünk, hogy ne legyen túl lágy, de túl kemény sem, hogy fennmaradjon a vízen. Végül megtaláltuk a tökéletes receptúrát” – mondta nevetve.

„Bulinak indult az egész, eszünkbe sem jutott, hogy ebből a projektből hosszú távon bármi komoly is lehet” – vetette közbe Lőrinczi Imre. „Szép lassan, lépésenként haladtunk. Elmentünk a vízitelepre, szereztünk kenut, ezt használtuk zsalunak. Kikevertük a betont, aztán kiöntöttük. 380 kilogramm körül lehetett, alig bírtuk kivinni a laborból. De úszott!” – derült fel az alapítótag.

A SZEnavis csapata a 2019-es német versenyen. (Forrás: SZEnavis)

A csapat történetéből számos epizódot ki lehetne emelni, de a legizgalmasabb anekdota kétségkívül a 2014-es ráckevei Magyar Kupához kötődik. Szállítás közben ugyanis eltörött a versenyre készült hajó, így rögtönözniük kellett.

„Nem estünk kétségbe. Még út közben elindítottunk egy autót anyagért, és mire odaértünk a kempingbe, már ott is volt minden a helyszínen. Vittünk magunkkal zsalut, keverőt, reflektorokat, tehát gyakorlatilag felállítottuk ugyanazt a rendszert, mint amivel a laborban dolgoztunk. Megkevertük a betont, kiöntöttük, hajnali kettő körül elkezdett kötni. Másnap mi mérlegeltünk utoljára, hogy minél tovább bent tudjon maradni a zsaluban. Mire a vízre kellett tenni, addigra minden rendben volt, és végül harmadikként zártuk a versenyt” – mesélte a csapatot összekovácsoló esetet Pollák András.

Fehérvári Imre (jobbra) a csapat evezőseként kezdte, jelenleg ő tölti be a csapatvezetői pozíciót. A fotó a 2019-es németországi versenyen készült. (Forrás: SZEnavis)

A betonkenu-építésen keresztül a hallgatók gyakorlati problémák megoldásához alkalmazhatták a legmodernebb technológiákat. Ugyanakkor egy-egy nyerő keverék vagy forma megtalálása nem jelenti azt, hogy egyeduralkodóvá válik a csapat, hiszen íratlan szabályként rögzítették, hogy minden évben máshogy kell építeniük a kenut. Nem az a cél, hogy megnyerjék a versenyeket, hanem hogy minden alkalommal alkossanak valami újat, hiszen ezáltal tanulják a legtöbbet. Emiatt nincs is értelme összehasonlítani a különböző szezonokat, hiszen elkerülhetetlen a teljesítménybeli ingadozás.

Mindamellett, hogy a csapatban kifejtett munka jelentős szakmai tapasztalatokhoz segítette a tagokat, a SZEnavis a kezdetektól fogva kiváló társaságot is jelentett. Ezt hangsúlyozta Pollák András is.

„A többség a versenyszférában helyezkedett el, néhányan kifejezetten betontechnológiával foglalkoznak. Én személy szerint aszfalttal dolgozom a munkámban, de ennek ellenére nagyon hasznosnak tartom, hogy részt vettem a csapatban. Apám mesélte valamikor, hogy amikor bevonult katonának, nagyapám azt mondta neki: »Fiam, akármire keresnek önként vállalkozót, menjél, mert jobban fog telni az idő!« Ezt a tanácsot én is megfogadtam, és az egyetemen mentem, ahova lehet. Imádtam ehhez a közösséghez tartozni, rengeteg élményt szereztem. Semmiért nem adnám azokat az éveket” – jelentette ki Lőrinczi Imre, aki alumniként azóta is rendszeresen visszatér a versenyekre. Ennek köszönheti azt is, hogy megismerte kedvesét, aki szintén a csapat tagja volt. Ők lettek a SZEnavis első házaspárja.

„Fontos, hogy a hallgatók a gyakorlatban is találkozzanak a technológiával. A SZEnavisban ezt megtehetik, amit egyedülálló lehetőségnek tartok” – tette hozzá Hegedűs Csaba, aki egyébként óraadóként is dolgozik a Széchenyi István Egyetemen. „Kevesen tudják, de a víz után a beton a legtöbbet felhasznált anyag a világon. Érdemes vele foglalkozni” – hangsúlyozta.

Az ünnepségre számos alumnicsapattag is visszatért. (Fotó: Májer Csaba József)

A SZEnavis első tíz évét záró ünnepség az első ilyen volt a csapat történetében, de közel sem az utolsó. A gárda körül olyan összetartó közösség épült, amely tartós, életre szóló, feloldhatatlan köteléket képez – az utódok pedig viszik tovább az alapítók szellemiségét. Ahogy Pollák András köszöntőjében hangoztatta: „Tíz év múlva ugyanitt találkozunk!”

Ultrakönnyű kenut épített a csapat

2015-től Molnár Mercédesz vezette a csapatot, majd Szigeti Zsófia vette át a stafétát a csapatvezetői posztban Pollák Andrástól, ezután Madarász Klaudia és Aller Attila következett. Jelenleg Fehérvári Imre fogja össze a társaságot, aki az idei németországi verseny kapcsán elmondta, kenujuk 47,5 kilogrammot nyomott, és ami még érdekesebb, mindössze 3 milliméter falvastagsággal rendelkezett. Ezzel a 11. helyezést érték el.

„Az egyenes szakaszon remekül teljesített a hajó, a fordulásban viszont akadtak problémáink, ezért nem jutottunk tovább a középdöntőbe. Viszont a hajó elnyerte a zsűri tetszését, hiszen ilyen extrém, papírvékony falvastagsággal még a szervezők sem találkoztak. Jövőre a tanulságok birtokában dolgozunk tovább a következő kenunkon” – tájékoztatott Fehérvári Imre.