Kicsit sántít az analógia és enyhe túlzás is, de azt lehet mondani, hogy a betonkenu-építés a betontechnológia Forma-1-e. Az összehasonlítás amennyire pontatlan, olyannyira érzékletes, hiszen a lényeg mindkét versenynél ugyanaz: csúcstechnológiával kísérletezni. Ezért hozták létre annak idején a legnagyobb autógyártók a „száguldó cirkuszt” és ezért alakult meg sok betonkenu csapat szerte a világon. Köztük a SZEnavis is, 2012-ben, a Széchenyi István Egyetemen.

A betonkenu versenyeken a csúcstechnológiára szükség is van, hiszen általában elmondható, a végelszámolásnál csupán 50%-ban számít a vízen elért eredmény – az összegyűjthető pontok másik felét egy szakemberekből álló zsűri osztja ki, különböző szempontok alapján. Külön értékelik a felhasznált technológiát, annak a korszerűségét, különlegességét, a kenuépítés koncepcióját, a felhasznált beton tulajdonságait, a hajó formakialakítását, sőt, a tervezés ötletességét is (ide értve a festést, díszítést és így tovább). Tehát könnyen elképzelhető, hogy egy csapat hiába teljesít középmezőnyben a különböző futamokon, a hajója annyira innovatív, hogy összesítésben az elsők között végez.

A fentiekből látszik, a versenyeken – még ha a pontokat ugyanolyan arányban osztják is ki – inkább a műszaki tartalom, semmint a sportteljesítmény dominál. Ennek megfelelően a csapatok idénye is két részre osztható: a szezon előtti fejlesztés fázisára, valamint a megmérettetések idejére.

A SZEnavis korábbi kenui.

„Az évünk hasonlóan zajlik, mint például a SZEnergy-nek, de mégis kicsit más” – mondta Pollák András, a SZEnavis csapatvezetője. „Nálunk is van egy koncepcióalkotási időszak. Októberig gyűjtjük az ötleteket a következő hajónkkal kapcsolatban, amikből végül összeáll valami. Ezután elkezdődik a tervezési folyamat, aminek az a vége, hogy március-áprilisra elkészül a zsaluzatunk. A hosszadalmas előkészítés után maga hajóépítés egy délutánra redukálódik” – mesélte András, aki egyébként beosztása szerint az Építőanyagvizsgálat és Épületfizikai Labor vezetője is egyben. Ebbéli minőségében állítja: „Ez a közösség úgy működik, mint egy kis cég, mindenkinek megvan a maga feladata. Az én dolgom csupán annyi, hogy segítsek, ha kell.”

Az idei esztendő nagy újdonsága, hogy a csapat betonkenuja teljesen saját tervezésű. Ezt úgy kell érteni, hogy nem „csupán” a hajó anyagát állították össze a hallgatók, hanem ezúttal a formáját is. Korábban mindig egy, már létező PC2-es portyakenut „koppintottak le”, idén azonban a tervezés is önállóan történt. A hallgatók belemerültek a hajóépítési szakirodalomba; az ott leírtak alapján több 3D modellt is terveztek, ezeket különböző szimulációknak vetették alá, végül a legjobbat kiválasztották és megépítették. Mindezt a zsűri is értékelte, hiszen kevés olyan csapat van a mezőnyben, aki mindenféle külső segítség nélkül, teljesen a saját tudására alapozva képes egy betonkenut építeni.

A képeket látva rögtön feltűnhet, hogy ez a betonkenu bizony szögletes, ami nem éppen megszokott látvány egy hajó esetében. Madarász Klaudiát, a csapat hallgatói koordinátorát arról kérdeztük, mi indokolja ezt a furcsa geometriát.

„A korábbi kenunk egyenesben nagyon jól ment. Igen ám, csak ezek kenuk hosszúak és keskenyek, így az áramvonalasság miatt nehezen tudtunk velük egy ívben fordulni. Ezért azt találtuk ki, hogy az új hajónk legyen szögletes – azaz törje a vizet – illetve az alja ne legyen teljesen csúcsos. Végül is az ötletünk bevált, a hajó nagyon szépen fordul” – jegyezte meg a negyedéves építőmérnök hallgató, aki azt is elárulta, mindez azért volt fontos, mert a német versenyen – a magyarral ellentétben – csak fordulós futam van, és idén inkább erre optimalizálták a hajót.

Az idei, szögletes, saját tervezésű hajó.

Fontos tudni, nem lehet akármilyen kenut építeni, a versenyszabályzat ugyanis szigorú korlátok közé szorítja a járművek dimenzióit: méretet tekintve egy hajó minimum 4, maximum 6 méter hosszú lehet, a szélessége pedig legalább 60, legfeljebb 100 centiméter közötti értéket vehet fel. Ezen kívül más előírás nincs, tehát a hajó formája és anyaga szabadon választott, annyi kitétellel, hogy évről évre módosítani kell ezek közül legalább egyet – tehát vagy megmarad a forma, de más technológiával kell építeni, vagy a technológia marad, de a forma változik. Ennek előnye, hogy senki sem tudja hosszú távon uralni a mezőnyt azáltal, hogy egyszer rátalált a tökéletes receptre.

Talán sokak számára meglepő tény az is, hogy nem feltétlenül cél minél könnyebb hajót építeni. Pollák András szerint a verseny olyan komplex és olyan sok szempont szerint zsűriznek a bírák, hogy nincs is értelme összehasonlítani a különböző csapatok hajóit.

„Idén két hajót építettünk: az egyik 143, a másik 130 kilogramm súlyú. Két évvel ezelőtt a német versenyen a 88 kilós hajónkkal a felső középmezőnyben voltunk. A mostani teljesen más technológiával készült, más a forma, emiatt ezeket nincs is értelme összevetni. Csak hogy érzékeltessem a dolgot: az előbb említett versenyen volt 11 kilós és 400 kilós hajó is. De lehet, hogy az a 400 kilós hajó olyan innovatív módszerrel készült, ami kimagasló és az is lehet, hogy a 11 kilós olyannal, ami teljesen átlagos” – magyarázta a csapatvezető.

A hosszú bevezetés után térjünk rá végre a SZEnavis idei szezonjára. A csapat ebben az évben két versenyen vett részt, a magyar és a német betonkenu kupán. Tárgyaljuk külön-külön a két versenyt!

A VIII. Magyar Betonkenu Kupa a Kopaszi-gátnál zajlott, Budapesten, június 21-én. Mint fentebb írtuk, a végső sorrend pontozás alapján került kihirdetésre, ahol ugyanúgy számított a szakmai bizottság véleménye, mint a különböző futamok során nyújtott teljesítmény. Mindemellett az esemény kísérő rendezvényeként mindig tartanak néhány, az összetett eredménybe nem beleszámító különversenyt is, ilyen például a híd-törésteszt, ahol az a csapat nyer, amelyik a legtöbbet kibíró hidat tudta építeni (természetesen betonból), valamint egy barátságos sárkányhajó-verseny, ahol a csapatok a helyszínen kapott sárkányhajókkal mérkőzhetnek meg egymással.

Tavaly Győrben volt a magyar betonkenu kupa.

A versenyről Pollák András csapatvezető számolt be.

„Nagyon erős volt a mezőny, egyre jobb mindenki évről évre. A nyolc csapatból négy külföldi volt: ketten jöttek Kolozsvárról és ketten Prágából. A BME is két csapattal képviseltette magát. Rajtuk kívül még a Friss Beton indult, mint cég, de az ő hajójukat is mi építettük” – kezdett bele András. „Összetettben hatodik helyen végeztünk, ami szerintem tisztes helytállás. Voltak olyan részek, amikben kiemelkedőek voltunk, a szögletes koncepciónk például nagyon tetszett a zsűrinek. Magyarországon egy csapat sem csinált ilyet még” – hangsúlyozta.

András szerint, ha profi evezősök ültek volna a hajóban, más helyen érkeztek volna be, de náluk a „klubfilozófia” fontos eleme, hogy csak olyanok evezhetnek, akik a csapat szerves részét képezik. „A többi csapatnál általában hoznak egy sportolót, akinek semmi dolga nincs, csak evezni. Én azonban nem szeretném elvenni a versenyzés örömét azoktól a hallgatóktól, akik egész évben a hajón dolgoznak, hagy élvezzék ki ezt a részét is, még ha nem is annyira sikeresek benne” – húzta alá a csapatvezető.

A magyar kupa idén a Kopaszi-gátnál zajlott.

A SZEnavis csapata a VIII. Magyar Betonkenu Kupán.

A SZEnavis az idén bevallottan német kupára készült elsősorban. A vizsgák miatt többen el sem tudtak utazni Budapestre, inkább a későbbi német utazásra tartalékolták az energiáikat. A hajó design-ja is kifejezetten erre a versenyre készült, hiszen a piros-fehér-zöld festéssel azt szerették volna hangsúlyozni, hogy ők az egyetlen magyar csapat a mezőnyben.

 „A német betonkenu kupa Európa legnagyobb versenye, kétévente rendezik meg Németországban. Két éve Köln, idén Heilbronn adott otthont a rendezvénynek” – kezd bele az esemény ismertetésébe András. „Fontos különbség a magyar versenyhez képest, hogy itt minden futamon van szlalom, tehát bólyák között kell irányítani a hajót, aztán féltávnál jön egy U alakú fordulás, visszafele pedig egy sprint.

A zsűrizés hasonlóan működik, mint Magyarországon, annyi extrával, hogy itt a standot is nézik. Idén például az egyik csapatnak olyan installációja volt, mintha az Audit látnánk a Győri Állásbörzén. Hatalmas kiállítótér, LED monitorok, minden… De volt olyan csapat is, aki még egy széket sem hozott magának, csak a hajójával jött. Tehát a két véglet megjelent, mi a középmezőny elején foglaltunk helyet ilyen szempontból” – foglalta össze a lényeget a csapatvezető.

Érdekesség, hogy a legjobb szerkezet és legjobb design mellett külön szokták díjazni a legkönnyebb és a legnehezebb hajót is. András ezzel kapcsolatban elmondta: „Két évvel ezelőtt volt olyan csapat, aki csak azért hozott egy 400 kilós hajót, hogy megnyerjék a legnehezebb hajó díját. Nem is eveztek vele, ki sem mentek a vízre, csak ott volt a standjukon… A legkönnyebb kategóriában ugyanezt láttam, a pihekönnyű hajójukkal 10 métert is alig tudtak megtenni. Mi a 130 kilónkkal itt is nagyjából a középső régiót képviseltük” – fogalmazott.

A német versenyen van egy úgynevezett flúgos futam, ahova mindenféle bolondos szerkezetekkel érkeznek a hallgatók. (Fotó: Sascha Steinbach)

Ezért jó a német verseny: a kempingben bőven volt lehetőség ismerkedésre is. (Fotó: Sascha Steinbach)

A versenyen a mezőnyt négyes csoportokra bontották és minden kvartettből a legjobb kettő jutott tovább. Így feleződött a résztvevők köre, míg végül az utolsó futamban már csak a négy legjobb csapat küzdött meg egymással. A győriek férfi kettesben a második körig jutottak, tehát a legjobb 26-ban végeztek az 52 csapatból álló mezőnyben. Nem sok híja volt azonban, hogy a nyolcaddöntőig jussanak, ám egy balszerencsés szituáció megakadályozta őket ebben.

„A fiúknál az első futamot megnyertük, a másodikban azonban féltávnál elsüllyedt a hajónk. Nem arról van szó, hogy beleborultak a vízbe a fiúk, hanem fordulásnál a két hajó farvizének hulláma átcsapott a hajó felett, emiatt bekerült a hajóba 100-150 liter víz, így a srácok nem tudtak tovább evezni. Ehhez tudni kell, hogy ezek a hajók akár 500 liter vizet is kiszoríthatnak, ami nagy hullámokat tud csapni. Ez lett a vesztünk. A hajónk jó volt, az evezőseink jók voltak, talán túl jók is. Túl hevesen eveztek, ebből lett a baj. Pedig másodikként értünk a fordulóba, szóval biztosan továbbjutottunk volna, ha nem történik meg a baleset. Így alakult, kár ezen bosszankodni. Így is jobbak voltunk a mezőny felénél, ami azt hiszem, nem kis eredmény” – értékelt Pollák András.

Mihalcsik András és Fehérvári Imre versenyzés közben a németországi Heilbronnban. (Fotó: Sascha Steinbach)

Az idei év tehát sok szempontból tanulópénz volt egy újjáalakulóban lévő csapat számára. Mint András elmondta, az utóbbi időszakban jóformán a teljes gárda lecserélődött, így most sokat tanulhattak a riválisoktól és versenytapasztalatokat is szereztek. Ritka az ilyen peches széria, mint az idei, de egyedüli magyarként a német versenyen a csapatok felét megelőzni önmagában nem kis teljesítmény. András szerint mind szakmailag, mind emberileg sokat fejlődött a csapat, így jövőre jó alapokkal tudják folytatni a munkát.

Mi mást tudnánk még ehhez hozzátenni? Így legyen, hajrá SZEnavis!