A vár előtti kis térre Lobitz Ákosék ősszel ültették ki a virághagymákat. Tavasszal már megmutatnak valamit a szépségükből, de legalább két év és ugyanennyi türelem kell a teljes pompához.

Egy évvel ezelőtt kezdődött a Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar együttműködése a Dzsungelország Kft-vel. Lobitz Ákos, a cég vezetője dr. Szalka Éva dékán kérésére vállalta, hogy a gazdász hallgatókat bevonja a környezetszépítésbe. A gyakorlati munkának már látható jelei vannak, szigetszerűen frissülnek fel az egyetem zöldfelületei. A Lucsony utcai épületegyüttesben például az üvegház előtti terület újulhatott meg Lobitz Ákosék felajánlásaként. Tavaly ősszel következett a vár bejárata előtti emlékpark. Sokféle virághagymával, sásliliomokkal, kokárdavirággal, levendulával, örökzöldekkel ültették be a kis teret, és kavicsokkal fedték a felszínt, hogy a lehető legkevesebb kétkezi munkára legyen szükség később a park fenntartáshoz. Idén tavasszal a virágok már kibontják a szirmaikat, elárulnak valamit a kert szépségeiből, de legalább két év, és ugyanennyi türelem kell még ahhoz, hogy a terület elérje a teljes pompáját.  

A soron következő felajánlás munkálatai is elkezdődtek idő közben. Az Óvári Gazdász Akadémia alapításának bicentenáriumát ünnepli idén a Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar. A kétszáz évre visszatekintő gazdászképzésnek állít emléket a magánadományból, Markovszky György felajánlásaként épülő négy és fél méter magas obeliszk. Az emlékoszlop környezetét pedig Lobitz Ákos cége parkosítja, teszi méltóvá az emlékhelyhez, ugyancsak ajándékként a születésnapos egyetemi karnak.

„Ezeken a munkákon keresztül is közelebb lehet hozni a kertészetet az agráriumhoz. Hiszen rokon szakmákról van szó, sok részterület összeköti őket, ilyen például a tápanyag utánpótlás, vagy a talajművelés. Egy időben legendás volt a kar arról is, hogy háromszáz növény tudományos és magyar nevének ismerete volt az elsőévesek egyik belépője az egyetemre. A hallgatókkal együtt dolgozunk a campus parkjainak-kertjeinek kiépítésén. Gyakorlati munkára jöhetnek hozzánk a dunaszigeti kertészetünkbe. Biztosan nem haszontalan számukra, ha néhány száz egy- és kétnyári növénnyel, évelőkkel, cserjékkel, lombos fákkal, örökzöldekkel nálunk is megismerkedhetnek. A terveink között pedig szerepel, hogy bekapcsolódjunk az egyetem mintagazdasági rendszerébe” – mondja Lobitz Ákos, aki nem titkolja, hogy ha rajta múlna, nagyratörő elképzelései lennének az óvári várat körülölelő zöldterülettel.

Szép, egyedi, hangulatos botanikuskertet lehetne kialakítani a várépület körül. Képzeljük el, hogy sétálunk a mára jellegtelenné vált, funkcióját vesztett várárokban, és százezernyi virághagyma kezdene kibújni, szirmot bontani körülöttünk. Akadnak olyan kastélyparkok, ahol minden tavasszal nárciszünnepet tartanak, és vonzó programsorozatot is szerveznek a látványosság köré. Lobitz Ákos szerint a terület itt is alkalmas lenne egy jellegzetes botanikuskert kialakítására. A turisták tízezreit vonzó látványosság, a kertturizmus nemcsak a város, hanem az egyetemi kar vonzerejét is növelhetné. Ehhez persze források kellenének, és hosszútávú tervek, közös városi és az egyetemi koncepció a kert fenntartásra. 

Lobitz Ákos mindenesetre a maga módján, a városban is, és az egyetem területén is példát mutat a továbblépésre, olykor megosztó, vitákat gerjesztő kertjeivel. A Múzeum-kerttel például, vagy a Városkapu térrel.  De ahogy az általa tervezett és kivitelezett máriakálnoki rozárium a 3600 pompás rózsatövével évről-évre vonzza a látogatókat, ugyanúgy a vár környékére álmodott virágünnep is hozzáadott értéke lehetne egyszer a városnak és az egyetemnek a kertészmérnök szerint.