(www.kisalfold.hu 2008.02.17.)

Vasvári János anno Győrben tanult a Széchenyi főiskolán, most pedig a Csendes-óceán meghódítására készül. Hogy pontosan mikor kerül sor a nagy útra, egyelőre nem tudni, jelenleg a legfőbb cél az alapos felkészülés.

A bátor evezős kapcsolata az óceánnal messzire nyúlik vissza. Tengerésznek készült, a középiskola elvégzése után tengeri fedélzeti tiszti szakra jelentkezett az akkor még Széchenyi István Főiskola közlekedésmérnöki karára. A folyók városában Vasvári János az első esztendő befejeztével rögtön egy évet halasztott, hogy gyakorlatot szerezhessen. Igaz, a szerződés végéig nem tudott maradni, mivel volt egy „kisebb" balesete: beleesett a hajó raktárába körülbelül hét méter magasságból, s összetörte magát.

Az iskola után a Radnóti nevű hajón szolgált, majd egy német járműre került. Később bár eltávolodott a hajózástól, a tenger iránti szeretete megmaradt. A világhálón böngészve véletlenül talált rá az óceánátevezők szűk klubjára, s lassacskán az érdeklődésből olthatatlan vágy lett: elhatározta, hogy ő is nekivág.

Az utat Vasvári János kihívásnak tekinti, mégpedig nagyobbnak, mint megmászni a Mount Everestet. A világ legmagasabb pontját ugyanis eddig többen teljesítették sikeresen, mint ahányan áteveztek volna az óceánon. Kevesebb mint tíz próbálkozás végződött halállal az óceánon, ebből három a modern időkben történt. „Az út sikeressége több tényezőtől is függ. Szerepet játszik benne, hányan eveznek, melyik irányban próbálkoznak. Az Atlanti-óceán esetében nyugatról keletre rövidebb a táv, de lényegesen veszélyesebb is, mivel forgalmas hajózási útvonalon fut" – avatott a részletekbe az evezős.

Vasvári János már a Pálos-Rakonczai páros indulását megelőzően eldöntötte – a Sopronban tanuló fiatalok óceáni kalandjáról a Kisalföld részletesen tudósított –, hogy belevág, ezért visszaérkezésük után rögtön felkereste Gáborékat. Végül, az időközben termékkategóriában Magyar Formatervezési Díjban részesített Tűzhangyát is kibérelte.

A Tűzhangya előnye, hogy hihetetlenül könnyű. Kilenc méter hosszú és 160 kilós, ami megpakolva 450-500 kilóra emelkedik, ez a fahajók önsúlyának felel meg. A hajó éléskamrája könnyedén megpakolható táplálékkiegészítőkkel, konzervekkel, csokoládéval és energiaszeletekkel, a vizet pedig speciális szűrőkkel ellátott mechanikus víztisztító berendezés biztosítja. Pihenésre a hajó kabinjában van lehetőség, a két-három órás evezéseket egy-két órás pihenőidőszak váltja. Összefüggő alvásra a nap legmelegebb időszakában van lehetőség: tíz és délután három óra között csak a szél és az áramlatok sodorják a Tűzhangyát.

„Ha mégis baj történne, be kell zárkózni a kabinba, s várni, hogy megmentsenek. Ami napokba is telhet az óceán közepén" – tette hozzá Vasvári János.

A Szentesen élő evezős tavaly decemberben egyszer már nekivágott a nagy útnak, el is jutott Portugáliától a Kanári-szigetekig – tíz nap alatt 1200 kilométert tett meg –, de a Csendes-óceánt mégsem kockáztatta meg. Elmondása szerint „mind navigációban, mind evezésben" fejlődnie kell meg, így egyelőre az edzések töltik ki minden idejét. Ahogy ő fogalmazott „nem az a célom, hogy ott maradjak az óceánban, hanem hogy sikeresen átkeljek".