– Kevés egyetemi rektor akad, aki nem panaszkodik a körülményekre. Ön a kivétel.

– Mi már tizenöt éve gyakoroljuk a takarékosságot, akkor kezdtük el saját erőből az egyetemmé válás folyamatát. Tudjuk, nem lehet hátradőlni, a világhoz igazodni kell. A nyolcvanas években működő szakjaink közül a kilencvenes évekre mind eltűnt, átalakult. Ettől az évtől pedig már minden szakterületen az új egyetemi alapszakokat indítottuk, mert áttértünk a bolognai rendszerű képzésre. Kétszer is megéltük a nagy átalakulást, így van rutinunk.

– Valami miatt azért csak fáj a Széchenyi egyetem rektorának a feje is?

– Nem a fejem fáj, hanem azt látom, mennyi mindent kell tenni ahhoz, hogy ne fájjon a fejünk. Itt van például az elöregedő-félben levő magyar felsőoktatás. A negyvenéves korosztály teljesen hiányzik, elszívta őket a gazdaság, ahol sokkal jobbak a bérek, többet lehet keresni. Vagyis az ötvenes, hatvanas korosztály tapasztalatait nem tudja átadni a negyveneseknek, mivel az egyetemekről ők hiányoznak. A harmincasok pedig túl fiatalok még. Az elmúlt tanévben a Széchenyi egyetemre negyven új munkatársat vettünk fel, hogy a váltás a leghatékonyabban szolgálja a jövőt. Közülük sokan már tudományos minősítéssel is rendelkeznek.

– Másutt elbocsátások vannak, a Széchenyi egyetem pedig negyven embert felvesz. Hogy csinálják?

– Például úgy, hogy egyre bővül az a kutatás-fejlesztési szolgáltatási tevékenységünk, amelyet a régióban letelepedett cégek számára végzünk. Az ebből származó bevételt tavaly sikerült megháromszoroznunk, ami óriási teljesítmény. Több mint hatszáz millió forintos bevételt jelent ez az egyetem számára. A bevétel mellett fontos az is, hogy bizonyítsuk, a győri egyetem képes a térség gazdaságát hatékonyan támogatni. A jövőben elsősorban a kis- és közepes vállalkozásokkal való együttműködésre kell koncentrálni, annak érdekében, hogy minél többen válhassanak a legkorszerűbb technológiát alkalmazó cégek partnereivé. Ennek érdekében folyamatosan fejlesztjük laboratóriumainkat – elsősorban pályázati források felhasználásával. Korszerű mérő-, vizsgálóberendezéseink segítségével ezek a vállalkozások olyan lehetőségekhez jutnak, amelyeket saját erőből nem tudnának, nem is lenne gazdaságos megteremteni. Egyre bővül az együttműködés spektruma a nagyvállalatokkal – mindenekelőtt az Audi Hungaria Motor Kft.-vel.

– Idén lesz öt éve, hogy a parlament döntött az egyetemmé válásról. Népserűségben hol áll a fiatal egyetem?

– Az idén nappali tagozaton nyolc és fél százalékkal nőtt a hallgatói létszámunk. Különösen örülünk annak, hogy a mérnöki szakokon sikerült növelnünk a létszámot, miközben országosan ez csökkent. Vagyis a mérnökképzési piacon igen jók a pozícióink.

– A tandíj bevezetésétől hangosak a hallgatók. Mennyit remélnek ettől?

– Erről még nincs részletes információnk. Hallgatóinknak közel a fele most is a költségtérítéses hallgató státuszban folytatja tanulmányait. Ezt a helyzetet valahogy rendezni kell. Vannak ugyanis olyan hallgatók, akik 120-130 ponttal nem kerülnek be az államilag finanszírozott nappali tagozatra, s végül költségtérítésesek lesznek. Mint ahogy vannak olyanok is, akik 78 ponttal bejutnak egy másik intézmény azonos szakára, s nem fizetnek érte. Ez igazságtalan, ami a felsőoktatás egyik akut problémája.