(Kisalföld, 2008. március 18.)

Győr - Hetvenéves múlt, de még mindig tanít, kutat, fotózik dr. Alexay Zoltán, akit többek között a Szigetköz fotósaként ismerhet a nagyközönség.

Hétvégén a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki a természetvédelem területén végzett közel fél évszázados munkásságáért, publikációiért, oktatói tevékenységéért.

Öt könyv – ebből négy a Szigetközről –, 47 évnyi tanítás és sok ezer beszédes természetfotó – vonunk gyorsan mérleget Alexay tanár úrral, ahogy (volt) diákok ezrei ismerik. „Semmit sem az elismerésért csináltam, hanem mert örömöm telt benne, és mert úgy éreztem, meg kell tennem" – mondja a nyugalmazott főiskolai docens, hozzátéve, hogy a friss elismerésről sem nagyon szólt senkinek. Pedig sokan vannak, akik örülnek a sikerének, hiszen szakemberek százai végeztek a „keze alatt" a Széchenyi-egyetemen. Igaz, a tanítást nemrég majdnem abbahagyta, de végül egy barátja érvei meggyőzték. „Azt mondta, amíg van mondanivalóm, és amíg arra a hallgatók kíváncsiak, addig csinálni kell" – meséli Alexay doktor, s igaza lehet. Mert bár elismeri, hogy tudása talán nem a legkorszerűbb, van, amit egy „modern" szakember nem tud nyújtani: negyven év tapasztalatát, amit megtanulni nem, csak megélni lehet...

Nemcsak a tanításról mesél azonban csillogó szemekkel, hanem a fotózásról is: természetfotóit 59 egyéni kiállításon láthattuk. Eddig – ha ugyanis hívják, ma is szívesen megy bárhová kiállítani. Van mit, hiszen a tárházában lévő sok ezer kép ellenére fényképezőgépe most is gyakran elkattan. „Tavaly háromezer kilométert autóztam a fényképezés kedvéért!" – érzékelteti a szinte hivatássá nemesedett hobbi komolyságát Alexay Zoltán. Igaz, ma már nem (csak) egy-egy jó kép motiválja. „Olyan ez, mint a vadászat: egy jó vadásznak nem maga a lövés a lényeg, hanem az, ami előtte történik. Nekem is az élmény a fontos, ami megmarad. Sok mindent láttam már, s ma már nem őrülök meg, ha egyetlen kockát sem exponálok egész nap, vagy ha elszalasztok egy megismételhetetlen pillanatot" – meséli. A kilométeróra pedig hamarosan pörög tovább, hiszen van még jó néhány olyan mozzanata a természetnek, amelyet szívesen lencsevégre kapna, s odatehetne a fűben lapuló szarvasgida vagy az önfeledten játszadozó kisrókák képe mellé.

Sikerélmény tehát mindig akad, s nemcsak „hobbiszinten", hiszen Alexay tanár úr szakértelmére ma is számítanak.
Legutóbb tavaly, a Duna-projekten dolgozott számos magyar és szlovák kollégával közösen; a térség ökológiai célú, árvízvédelmi és turisztikai rehabilitációs terveit dolgozták ki.

„Igazi csapatmunka volt, számos szakterület képviselőjével. Végre konkrétumok születtek, nagy munka volt, de tanulságos!" – meséli, azzal a szenvedéllyel a hangjában, amely nagy valószínűséggel „okolható" irigylésre méltón fiatalos kiállásáért. S hogy mit is kívánhatnánk a gratuláció mellé? Még sok száz képet, s megannyi élményt a Szigetköz fotósának.