„Annak idején úgy indultunk el a versenyre, hogy az autó önerőből, villamos hajtással egy métert sem gurult a földön. Ahhoz képest mára oda jutottunk, hogy jóval a verseny előtt van egy design freeze, ami után nem változtathatunk semmit a konstrukción. Szerintem ez egy nagyon-nagy előrelépés, ettől nagyon messze voltunk akkor…” – anekdotázott köszöntőjében Dr. Szauter Ferenc, a Járműipari Kutatóközpont (JKK) irodavezetője, a SZEnergy egykori alapítója. A csapat veteránja hangsúlyozta: hosszú évek kemény munkája vezetett el ahhoz a minőségbeli ugráshoz, amit a jelenlegi társaság végrehajtott a kezdeti szárnypróbálgatások óta.

Dr. Szauter Ferenc szerint hatalmasat lépett előre a SZEnergy.

Mindez a felvezetés annak apropóján hangzott el, hogy kedd este a Multifunkciós Épület konferenciatermében a SZEnergy megtartotta az immár hagyománnyá vált, ilyenkor szokásos Design Freeze eseményét, amelynek keretében – a meghívott szponzorok képviselői és a csapatot segítő egyéb támogatók, mentorok előtt - beszámoltak a 2019-es szezonban használni kívánt járművük részletes terveiről. Mindez önmagában is a profizmus jele, hiszen így működik ez a „nagyok” világában is. A Design Freeze minden versenyautót fejlesztő csapat éves naptárának kitüntetett része: ezzel az eseménnyel zárul le az aktuális modell fejlesztésének tervezési fázisa, ami a kivitelezési, finomhangolási, majd tesztelési szakaszakkol folytatódik, majd pár hónap múlva a Roll Out-tal zárul, amikor az autó kigördül a garázsból és bemutatkozik a nagyközönség előtt.

A K0 konferenciateremben tartották a design freeze eseményt a szponzorok, mentorok és egyéb meghívottak jelenlétében.

Nos, tekintsük is át, mivel készül a 2019-es szezonra a SZEnergy.

A legfontosabb, hogy idén egy másfél éves folyamat végére érnek azzal, hogy be tudják mutatni az új autójukat. Az utóbbi években a 2013-as modellt javították, fejlesztették, most azonban egy merőben más koncepcióval kísérleteznek. Ennek leglátványosabb eleme a csepp formára emlékeztető, tökéletesen áramvonalas, minimális légellenállásra optimalizált, carbon-monocoque karosszéria. A megoldást önhordónak nevezik, ami azt jelenti, hogy nem szükséges hozzá alváz, a karosszéria teherviselő elemként viselkedve kiváltja azt. Hasonló megoldással az autósport felső kategóriában találkozhatunk, például a Forma 1-es autók karosszériája is ilyen. A megoldás nagy előnye, hogy sok tömeget tudnak megtakarítani az előző konstrukcióhoz képest. A tervezők a kerekeket is elburkolták, ami nem volt egyszerű műszakilag, de végső soron megérte a fáradozást, hiszen így a kerekeknél forgó légáramok nem csökkentik az autó hatékonyságát. Az aprólékosan formatervezett külső mellett a belső ergonómiára is figyeltek: állítható pedálbox és ülés gondoskodik arról, hogy akár egy 185 cm magas pilóta is elférjen az autóban. Aki ült már ilyen járműben, pontosan tudja, milyen nehéz ezt megvalósítani.

Az új karosszéria látványterve.

Természetesen az autó a „kaszni” alatt is rengeteget változik. Megújul a komplett hajtáslánc és az autó teljes elektronikai rendszere finomodik, egyszerűsödik. Leginkább talán a kormánymű alakul át a régi járműhöz viszonyítva. Ennek oka abban keresendő, hogy jövőre a csapat autonóm kategóriában is indul, ezért a kormánynak önvezető módban (tehát pilóta nélkül) is működnie kell. Szintén emiatt tervezték át a kocsi akkumulátorát is. A régi autóban hat darab kétcellás áramforrás volt, ezt cserélték le két darab hatcellásra. Két különböző kapacitású akkumulátort használtak: a 8000 mhA-es akkumulátorcsomag bőven kielégíti az energiahatékonysági versenyen szükséges fogyasztást, viszont az autonóm versenyen szükség van a plusz 4000 mhA kapacitásra - ugyanis ott egyelőre nem az energiahatékonyság a legfontosabb, hanem az adott feladatok teljesítése. Ez a két példa is mutatja, mekkora kihívás elé állította a csapatot, hogy olyan autót tervezzenek, ami mindkét „számban” képes helytállni.

Ha már ennyi szó esett róla, térjünk is rá az autonóm funkciókra. A csapat óriási fába vágta a fejszéjét, amikor tavaly elhatározták, hogy szeretnének önvezető autót építeni. Az egyetemen voltak, vannak ezzel kapcsolatos kutatások, kezdeményezések, de egy ekkora projekt nagy összefogást kívánt. Elindult az autonóm járművek szakkör, melyben – elsősorban villamosmérnök - hallgatók dolgoztak azon mentoriak segítségével, hogy felépítsenek egy olyan tudásbázist, amelyből lehet építkezni. Ez olyan jól sikerült, hogy mára a kis csapat teljesen beintegrálódott a SZEnergy-be és annak autonóm fejlesztésekért felelős részlegévé vált.

Gulyás Péter az autonóm funkciók fejlesztéséért felel.

Míg a hagyományos energiahatékonysági kategóriában a cél minél kisebb fogyasztással abszolválni a pályát, az önvezető kategóriában feladatokat kell teljesítenie az autónak. Ilyen például egy versenypályán való végigvezetés, bólyák kikerülése, különböző manőverek elvégzése (kanyarodás, parkolás, előzés) vagy éppen egy akadálypályán való áthaladás. Mindez egy frissen KRESZ-vizsgát tett tanuló vezető számára is bonyolult lehet, itt azonban egy gépet kell felkészíteni arra, hogy ezeket a követelményeket teljesítse. A járműnek fel kell ismernie a pálya szélét, az akadályokat, a start és a finish vonalat. Mindehhez egy LIDAR lézerszkenner és egy fejlesztés alatt álló kamerarendszer lesz segítségükre. A legnagyobb nehézséget utóbbi jelenti: egy olyan neurális hálót kell fejleszteniük hozzá, amely képes a kamerán kapott kép azonnali elemzésére és értelmezésére. Ez még a hátralévő pár hónap feladata lesz.

A tervek bemutatása után a szponzorok köszöntése következett, végül pedig kis cateringgel egybekötött műhelybemutatással zárult az esemény. A csapattagokkal beszélgetve kiderült: nagy durranásra készülnek a nyáron, a Shell-Eco Marathonon, Európa legnívósabb energiahatékonysági versenyén. Ez a viadal a SZEnergy legfőbb megmérettetése immár 10 éve; tavaly az előkelő 6. helyet érték el. Egyedüli magyar csapatként indulnak a mezőnyben, így nem csupán a Széchenyi István Egyetemet, hanem az egész országot képviselik. Bízunk benne, hogy minél nagyobb sikerrel.