„Néprajzosként nagyon érdekel a folklór, s 1996-ban eljutottam édesanyám szülőfalujába, Felpécre, ahol testvére, Irma néni elénekelte nekem a cséplőgépbe esett lány és Szedri báró balladáját, majd egyszer csak azt mondta: »van egy olyan is, ami egy megtörtént esetről, s egy rokonodról szól«. Ez volt Dely Mári balladája. Utánanéztem, és kiderült, hogy többen – például Barsi Ernő, Timaffy László, Váray László, Horváth Győző – már korábban gyűjtötte, és több mint húsz variánsa ismert a Szigetköztől a Sokoróalján át egészen a Pápa melletti Külsővatig, illetve a csallóközi Csilizradványig. Elkezdtem kutatni ezt a témát: arra voltam kíváncsi, miért éppen ebből a bűncselekményből lett ilyen széles körben elterjedt ballada – hiszen rengeteg gyilkosság történt abban az időben –, és hogy a valóságtól mennyire és miben tér el a folklór” – idézte fel kérdésünkre dr. Lanczendorfer Zsuzsanna, az Apáczai Csere János Kar docense.

Elsőként úgynevezett igaz történeteket kezdett gyűjteni, azaz a balladát ismerőket kérdezte, mit tudnak annak valóságalapjáról. Azt követően a levéltárat és a korabeli sajtót kutatta, míg sikerült rekonstruálnia a részleteket. Dely Mári 1854-ben született, és neve napján, 1874. szeptember 8-án ölték meg egy mosoni-dunai malom közelében. A révfalui temetőben temették el, s a kutató még a sírjának helyét és a tulipánosládáját is megtalálta. A gyilkos kilétét szintén sikerült kiderítenie: őt először kötél általi halálra, majd 18 év börtönre ítélték. Ilaván raboskodott, ahol öt esztendő múltán meghalt.

Az előadás plakátja.

„A peranyag alapján a szép fiatal lány bement a malomba, ahol az egyik molnársegéd erőszakot akart tenni rajta, aminek ellenállt, s ezért gyilkosa a vízbe lökte, és többször fejbe verve megölte. Ez alapján Mári is hibás volt, hiszen abban az időben egy lánynak nem illett egyedül a malomba bemenni. A balladák lényege, hogy erkölcsi mintát adjanak, s ez a variánsokból ki is tükröződik: »ne tegyétek ti leányok, éjjel malomban ne háljatok«. Ugyanakkor felkerestem az elkövető leszármazottait is. Az ő elmondásuk alapján némiképp más történet bontakozott ki. Eszerint a lány és a molnársegéd szerették egymást. Mári többször járt a malomban, mert családjának sok gabonája volt, s a dunai malmok jobban őröltek. Viszont ő nemes, evangélikus és hajadon volt, szerelme pedig szegény, katolikus és nős. Márinak így már vőlegényt is kerestek. A gyilkosság tehát inkább szerelemféltésből történhetett: »ha az enyém nem lész, másé se legyél!«” – mondta dr. Lanczendorfer Zsuzsanna. Szerinte így jobban magyarázható az is, miért vált az esetből népballada. Egyrészt sajnálták a lányt, aki ráadásul félárva volt, bátyját pedig jogvégzettként sokan ismerték. Emellett adta magát a társadalmi ok is, hiszen eltérő helyzetüknél fogva nem lehettek egymáséi.

A kutatás egy ritka érdekességet is felszínre hozott: kiderült, hogy a népballada egy éven belül megszületett. Horváthné Takács Judit gyűjtésének köszönhetően fennmaradt ugyanis, hogy amikor Dely Lajos körjegyzőként 1875-ben megérkezett Rábaszentmihályra, a falu kitódult, mert látni akarta Mári fivérét. A bíró aztán rákezdett a balladára, amit a lány bátyja, Lajos – aki szerepel is a balladában – együtt énekelt a néppel.

A dr. Lanczendorfer Zsuzsanna által feltárt, s időközben érettségi tétellé váló és megyerikumok közé is beválasztott Dely Mári-ballada sokakat megihletett. Gülch Csaba előbb verset, majd monodrámát, Major-Zala Lajos verssorozatot írt belőle. Czigány György, Lászlóffy Aladár, Nagy Gáspár is egy-egy csodás írásával elevenítette fel a történetet, emelte át az irodalomba. Az idők során a repertoár tovább bővült: Bayer Ilona és Kálmán János dokumentumfilmet forgatott, a győrújfalui Csutora néptáncegyüttes táncballadát, Bodó Vera és Dinnyés József előadásában hangfelvétel született, és a győri Veres-középiskola diákjai színdarabot készítettek, Németh Hajnal Auróra iparművész pedig megálmodta a tragikus sorsú lány ruháját. A sor most újabb darabbal bővült: Tóth Aliz színésznő Sződy Szilárd rendezésében balladajátékban vitte színpadra a történetet, Gülch Csaba monodrámája alapján, Gryllus Vilmos zenéjét felhasználva a budapesti FÉM Arts & Caféban, majd a szintén a fővárosi Ars Sacra Fesztiválon.

Gülch Csaba, Tóth Aliz, dr. Lanczendorfer Zsuzsanna és Sződy Szilárd.

„Tavaly A halálra táncoltatott lány című balladával jutottam tovább a Versünnep fesztiválról a Nemzeti Színház Seregszemle című versenyére. Nagyon megszerettem ezt a műfajt, és Sződy Szilárd rendezővel úgy döntöttünk, hogy önálló estet készítünk valamelyik mű feldolgozásával” – mesélte Tóth Aliz, aki ezek után talált rá a Dely Mári-balladára, illetve dr. Lanczendorfer Zsuzsanna és  Gülch Csaba erről szóló közös, A vérző liliom című kötetére. Így jött létre az ősbemutató.

„Nagyon jól fogadta a közönség az estet, szép tapsot kaptam. Miután mindkét szerző jelen volt, a végén spontán közönségtalálkozó alakult ki – mondta a színésznő. – Dely Mári személye a fiatalon elvesztett életreményt testesíti meg az én szememben, ami nagyon szép téma, akár a drámairodalomban, akár a balladák világában. Ez a lány tiszta lélek, akivel jó azonosulni, szép és fájdalmas az ő sorsát megeleveníteni. Színészként az a legnagyobb küldetés, hogy ilyen sorsokat vigyek színre, és vonjam be a közös gondolkozásba a nézőket.”

Pillanatfelvétel az előadásról.

A ballada egyik variánsa:

Szegin Dely Mári

De sokat szenvedett,

Mikor a ladikból

A Dunába esett.

Jajgatott, jajgatott,

Senki se hallotta

Szegin Lajos bátyja

A parton siratta.

Csináltatsz-e bátyám

Diófa koporsót?

Csináltatok hugom,

Márványkő koporsót.

Elkísérsz-e bátyám

Temető kapuig?

Elkísérlek hugom

Örökös hazádig.