Néprajz-, népzenekutató, teológus, pedagógus, főiskolai tanár, hegedűtanár, kórusvezető, értékmentő, ismeretteijesztő, és a legnemesebb értelemben nagybetűs Tanító, és nem utolsósorban kiváló félj és édesapa. Nem véletlen neveztem el korábbi írásaimban, köszöntéseimben „Fáklyagyújtónak”, „Mindenesnek”, „Mesterek mesterének, „Vir Justusnakj azaz „Igaz embernek." Azon gondolkodtam, hogy ez a kivételes ember mit hagyott ránk tanítványokra, ahogy gyakran mondta nekünk „Drága leikeim”-re? Úgy vélem, elsősorban a tudományos munkásságát, néprajzi, népzenei gyűjtéseit kell kiemelnem. 1995-ben 75. születésnapja alkalmából jelent meg bibliográfiája, ami bizonyítja gazdag publikációs tevékenységét.

Dr. Barsi Ernő.

Mesterem megszállottként kutatta, gyűjtötte, publikálta elődeink hagyatékát, de ugyanolyan fontosnak tartotta azt szóban, és hegedűjátékban is bemutatni. Tanítványait is arra buzdította, hogy vissza kell adni az embereknek azt, amit tőlük tanultunk szóban is. Ezt az igyekezetét bizonyítja az a rengeteg előadás, amelyet tartott. Volt sárospataki diákként kiemelkedő szerepe volt a ’ 80-as évek végén újjáéledő népfőiskolái mozgalomban. Alapító tagja és meghatározó előadója, 1994-től haláláig elnöke volt a Ménföcsanaki Népfőiskola Egyesületnek és gyakori szerzője a Hegyalja havilapnak. Láthattuk, hallhattuk őt egyetemi katedrán, konferencián előadni, de örömmel töltötte el, ha bármely falu kicsi kultúrházába hívták el. Sokszor vitt magával engemet is, hogy gyakoroltassa velem a szereplést, és nagyon örültem, hogy énekemmel színesíthettem csodás előadásait Gyakran buzdította a szülőföld, a haza szeretetére a fiatalokat néprajzi-honismereti táborokban, vagy a Honismereti Szövetség rendezvényein. Teherbírását mutatta, hogy még 86 évesen 2006 januáijában öt előadást tartott Kanadában, ahol két régi tanítványával is találkozott. 90. születésnapja alkalmából 2010. január 31-én „Szeretet sugározzon mindenüvé” - élő internetes közvetítés határok nélkül címmel szerepelt a TV-ben, ahol két egykori tanítványa (Gülch Csaba költő, újságíró és én) beszélgetett vele életútjáról, hitvallásáról.

Ernő bácsi másik szellemi hagyatéka az, ahogyan tanított. Az egész lénye azt sugározta, hogy mindent csak szeretettel lehet csinálni, a kutatást is, a tanítást is. Az ő legnagyobb szellemi öröksége, hogy tanítványai vannak mindenütt, akik nem felejtik el, viszik tovább a tőle kapott értékeket, akár kisgyermekeket nevelnek, akár leendő tanítókat. Ernő bácsi annyi szerető tanítványt hagyott maga után, mint a búzamezőben a kalászszemek, olyan szellemi örökösöket, akik neve hallatára szépre, jóra, nemesre tudnak csak gondolni, emlékezni. Akiknek megtanította, hogy csak az a jó, amit mások javára cselekszünk. Ernő bácsi szavai ott maradnak örökre tanítványai lelkében, gyöngybetűs kézírása pedig a nekik dedikált könyveikben. Az iránta való tiszteletből kerültek a Dalmadarak című CD-re az egykori népdalversenyre nekem összeállított népdalcsokor kézzel írt kottái. Azt, hogy mennyi tisztelője volt, mennyien szerették, mi sem bizonyítja jobban, mint az, amikor 92 éves korábban névnapja és felgyógyulása alkalmából örömünnepet rendeztek volt tanítványai és tisztelői Győrött, a Petőfi Sándor Művelődési Házban. A köszöntőműsorunk felhívására rögtön sereglettek népdalénekesek, kórusok és néptáncegyüttesek.

Addig él valaki, amíg emlékeznek rá, emlegetik gyakran. Hál’ istennek, példaszerű élete és munkásság miatt több intézményt, csoportot neveztek el róla. Dr. Barsi Ernő szellemisége mellett tehát neve is megmarad, így például szülőfalujában, Sályban dr. Barsi Ernő Kórus működik. Az écsi „Dr. Barsi Ernő Népdalkor és Citeraegyüttes” 2014-ben vette fel alapítójának a nevét Az együttest 1973-tól 16 esztendőn át dr. Barsi Ernő vezette, majd 8 évig Farkas Katalin, 1998 óta pedig Farkas Márta a vezetője a csoportnak. A népdalkincs megőrzését, megismertetését, továbbadását küldetésének érző közösség 20 éve szervezi a Pünkösdi Dalostalálkozót is, ahol Ernő bácsi is mindig részt vett és előadást is tartott. Tiszteletre méltó, hogy halála óta a síijánál e rendezvény napján megemlékeznek és a kórusok közösen énekelnek. Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktárba 2017-ben felkerült 83. „megyerikumként” „Dr. Barsi Ernő munkássága”. A kapuvári székhelyű Alapfokú Művészeti Iskola 2014 óta „Dr. Barsi Ernő Alapfokú Művészeti Iskola” néven működik.

Az Apáczai Csere János Karunkon 50 évig oktatott és róla nevezték el dísztermünket. A terem avatásán, 2013. október 25-én lánya, Barsi Hajna így emlékezett édesapjára: „Barsi Ernő egész életét, munkásságát annak szentelte, hogy ez a fáklya fellobbanjon. Akik tanítványai voltak, hallották több ezer előadásának egyikét, olvasták számos néprajzi publikációjának valamelyikét, gazdag népdalgyűjtésének gyöngyszemeit éneklik országszerte, tovább viszik ezt a lángot.”

2015. február 16-án 25 fővel, három szakosztállyal (Honismereti Szakosztály, amelynek tanár elnöke én lettem, Gyógypedagógiai Szakosztály, Környezet- és Egészségvédelmi szakosztály) megalakult a Dr. Barsi Ernő Szakkollégium.

A Néphagyományőrző Óvodapedagógusok Egyesülete 2016-ban Barsi Ernő-emlékérem kitüntetés adományozásáról határozott. A kitüntetésben háromévente azok az egyesületi tagok részesülhetnek, akik nevelőmunkájukat hitvallása szellemében végzik. 2017-ben az egyesület ügyvezetése az emlékérem adományozásához egy bizottságot alakított. Szigethy Miklósné ügyvezető elnök felkért a bizottság elnökének. A kitüntetést először 2018-ban, az egyesület őszi találkozóján, a Teréz-napi szakmai napon adtuk át.

2015-ben október 1-jén szintén az egyesület kezdeményezésére emléktáblát avattunk Győrben, Ernő bácsi lakóházának falán. A hegedűjén játszó Mestert ábrázoló alkotást Lebó Ferenc szobrászművész készítette el és megvalósítását a város önkormányzata, valamint a győri Rotary Klub támogatta. Örvendetes, hogy hamarosan emléktábla fogja emlékét őrizni - néprajzkutató barátjával, dr. Timaffy Lászlóval közösen - az ásványrárói tájház falán is.

A szeretett néprajztudósról versenyt is neveztek el - Barsi Ernő megyei népdaléneklési minősítő verseny az 1-4. évfolyamos tanulók számára -, amelyet idén is az Apáczai Csere János Kar Barsi Termében rendeznek meg.

Nagy örömünkre Győrben már egy utca is viseli a nevét.

Filmek is megőrizték Barsi Ernő karizmatikus alakját. Sós Ágnes Félálom című dokumentumfilmjét (2006, 46 perc) Budapesten a Magyar Művelődési Társaság és a Honismereti Szövetség szervezésében mutatták be először.

A gyűjtéseiről is készültek filmek, például a MEDIAWAWE Alapítvány jóvoltából. A kilencvenes évek elején Lengyel Sándor és Hartyándi Jenő Győrságon, 1992-ben. Gyimesfelsőlokon a Tankó családnál dokumentálták gyűjtését. A Duna Televízió megbízásából Szekeres Kriszta Kezében a hegedűje címmel 2013 februáijában készített róla egy portréfilmet, amelyben több tanítványa is megszólalt és láthattuk - sajnos utoljára ahogy kis kórusával boldogan énekelte kedvenc Goudimel-zsoltáiját („Tégy jól és bízzál erősen Istenben...”) a győri református templomban.

Hangja nemcsak a tanítványok szívébe vésődött be örökre, de a „Bodrog partján nevekedett tulipán...” - Sárospataki diákdalok a 18. századból című CD-n is megmaradt, ahol a dalokhoz ő mondta az összekötő szövegeket A dalokat a tanítványaiból verbuválódott kis kórusa, a Melodiárium Kamarakórus énekelte, zongorán pedig kollégája, Baróthy Zoltán kísért.

Szakdolgozatok is őrzik munkásságát, emlékét.

Ernő bácsi, sok más ballada mellett, Dely Mári balladájának több szép változatát gyűjtötte fel nagy örömömre. A balladahősnő rokonom bátyjának felpéci sírján ez áll: „Az igaznak emlékezete áldott...” (Péld. 10,5.). Bizonyos vagyok benne, hogy az ő emléke, örökkön örökké áldott lesz!

Dr. Barsi Ernő mesterem, sokunk tanítója, aki egész életében szolgált: szolgálta az Istent, a nemzetet, a családot, ma ott pihen egy sírban hű társával, énektanárommal, Ida nénivel, és sajnos „balladai” körülmények közt eltávozott néprajzos kollégámmal, lányával a győri díszpolgárok sírhelyén. Nyugodjanak békében!