Agrárműszaki, agrárökonómiai, vidékfejlesztési, állattudományi, élelmiszertudományi, növénytudományi, takarmányozási, vadászati, halászati és természetvédelmi szekcióban több száz értékes előadást hallgathattak meg az érdeklődők. A Szigetköz térségében található Európa egyik legkiválóbb minőségű, és óriási méretű ivóvízkészlete, ezért idén egy új szekcióval bővítették a tudományterületek sorát: víz- és környezettudományi szekcióban is tanácskozhattak a szakemberek.

Prof. Dr. Ördög Vince köszöntötte a tudományos napok résztvevőit.

A megnyitó ünnepségen Prof. Dr. Ördög Vince, a Wittmann Antal Növény-, Állat- és Élelmiszertudományi Multidiszciplináris Doktori Iskola vezetője és Dr. Szalka Éva dékán köszöntötte a vendégeket, közöttük akadémikusokat, a hazai agrárfelsőoktatási intézmények vezetőit, kutatóit. A tudományos konferencia szervezői és házigazdái Prof. Dr. Bali Papp Ágnes tanszékvezető egyetemi tanár és Dr. Molnár Zoltán tanszékvezető egyetemi docens, kutatási dékánhelyettes voltak.

Dr. Nagy István agrárminiszter beszédében áttekintette az európai felsőoktatás történetét, majd kitért Európa első, folyamatosan működő agrárfelsőoktatási tanintézményének, a Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magánintézet, a mai Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar két évszázados történelmére.

„A jogelőd intézmény néhány évtized alatt magas presztízst vívott ki magának az ország életében. Ennek, és kiemelt stratégiai szerepének köszönhetően 1850-ben Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet néven a 35 milliós Habsburg Birodalom egyetlen agrár-felsőoktatási tanintézeteként működött tovább, és büszkén mondhatjuk, hogy az egész térség mezőgazdaságára, fejlődésére jelentős hatással volt. Európa szinte minden országából érkeztek hallgatók Óvárra” – idézte fel köszöntő beszédében a dicső múltat az agrárminiszter, és hangsúlyozta, hogy Magyaróvár a hazai mezőgazdasági tudományos kutatás bölcsőjévé, igazi fellegvárrá vált. Azzal a szellemi tőkével, amit az elődöktől kapott, jól, és embert próbáló időkben is áldozatosan gazdálkodott.

„A nagy kérdés ma Magyarországon, hogyan lehet kialakítani a köz érdekét szolgáló, nagy szellemi vagyont birtokló oktatási intézményeket, és hogyan lehet bennük megerősíteni a minőséget, az értékes emberi erényeket képviselő szakembereket, a jövőért felelősségvállalásra kész kutatókat” – tért rá napjainkra Dr. Nagy István.  

A jövőről szólva hangsúlyozta, hogy a magyar mezőgazdaság öröksége és teljesítménye alapján a gazdaság húzóágazata kell, hogy legyen. Ezért a stratégiában gondolkodó gazdasági szereplőknek be kell látniuk: ahhoz, hogy világpiaci tendenciákhoz igazíthassák versenyképességüket, elengedhetetlenek a technológiai fejlesztések, a piaci szereplők közötti együttműködés, azaz az integráció erősítése. Az agrárszektor minden szereplője egymásra van utalva. Magyarország nemzetstratégiai célja pedig az, hogy a Közép-Európába silányabb minőségben érkező dömpingáruk helyett mi magyarok hosszútávon legyünk képesek jó minőségű magyar élelmiszert előállítani. 

„A mezőgazdaságban is komoly kihívást jelent az agrárnépesség elöregedése. A versenyképesség javítása érdekében kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy a fiatal és megfelelő szakmai felkészültségű termelők fejleszteni tudják a vállalkozásaikat. Ezt a célt pedig a magas szakmai színvonalú felsőoktatási intézményeink nélkül nem tudjuk elérni” – mutatott rá a miniszter.

„A magyar mezőgazdaság hosszútávú fejlődésének egyik elengedhetetlen feltétele a piaci igényeket figyelembe vevő duális képzés fejlesztése, melynek során kiemelt figyelmet kell fordítani a felnőttképzés területére is. Egyre inkább igaz, hogy nem elég az, amit iskolai körülmények között tanulunk, egész életünkben nyitottnak kell lennünk új ismeretek megszerzésére és alkalmazására. A magyar felsőoktatás nemcsak az oktatás, a kutatás és az innováció területén a legfőbb partnerünk, hanem szolgáltató jellege miatt az egyik legfontosabb kapcsolati tőkénk is. Egyedülállóan kapcsolja össze az agrárfelsőoktatási kutatást a takarmányiparral, az állategészségüggyel, az élelmiszeriparral és az agrárfinanszírozást képviselő szakmai szervezetekkel, vállalkozásokkal. Olyan partnerhálózatot alakított ki, amely valódi értéket képvisel nemcsak a magyar agrárium, de a magyar gazdaság számára is” – mondta Dr. Nagy István.

Az előadások előtt az alma mater két nagy tanár egyéniségét köszöntötték egy-egy rövid laudációval és ajándékkal. A 70. születésnapját ünneplő Kovácsné Dr. Gaál Katalin professor emeritát, és a nyolcvanéves Dr. Tenk Antal professor emeritust. 

A plenáris ülésen olyan témák kerültek terítékre, mint például nemzeti kincsünk, a ló, a precíziós nemesítés és a precíziós mezőgazdaság, a közel-keleti nagyüzemi tevetartásra gyakorolt óvári hatás, vagy a közös, uniós agrárpolitika 2020 után.

A szekcióülések témaköreiből pedig álljon néhány fontos megállapítás:

„A világ népessége 2050-re 9 milliárd fő fölé emelkedhet, és az életszínvonal javulása miatt az egy főre jutó kalória bevitel is nőni fog 20%-kal. Ennek következtében a világ élelmiszer igényének bővülése az elkövetkező 30 évben meg fogja haladni az 50%-ot. Mindez meghatározza az agrárszektorral szembeni speciális kihívásokat is, amelyeknek környezetvédelmi elemei is jelentősek. Mindezek következtében az élelmiszerek ára a világpiacon relatíve magas szinten fog stabilizálódni. Az élelmiszerek egyre inkább stratégiai termékekké válnak a világkereskedelemben, amit a kedvező agráradottságokkal rendelkező országok kihasználhatnak.” (Kapronczai I.: Mi várható a magyar mezőgazdaságban közép és hosszútávon?)

„Az EU élelmiszer minőségpolitikájának két fő pillére van: a földrajzi árujelzős termékek és a bio termékek rendszere. Mindkettő arra hivatott, hogy a fogyasztók és a termelők (a termék) közötti bizalmi kapcsolatot erősítse, azok előállítási helyét, vagy pedig az előállítás módját tanúsítva. Az uniós szinten már több mint két évtizede működő rendszerek a fogyasztók számára a termékeken lévő, a tanúsítást igazoló logók formájában válnak kézzelfoghatóvá. A logók ismerete azonban meglehetősen alacsony.” (Török Á. – Jantyik L. – Maró Z. M.: Az EU élelmiszer minőségrendszerei és azok ismertsége a magyar fogyasztók körében)

„Több esetben a rövid ellátási lánc az életben maradás esélye a termelőnek, mivel ezáltal tud olyan termelői árat kérni, amely szükséges a fennmaradásához. Amennyiben nem e szerint tudna értékesíteni, eltűnne a piacról.” (Gyarmati G.: Speciális termelésű élelmiszerek szerepe a rövid ellátási láncokban)

„Az állati fehérje termelés és a fogyasztási igények egyensúlyának megteremtése a jövőben is nagyon jelentős szakmai feladata a világ állattenyésztésének. Jelenleg a Föld népességének mintegy kétharmada nem jut elegendő állati fehérjéhez. A szegényebb országokban nagyon jelentős a hiány, míg a leggazdagabb országokban az optimális igényt is már kissé meghaladó a fogyasztás. Figyelembe véve az emberiség tovább növekvő létszámát, különösen a fejlődő országokban, és az ott várható jövedelemnövekedést, jelentősen több állati termék előállítására lesz szükség a folyamatosan növekvő kereslet kielégítésére.” (Horn P.: Az állati fehérje termelés és a környezeti lábnyom közötti összefüggések)

„Az elkövetkező évtizedben tanúi leszünk a negyedik ipari forradalom sikerességét alapvetően és fenntartható módon meghatározó biotechnológia térhódításának, úgy lokális, mind globális szinten. A biotechnológiának is köszönhetően az új korszak embere kapcsolatot teremt a negyedik ipari forradalom és a valós világszintű problémák megoldásának lehetősége között. A világ meghatározó fejlesztési központjai a "bioalapú társadalom" felé haladnak, az egészségipartól a mezőgazdaságig. Az új tudásnak köszönhetően a termelői láncban kevesebb hulladék keletkezik, optimálisan kihasználva azt, amit megtermelnek, aratnak a gazdák, és amit mi elfogyasztunk.” (Fári M. G.: A növénytudomány kihívásai és az új zöldforradalom)