Amikor reggel megérkeztünk, az előző napi államvizsga sikerektől való örömittaságban a hangulat magával ragadott minket. Észbe se kaptunk, de már az első rajtunkon is túl voltunk, ahol egyből 16 hajót utasítottunk magunk mögé, 15 másodpercet javítva az edzéseken elért eredményünkön. Ezzel be is kerültünk a 2. kategória 2. helyére, amire abszolút nem számítottunk.

Az Óvári Gazdászok büszke csapata.

Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ekkor kaptunk vérszemet és elhatároztuk, hogy már nem csak azért küzdünk, hogy a csapatunkat eddig segítő srácok idén is érmet kapjanak, hanem azért, mert láttuk magunkban a lehetőséget. Egyszerűen leírhatatlan volt az érzés, ahogy mind a 10es, mind a 20as mix hajónk együtt akarta a győzelmet, együtt téptük a vizet és erőnkön felül sokszor már ordítva a fájdalomtól győztük le a folyót, a többi csapatot és nem utolsó sorban saját magunkat. Egész nap hasítottunk. Varázslatos érzés volt. A nap délutáni részére sajnos alábbhagyott az erőnk de a lelkesedésünk szerencsére nem, így egymás után gyűrtük le a két utolsó futamunkat. A 10es hajóból szálltunk át a 20asba. Éreztük, hogy az erőnk már teljesen a végét járja, mondhatni elfogyott. Sajnos  néhány csapat erősebbnek bizonyult nálunk és a 10es mixben 2., a 20as mixben 3. helyen futottunk be.

Iszonyúan szoros volt a verseny, de azt hiszem, itt mutatkozott meg a zöldfülűségünk. Kissé elkeseredve szálltunk ki a hajóból és már annak a reményét is elvesztettük, hogy érmesek lehessünk. Visszaértünk a pihenő helyünkre és próbáltunk lelket önteni egymásba. Köszönetet mondtunk mindenkinek akinek csak tudtunk, hiszen ez a verseny nem jöhetett volna létre a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság-és Élelmiszertudományi Kar dékáni hivatalának és az Óvári Gazdászok Szövetségének támogatása nélkül. Nagyon sokat köszönhettünk a tapasztat „öregeinknek”, valamint két oktatónknak is, akik velünk eveztek. Kijöttek a versenyre további oktatóink, valamint sok hallgatótársunk is, hogy szurkoljanak, bíztassanak minket. Este következett az eredményhirdetés.

Elmentünk, mert úgy gondoltuk, illik megtapsolni versenytársainkat, és ekkor ért minket a legnagyobb meglepetés: színpadra szólítottak bennünket kétszer is. 20as mixben bronzérmet, 10es mixben pedig ezüstöt szereztünk. Borzasztóan boldogak voltunk, mert álmukban sem gondoltuk volna, hogy dobogóra állhatunk. Hatalmas boldogság volt látni dékán asszony arcán a büszke, boldog mosolyt, amikor a nyakunkba akasztotta az érmeket. Iszonyatosan jól éreztük magunkat, jövőre is szeretnénk részt venni a versenyen, nagy izgalommal várjuk. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a csapatom remek tagjainak. Első sorban a tapasztalt „öregeknek” akik rengeteget segítettek nekünk, mind a felkészülés, mind a verseny alatt. Nélkülük valószínűleg nem lettünk volna ilyen eredményesek. Íme hát a névsor: Ábrahám Zoltán (kormányos), Hérics Gergő, Horváth Gábor, Kiss Norbert, Szebach Zsolt, Tóth András, Völgyi Patrik. Nagyon szépen köszönöm oktatóinknak: Kovács Attila és Pinke Gyula

Végül de nem utolsó sorban pedig hallgatótársaimnak és barátaimnak: Bolfán Blanka,  Buzás Henrietta, Csécsei Lilla, Czikolai Tamara, Major Ilona, Nagy Annabella, Papp László, Sárvári Loretta (dobos, evező), Szekeres Bence, Tóth Tihamér, és végül jómagam Marcsik Enikő.

A verseny előtt pár héttel alakult meg a csapat, mégis szép sikerek születtek.