Dr. Lőrincz Ildikó, a Tanulás- és Tanításmódszertan – Tudástechnológiai Szekció ügyvezető társelnöke

Az Apáczai Karon mikor volt utoljára OTDK?

Az OTDK stafétarendszerben működő konferencia. Az Apáczai Kar, illetve jogelőd intézményei ’77-ben, ’89-ben és legutóbb 2003-ben szervezték meg a Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai Szekciót.

Ön is dékán-helyettesi pozíciója miatt lett szekcióvezető, ha jól gondolom.

Valóban, de nem feltétlenül ez alapján kapják az emberek ezt a tisztet. Általában a Tudományos Diákköröket nem a kari vezető irányítja, hanem az, aki a tudományos diákkörökben, szakkollégiumokban vállal szerepet. Persze nem ritka az sem, hogy kari vezető, vagy helyettes szakkollégiumot irányít, mint pl. Dr. Halbritter András dékán-helyettes kollégám, aki a Dr. Barsi Ernőről elnevezett Szakkollégium oktatói felelőse, ugyanakkor a 2017-es OTDK ügyvezető titkára is. Mivel egy országos diákköri konferencia megszervezése számos szervezeti egységet megmozgató, jelentős feladat, ezért célszerűnek tűnt szervezési szempontból, hogy a kari vezetés is bekapcsolódjon az esemény megvalósításába.

Az Apáczai karos diákok milyen eredményeket szoktak elérni? Milyen arányban vesznek részt ezen a versenyen?

Az Apáczai karról a kari fordulók után általában több szekcióba is bejutnak hallgatóink tudományos diákköri konferenciákra. Nem csak a Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai Szekcióba küldenek pályamunkát, hanem egyéb szekciókba is, például a Társadalomtudományi, Pedagógiai - Pszichológiai, Humán Tudományi, Művészeti szekciókba is. A Tanulás- és Tanításmódszertan, Tudástechnológiák szekció főleg didaktikai, tanítás-módszertani, tanulástámogatási, szakmapedagógiai témákat fogad, az Apáczairól általában 3-8 fő vesz részt az országos fordulóban. A szekció átlaglétszáma 100-110 versenyző szokott lenni, azaz szép számmal képviseltetjük magunkat. Ebben az évben nagyon sok versenyzőnk van, 170 pályamunka érkezett és 5 Apáczais pályázat került be ebbe az országos fordulóba.

Akkor várhatóan szép eredményeket érnek el.

Reméljük. Már maga a részvétel is nagy szó, hiszen ez egyfajta lehetőség arra, hogy a hallgatói kutatások eredményét a hallgatók megmutassák. Nyílván, ha helyezést érnek el, az egy plusz dicsőség.

Szoktak doktori disszertációk is születni ezekből a pályaművekből?

Maga az OTDK egy verseny, de a tehetséggondozás egy folyamat. Az OTDK-n ennek a folyamatnak az eredményét mutatják be az alapképzéseken, a mesterképzéseken, és tényleg jellemző, hogy azok a hallgatók, akik elköteleződve, érdeklődve foglalkoznak egy témával, azok közül számosan a doktori képzésben folytatják a tanulmányaikat.

Ez egy szakdolgozat alapnak is jó lehet?

Igen arra is van mód, hogy különböző szabályokat figyelembe véve a legtöbb egyetem szakdolgozatként is elfogadja a Tudományos Diákköri dolgozatot. A mi szekciónkban például 70%-ban egyezhet meg a szakdolgozat a tudományos diákköri dolgozat tartalmával.

Leginkább milyen szakokról szoktak jelentkezni?

Ez a szekció főleg a pedagógusképzéseket, tehát az óvóképző, tanítóképző, gyógypedagógus képző karokról, illetve tanárképző karokról fogad hallgatókat, hiszen a kérdéskör, amelyben itt dolgozatokat fogadunk, ezekhez a képzésekhez kötődik elsősorban, bár nem kizárólagosan. Ahogy említettem, a tanulástámogatás, módszertan, tudástechnológia, a különböző közismereti tárgyak oktatásának módszertanát vizsgáló, fejlesztői kutatásokat fogadja. Továbbá foglalkozik felnőttképzéssel, tantervfejlesztéssel, felsőoktatás-pedagógiával, tehát számos olyan témával, ami a tanuláshoz, a tanulástámogatáshoz és az oktatásfejlesztéshez kapcsolódik.

Ezekben a témákban az oktatók mennyire segítenek a diákok munkájában?

Az oktató egyfajta mentor. Tehát ő a kutatást segíti, támogatja. A kulcsszereplő itt a diák. Egy mester-diák kapcsolat alakul ki a folyamatos konzultációk folyamán van. A mentor kutatás-módszertani, szaktárgyi területen ad tanácsokat, segít, irányít.

Jellemzően mennyit készülnek a hallgatók egy ilyen pályaműre?

Ez változó. Van, aki hosszú ideig, több évig is foglalkozik egy témával, míg másnál egyszer csak jön az isteni szikra és egész rövid idő alatt meg tudja írni a pályaművét. Ez a kutatás jellegétől is függ. Egy longitudinális vizsgálatot nem lehet néhány hónap alatt megvalósítani. Átlagosan legalább egy év a felkészülési idő. De ez tényleg nagyon eltérő.

A témaválasztás általában egyéni, vagy az oktatók is szoktak javasolni?

A témaválasztás a hallgató érdeklődési körtől függ. Ez általában úgy történik, hogy a hallgató, aki vállalkozik egy tudományos diákköri dolgozatnak az elkészítésére, már eleve az egyetemi tudományos diákkörnek a tagja, vagy szakkollégium, szakmai műhelyek adta keretek között foglalkozik behatóbban egy témával. Ezeknek a szakkollégiumoknak az a szerepük, hogy a tantervi felkészülésen kívül adjanak lehetőséget arra, hogy a hallgatók az érdeklődési körüket kibontakoztathassák, kutatásokat végezhessenek. Ezeken a fórumokon a hallgatók a mentorok, oktatók támogatásával alakítják ki a témájukat, de elsősorban a saját érdeklődésük alapján történik ez. Hiszen a diákok azok, akik a munkát elkészítik, az érdeklődés, motiváció pedig a hosszabb lélegzetű munkához elengedhetetlen.

És milyen témák a jellemzőek?

A témák között szerepel a koragyermekkori fejlesztés, az óvodapedagógia, a művészetpedagógia, a szakmapedagógiai témák, a felsőoktatás-pedagógia, matematika oktatásmódszertan,  környezeti nevelés, projektpedagógia, idegennyelv-tanulás, -tanítás eljárásai. Más témák a tananyagfejlesztés lehetőségeit járják körül, mások egy adott tantárgyi elemet vetnek össze más országok tanterveivel. Nagyon változatos a választott témák köre.