Csupa mosoly ez a lány, derű sugárzik a szeméből. Testbeszéde is magabiztosságot áraszt, határozottan, jól összeszedetten fogalmaz. Azért szereti a gyártósorok ipari robotjait, mert tökéletesek, és harmóniában dolgoznak, szinte táncolnak. Ahogy mondja, önmaga is mindig arra törekszik, hogy amit csinál, minél jobb, hatékonyabb legyen, és a robotok pont így működnek.

Alexa tavaly ősztől az Széchenyi-egyetem hallgatója. Az év emberének is megválasztották. Fotó: Májer Csaba József

„Bármilyen típusról beszélhetünk. A klincselő-, a rakodó-, hegesztő- és a szegecselő robotok egyaránt lenyűgöznek. Tetszik a precíziós mozgásuk és a közöttük lévő tökéletes összhang. Az egyik elveszi az alkatrészt, átadja a másiknak, az meghegeszti, lerakja, majd az anyag megy tovább például ragasztásra. Elképesztő ez a hatékonyság” – mondja Alexa, aki édesapja mellett orientálódott a műszaki pálya felé. A precíziós, összehangolt mozgást pedig szabadidejében az egyetem sárkányhajó-csapatában is gyakorolhatja.

„Apukámmal kisgyerekkorom óta járok a garázsba szerelni” – magyarázza. Családjában mindenki a műszaki és a tudományos élet vonzásában él. Orvos nem akart lenni, mert nem bírja a vért, az autók viszont világéletében érdekelték. Nagyon szeret vezetni, szerelni, szétszedni dolgokat, megnézni, hogyan működnek. A szétszereléssel gyerekként sokan próbálkoztunk már mi is, de Alexa össze is tudta rakni a dolgokat. Két évig dolgozott édesapja munkahelyén, ahol karosszériaelemekkel foglalkoznak, és amikor meglátta, hogy a Széchenyi-egyetemnek és az Audinak van duális képzése a gépészmérnök szakon, kihagyhatatlan ajánlatnak érezte. Nagybátyja és édesapja is a győri egyetemen végzett, mindketten gépészmérnöki diplomát szereztek, és számára is alapból a Széchenyi vált a legvonzóbbá a műszaki képzést adó felsőoktatási intézmények közül.

„Győr nagyon tetszik. Ez is szempont volt az egyetemválasztásnál. Budapest zsúfolt, kevés a parkolóhely. Itt minden megvan, ami a fővárosban, még sincs tömeg, és a belváros is gyönyörű” – mondja Alexa. Belépője nem is sikerülhetett volna jobban a Széchenyi-egyetemre, a gólyabálon bálkirálynőnek választották.

Még 2015-öt írtunk akkor, amikor a barátnője (aki ma már matematikusnak tanul külföldön) javaslatára belépett a Nők a Tudományban Egyesületbe (NTE). Egy évvel később részt vett az NTE nyári táborában, ahol az e-NABLE magyarországi szervezete tartott bemutatót. A közösség végtaghiányos gyerekeknek készít 3D-nyomtatott robotkezeket. Alexa először az önkéntesekből álló szervezet keretein belül mélyedt el a technológiában, de később már önállóan kezdte továbbfejleszteni az általa megálmodott protézis prototípusát. „Egy szerencsés véletlen folytán odakeveredtem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem standjához az Educatio Szakkiállításon. Vesztenivalóm nem volt, rákérdeztem, hogy kaphatok-e kutatási lehetőséget, és a pozitív válasz után kezdhettem el dolgozni az Információs Technológiai és Bionikai Karon Dr. Cserey György infobionikai mérnökkel” – idézi fel a kezdeteket Alexa.  

Azt szeretné elérni, hogy a protézis végül idegvégződésekhez tudjon kapcsolódni. Fotó: Májer Csaba József

A robotkezes projekttel az a további célja, hogy olyan megoldást fejlesszen ki, ami könnyen és olcsón előállítható az alapvetően nagyon drága, és így kevesek számára elérhető protézisekkel szemben. Olyan összeállítási útmutatót, kapcsolási rajzot szeretne a döntő részben fejlődési rendellenességgel világra jött, csuklóízület nélküli gyerekek családjainak rendelkezésre bocsátani, ami alapján közösségi alkotóműhelyekben 3D nyomtatóval akár saját maguk is elkészíthetik a szükséges protézist. Alexa a prototípust 5000 forintból kihozta nyomtatással, szervomotorral együtt. Ha egy kisgyerek kinövi, vagy eltöri a robotkart, így nem százezreként tud pár havonta újhoz jutni, hanem ennek töredékéért. 

„Azt szeretném elérni, hogy a protézis végül idegvégződésekhez tudjon kapcsolódni. A továbbfejlesztés érdekében vizsgálnunk kell az idegfunkciókat, digitalizálni a jeleket, hogy a robotkéz akarattal irányított mozdulatokat tudjon véghezvinni. Ennek érdekében az orvosi és a műszaki egyetem szakembereivel, hallgatóival közösen egy team létrehozását tervezem” – mondja a közeljövőről Alexa, akit tanulmányi és tudományos poszter versenyeken szép eredményeket ért el az általa továbbfejlesztett, a gyermekek számára önbizalmat adó színes, „szuperhős” robotkar prototípusával. A Qubit pedig tavaly az év emberének is megválasztotta.

A táti születésű lány nagyon jól érzi magát a győri egyetemen. Előnyösnek tartja, hogy a campuson és az audis gyakorlatokon szerzett tudás komplex ismeretanyaggá áll össze. A jövőben gépészmérnökként gyártócella optimalizálással és a robottechnológiával szeretne foglalkozni. A fejlesztésekbe bevont mesterséges intelligencia pedig akár a teljes hibanélküliséget is lehetővé teheti a robotikában.

Az Nők a Tudományban Egyesület tagjaként Vas Alexa aktív szerepet vállal a műszaki pálya népszerűsítésében. Workshopokat, kommunikációs tréningeket szerveznek, segítenek önéletrajzok, motivációs levelek készítésében, Linkedin-profil létrehozásában, és lebonyolítják a Lányok Napja programot.

Évfolyamtársaival a duális képzésen.

„Kár lenne tagadni, hogy nőként néhány területen azért még mindig kicsit nehezebb műszaki pályára lépni. Mert miközben egy férfival szemben feltétel nélkül megvan az alapvető bizalom, a nőkkel szemben nem mindig. Mégis úgy látom, hogy le lehet küzdeni ezt a lépéshátrányt, sőt, előnyt is kovácsolhatunk belőle. Engem szerencsére semmilyen hátrány nem ért nőként egyik munkahelyen sem, ahol dolgoztam. A Széchenyi István Egyetem gépészmérnöki audis duális képzésén az évfolyamunkban én vagyon az egyedüli lány, viszont nagyon jó a viszonyunk a srácokkal, semmivel sem kezelnek másképp” – mondja a mindig mosolygós, fiatal robotkar-fejlesztő.