Talán az olvasók közül többen is találkoztak azzal a videóval, amelyben a Széchenyi István Egyetem központi campusának virtuális mása járható be a kollégiumtól egészen a könyvtárig. A háromdimenziós modell ugyan nem tökéletes leképezése a valóságnak, de így is ámulatba ejtő az a részletgazdagság, amely jellemzi. Úgy döntöttünk, felkeressük a videó készítőjét, Horváth-Bors Dávid mesterszakos villamosmérnök hallgatót, hogy meséljen erről a nem mindennapi vállalkozásról.

„Unaloműzésként indult az egész” – eleveníti fel a kezdeteket Dávid. „Letöltöttem a Kiloblocks alkalmazást a mobilomra, és amikor volt egy-két szabad percem, nyomkodtam a telefont. Kisebb projektekkel kezdtem, először az otthoni családi házunkat építettem meg. Aztán jött az ötlet, hogy megcsinálom a D1 termet. Utána folytattam a környezetével, aztán elkészült a tanulmányi épület is és onnantól fogva nem volt megállás” – mondta portálunknak a mesterszakos villamosmérnök hallgató, aki azóta építgeti apránként a campust, mióta beiratkozott az egyetemre. Azaz most már több mint négy éve.

A tanulmányi épület.

Mint a videóban látható, Dávid az Aranyparttól egészen a könyvtárig mindent megépített virtuálisan. Amikor már többé-kevésbé készen voltak főbb elemek, akkor sem dőlhetett hátra, hiszen elkezdődött a Multifunkciós Épület beruházása 2016-ban. A fiatal mérnökhallgató természetesen figyelemmel követte a projektet, és amint a látványtervek publikusak lettek, rögtön nekiállt az építkezésnek ő is. „Nálam előbb készen volt, mint a valóságban” – tette hozzá nevetve.

Azonban Dávid hiába frissítette a térképet, rögtön ezután indult egy újabb nagy fejlesztés, a FIEK-projekt. Nem volt mit tenni, tartani kellett a lépést, így a virtuális campus ismét újabb épületekkel gazdagodott. Ezúttal azonban nem haladt olyan gyorsan a munkával, mint legutóbb: a háromból csak két objektum készült el, a Menedzsment Campus az alapozás fázisánál megrekedt. Szerencse, hogy a volt kekszgyár területére tervezett innovációs park még nincs a kivitelezés fázisában, hiszen akkor végképp nem lenne naprakész Dávid műve…

Az Új Tudástér aulája.

Az emblematikus vasúti kocsi, ami átvezet a tanulmányi épületből a laborépületbe.

Érdekesség, hogy olyan helyek is visszaköszönnek a videóban, melyeket aligha ismerhet egy átlagos hallgató. Példaként említhető a Hegedűs Gyula Kollégium szerelőszintje vagy a még ennél is látványosabb víztartály a K1-es blokk előtt.

„Amikor még a földmunkák zajlottak, akkor figyeltem meg, hogy egy hatalmas lyukat ástak a munkások. Innen tudtam rekonstruálni a sprinkler tartály pontos elhelyezkedését” – avatott be a kulisszatitkokba az alkotó. Még elképesztőbb a földalatti csatornák tájolása: egy havas téli napon Dávid egyszerűen észrevette a kollégium ablakából, hogy bizonyos vonalak mentén elolvad a hó, így teljes mértékben kirajzolódott felülről, merre futnak a környezetüknél melegebb csövek.

A csatornarendszer egy darabja. A valóságban természetesen nem így néz ki.

Mint kiderült, nem is olyan egyszerű az épített környezet reprodukálása a játékban. Dávid is pontosan látja, néhány hely máshogy néz ki a valóságban, mint nála, ezzel  azonban nem tud mit kezdeni, hiszen meg van kötve a keze. Az alkalmazás ugyanis nagyon szegényes eszköztárral rendelkezik: nem lehet személyre szabni az elemeket, még a színüket sem tudja megváltoztatni. Ennél is nagyobb probléma, hogy a falvastagság is konstans, nincs lehetőség módosítani rajta, ami nagyon zavaró Dávid szerint.

A másik gond magával a játéktérrel van. A Kiloblocks alkalmazásban egyetlen nagy térképen tud építkezni a felhasználó, ami teljesen fel van töltve dombokkal, hegyekkel, fákkal, tavakkal, tengerekkel. „Ezeket előbb mind el kellett bontanom, a tengereket feltöltenem, a dombokat elsimítanom” – panaszkodott Dávid. „Sajnos a népszerű MineCrafttal ellentétben itt nem lehet bármit megcsinálni. Ráadásul csakis én férek hozzá a térképhez, nem tudunk többen építkezni. Így nem is tudom megosztani a munkát másokkal” – fogalmazott.

Dávid játék közben. Csak telefonon tud haladni az építkezéssel. (Fotó: Horváth Márton)

Dávid ugyanakkor arra mindenképpen ügyelt, hogy a lehető legprecízebben határozza meg a méreteket. Az építéskor javarészt az emlékezetére hagyatkozott, de előfordult olyan eset is, hogy kiment a helyszínre fotózni, hogy pontosabban elkészíthesse azt a területet a játékban. A legnagyobb kihívás mégis a szintkülönbségek és az arányok betartása volt.

„Nagyon előre kellett terveznem. Először kijelöltem az épületek sarkait és megnéztem, milyenek az arányok. Ha nem jött ki, akkor újraterveztem az egészet. A Multifunkciós Épületet például felépítettem, de láttam, hogy nem arányos, így lebontottam és újra megcsináltam. Nálam a multi kollégium ezért csak hét szintes, holott a valóságban kilenc” – magyarázta Dávid.

A hétszintes, de cserébe arányosabb Multifunkciós Épület.

A beszélgetésünk vége felé tartva felvetettük az ifjú villamosmérnöknek, hogy vajon nem tévesztett-e pályát. Úgy tűnik, az építész szakma meglehetősen testhezálló lenne a számára. Dávid persze tiltakozott.

„Mindenképpen villamosmérnök szerettem volna lenni, már középiskolában is ezt tanultam, a technikusit is elvégeztem. Jelenleg PLC programozóként dolgozok egy fémipari cégnél. Számomra ez csupán egy hobbi” – válaszolta megjegyzésünkre, ám nem tagadta, hogy az építész véna jelen van a családjában. „Bátyám is a Széchenyin végzett, építésvezető mérnökként dolgozik, tehát rajta keresztül némileg belelátok a szakmába” – fűzte hozzá.

Horváth-Bors Dávid 2019 szeptembere óta levelező mesterszakos hallgató. (Fotó: Horváth Márton)

Zárásként Dávidot a terveiről faggattuk. Kérdésünkre elárulta, hogy amellett, hogy be szeretné fejezni a Menedzsment Campus épületét, más céljai is vannak.

„Szeretnék tovább terjeszkedni a Mosoni-Duna másik oldalán. Lehetséges, hogy megépítem a híd melletti sátras uszodát, valamint, ha minden jól alakul, a kekszgyár helyén épülő leendő innovációs parkot is” – jegyezte meg búcsúzóul.