Működő "tűzgépek" a múltból
(Kisalföld, Győr-Moson-Sopron megyei napilap, Jutasi Ferenc, 2007. március 6.)
Nyolcvannál több „tűzgépe" van dr. Papp Zoltánnak, a győri Széchenyi-egyetem docensének. Ebből ötven – működőképes állapotban – látható a dunaszegi családi ház udvarán épített valóságos kis ipari múzeumban. A már messze földön ismert gyűjteménnyel „látványosabb" tervek is vannak.
Nyolcvannál több „tűzgépe" van dr. Papp Zoltánnak, ebből ötven – működőképes állapotban – látható a dunaszegi családi ház udvarán épített valóságos kis ipari múzeumban. A már messze földön ismert gyűjteménnyel „látványosabb" tervek is vannak.
Tíz éve jár féltett darabjaival az ország minden részébe bemutatókra dr. Papp Zoltán, dunaszegi valóságos ipari múzeumát nagyon sokan felkeresik. Turista- és diákcsoportok jönnek rendszeresen, megtalálják olasz, német, osztrák gyűjtők, tizenöt évnyi munkával komoly információs hálózatot épített ki a győri Széchenyi-egyetem docense. Tavaly áprilisban az Audi vezetői is érdemesnek tartották kilátogatni Dunaszegre, s százezer forinttal támogatták a hobbinál már sokkal többet jelentő munkát. Azt ne kérdezze senki, mennyi idő és pénz ment rá a gyűjteményre: a megszerzésre és a gépek helyreállítására.
Az óriásoktól a kávédarálóig
Nyolcvannál több darabból áll a kollekció, ebből ötven „tűzgép" (hajdan így hívták a stabil motorokat). Ezeket a jobbára tekintélyes tömegű, egy vagy két lendkerékkel felszerelt gépeket különféle munkaeszközök (malom, fűrész, daráló, cséplőgép stb.) meghajtására használták. A gyűjteményben azonban nemcsak ilyen gépek vannak, hanem sok más „relikvia", ipartörténeti emlék is, aligha vállalkozhatnánk a felsorolásukra. Van itt például egy világháborús Tigris tank ma is működő különleges gyújtószerkezete csakúgy, mint egy soha nem használt kézi kávédaráló. Utóbbit a gyűjtő édesapja (tíz szakma ma is pótolhatatlan kajárpéci mestere) készítette hajdanán feleségének ajándékba, ám olyan szépen sikerült, hogy soha nem engedte használni, inkább vett helyette egy gyárit...
Legértékesebbnek értelemszerűen a nyolcvan évnél öregebb berendezéseket tartja dr. Papp Zoltán, persze a mondjuk „csak" negyvenéveseket sem becsüli le. Nemrégiben három ilyenért kapott cserébe egy igazi különlegességet.
Múzeum és oktatás együtt
A gyűjtemény, mint mondtuk, egyre gyarapszik, s bár mind többen látogatják, a helyi és az alkalmi bemutatóknál komolyabb tervek is vannak születőben. Van egy jó állapotú, formájában is érdekes épület a vízügyi igazgatóság tulajdonában Győr határában, a Szigetközbe kanyarodó út elején. 1927 óta áll ott, szivattyúházként szolgált sokáig. 1981 óta, mióta elkészült a Mosoni-Duna holtága, lényegében nincs szükség rá. Egy terem közepén ott árválkodik egy régi, Láng gépgyári szivattyúmatuzsálem, kiváló állapotban, bár már jó ideje nem kellett elindítani.
Ez adta az ötletet, amelynek megvalósítását a győri Baross Gábor Műszaki Klub és a Győri Automobil és Motor Club, Veteránjármű Egyesület is lelkesen szorgalmazza. Ebben az épületben a már említett szivattyú mellett el lehetne helyezni a dunaszegi gyűjtemény sok darabját. Közelebb a városi iskolákhoz, és persze a turistákhoz is, hiszen itt vezet el előtte a szigetközi kerékpárút. Ezenfelül az egyetemnek is, a középiskoláknak is itt lehetne megoldani az ipartörténeti oktatást, egészen más lenne a kézzelfogható tárgyak között, mint tanteremben, könyvből, fotókról...
Az ötletgazdák remélik, sikerrel tudnak tárgyalni a vízügyi igazgatósággal – amely egyébként már többször is bizonyította elhivatottságát a régi értékek védelmében. Már védett például az ásványrárói és a patkányosi szivattyútelep. Dr. Papp Zoltán azt mondja, nem okozhatna gondot az épület említett célú kialakítása, fenntartása: kapcsolataiból számos nagyvállalkozó szívesen áldozna ilyen célra is.