Pup Dániel járműgépész-hallgatóra a csapat diákvezetőjeként a folyamatok megtervezése, majd a munka megszervezése, a SZEnergy Team felállítása és a részfeladatok meghatározása, kiosztása hárult. Minden apró részleten ott volt a szeme, több hónapon át. Az eredmény igazolta: szervező-menedzserként is kiváló munkát végzett.
– Amíg nincs vége egy versenynek, minden résztvevő bizonytalan egy kicsit. Nyerni mentek Lausitzba, de ha jól tudom, volt ok aggodalomra is.
– Az idei németországi versenyt megnehezítette a várható hűvös időjárás. Semmi jóra nem számítottunk, felhős idő volt, csak szerda délután bukkant elő a nap, de nem folyamatosan. Pénteken ugyanez, csak az volt a szerencsénk, hogy délhez közelebb jártunk, magasabban volt a nap. Viszont olyan, hogy teljes napsütés, szinte nem is volt. Ha zavartalan időjárást fogtunk volna ki, sokkal nagyobb lett volna a plusztöltés. Most 4,9 százalékkal töltöttünk többet a fogyasztásnál, a tesztek alapján ez akár 40 százalék is lehetett volna.
– Hogyan sikerült összefogni a népes csapatot?
– Január elején érkeztem meg az egyetemre, és mivel van gyakorlatom a szervezésben, már akkor láttam, hogy kevesen vagyunk. Végül 23 taggal felállt a csapat és nagyon jól sikerült összekovácsolódni. A feladatköröket úgy válogattuk össze, hogy az oktatóinkkal egyeztetve szinte mindenki abban dolgozott, amiben szeretett volna. Utána a koordinálást én végeztem: az első gyűlésen megbeszéltük, hol van még hely, melyik témakörben van feladat. Tíz-tizenkét komoly témakörbe kellett több embert beosztanom. Úgy próbáltuk, hogy minden „régi" ember mellé jusson pár új is, hogy a tapasztaltabbak átadhassák a tudásukat. A munkafolyamatban minden héten megbeszéltük, személy szerint kinek mi a dolga.
– Honnan volt erre idő, energia a tanulmányok, diplomamunkák közben?
– Nem sokat aludtunk a versenyt megelőző hónapokban, az biztos. Az utolsó hetekben gyakran reggel hatra érkeztünk és éjjel kettőkor fejeztük be a munkát.
– Milyen volt a versenyen a hangulat?
– A többi magyar indulóval, a kecskemétiekkel és a budapesti bánkisokkal együtt sírtunk, együtt nevettünk – nagyon jó volt a kapcsolat, drukkoltunk egymásnak. A kecskemétiek szép eredményt értek el, 1588 km-t mentek egy liter üzemanyaggal, és bár a rekord négyezer kilométer, nyolcadikak lettek a kategóriában, ami nagyon jó eredmény. Mi pedig most vettünk részt harmadszor, és három első helyünk van... A kategóriánkban a holland csapat az idei autót a honlapjukon látható képek szerint a mi autónk másolásával próbálta megépíteni. Nagyjából sikerült is, de a hibákat is lemásolták, amiket közben kijavítottunk, illetve a belső szerkezetet sem tudták a szükséges színvonalon elkészíteni. Viszont idén nagyon sok csapattal találkoztunk, akik megígérték, hogy jövőre találkozunk a kategóriában, komolyan készülnek rá. Mindenképpen nagy kihívás lesz, és nekünk „magyarosan" kell helytállnunk, vagyis ami nem lesz meg pénzben, azt ki kell pótolnunk tudással, ha ismét nyerni akarunk.
– Milyen versenyautó készül a 2011-es versenyre?
– Alapvetően a SZEvolutiont fejlesztjük tovább, és talán mellé egy prototípust is, hogy egy másik kategóriában is elinduljunk. Nagy költségvonzattal jár, de egy-két éven belül megvalósulhat. Mivel a városi kategóriát már háromszor megnyertük, ezért a napelemes prototípus kategória jelenthet még komoly kihívást, mert abban évek óta egy belga csapat az egyeduralkodó.