„Egy életen át melengetik lelkemet a főiskolai emlékeim, vétek lett volna, ha ezekből kimaradok. A világ a hetvenes években sem működött egyszerűen: küzdelmekből nekem is kijutott, de arra is erősen emlékszem, szerettem a Széchenyi István Egyetem jogelődjére járni. Élveztem minden percét, igazán éltünk” – merült el emlékeiben Mátyás Gábor Zoltán 1976-ban végzett vasútgépészmérnök, aki az egyetem retró fotópályázatára küldött képeivel a hetvenes évekbe kalauzolt el bennünket.

Felvétel a Széchenyi István Egyetem főépületeinek építkezéséről, ahol Mátyás Gábor Zoltán is dolgozott.

Minden itt kezdődött

Mátyás Gábor Zoltán ugyan a Közlekedési és Távközlési Főiskolán, de még Budapesten kezdett tanulni 1973-ban, a második évtől szervezték Győrbe az oktatásukat. Mint mondja, azonnal elvarázsolta a kampusz, a város és a diákszálló hangulata. Az ifjúsági szervezet titkáraként nemcsak a kollégiumi élet, hanem  az első széchenyis bálok, bulik, kirándulások megszervezése is a nevéhez fűződik. „Tisztán emlékszem a győri hallgatói létforma első szárnypróbálgatásaira. Gondoljunk csak bele, akkoriban a győrieknek furcsa volt még a szórakozni vágyó főiskolások látványa is, hiszen minden a mi évfolyamunkkal kezdődött” – nevette el magát az egykori hallgató, aki részt vett az egyetemi építkezésen is. Ha meglátja a kampuszt, mindig előtörnek belőle az emlékek. Nekünk arról mesélt, hogy az építőtáborban például ő öntözte az épület tartószerkezetét jelentő betontömböket, hogy azok megfelelően kössenek meg. Azt pedig cinkos mosollyal vallotta be, hogy a szigetelőanyagból egy elemet beépített kollégiumi szobájába, hogy komfortosabb legyen.

Kiránduláson a vasútgépészek 1974-ben. Mátyás Gábor Zoltán az első sorban jobbról az első a felvételen.

Töretlen fejlődés

Mátyás Gábor Zoltánt felesége is minden nap emlékezteti az intézményre és arra, hogy mennyire fontosnak tartotta akkoriban, hogy testvérosztályt találjon tankörüknek. „Ennek köszönhetően ismerhettem meg feleségemet, akivel azóta is boldog házasságban élünk – vékonyodott el a hangja a szép emlékektől. „Fontos visszatekinteni arra, honnan jöttünk és közben érdemes előre is nézni. Ezért tetszett ez a pályázat, mert ennek köszönhetően is láthatjuk azt a fejlődést, ami a Széchenyi István Egyetemet mindig jellemezte. Ezért is imádtam ide járni. A szabadság és a kötöttségek éppen kellő mértékben lehettek jelen az életemben, azaz pont annyit tanultam, mint kellett. Fontos volt, hogy az ösztöndíjhoz elegendően teljesítsek, legyen meg a kellő tudásom a boldoguláshoz, de éljek is” – idézte fel akkori gondolatait a pályázó, aki úgy látja, valóban megfelelő alapokat kapott az intézményben, hiszen munkahelyein, az útépítő vállalatnál és egy nagy biztosítócég gépjárműtermékekért felelős középvezetőjeként is megállta a helyét.

Tűzoltó leszel s pilóta: Mátyás Gábor Zoltán tanköréből a képen látható fiatalemberekből később volt, aki sportoló, pénzintézeti szakember vagy pilóta lett. A focilabdát őrző hallgatót pedig Budapest egykori tűzoltó-főparancsnokaként ismerték. 

Az egykori vasútgépész hallgatótól megtudtuk, negyvenöt fős évfolyamukkal úgy beszélték meg, minden olimpiai évben találkoznak. „Ezt szerencsére a legtöbbükkel tudjuk is tartani. Idén sajnos a járvány miatt lehet, hogy elmarad a program, akárcsak az olimpia, de azért bizakodom, hogy ősszel újra láthatjuk egymást. Addig pedig maradnak a képeim és a nosztalgia” – zárta szavait a pályázó.

Még elküldheti képeit!

A Széchenyi István Egyetem Kommunikációs és Alumni Irodája retró fotópályázatának leadási határidejét 2020. június 15-ig meghosszabbítottuk. A pályázatra olyan 1968–2019 között készült fotókat vagy videókat várunk az oregdiak@sze.hu címre, amelyek ábrázolják a campuszban, szakkollégiumokban, kollégiumokban zajló életet, kiemelt rendezvényeket, építkezéseket. A legjobb három pályázatot küldő ajándékcsomagot nyer. A pályázat részleteiről itt olvashat bővebben.