„Hogy mi számít csodának és mi csak különlegességnek, aközött nagyon halvány a határ” – ez volt az egyik tételmondata annak a beszélgetésnek, amelyet Mérő László professzorral folytatott Pió Márta újságíró és a Széchenyi István Egyetem Menedzsment Campusának konferenciatermét zsúfolásig megtöltő közönség a napokban a „Beszélgess velem’” sorozat keretében. Az esemény apropóját a kutató legutóbbi, A csodák logikája című könyve adta, s ebből adódott az a kérdés is, hogy a tudományban létezik-e csoda.

„Önmagában az csoda, hogy vannak zsenik. Egy, maximum két kezemen meg tudom számolni, hogy az én sztenderdjeim szerint hány zseni született eddig, s akkor már Homéroszt is ide vettem. Ők valami olyat találtak ki, ami akkor nem volt benne a levegőben” – fejtette ki Mérő László, és Einstein, Newton és Jézus nevét említette. Szerinte Jézusnak az a tanítása, hogy „szeresd felebarátodat!”, hihetetlenül újnak számított a maga korában. Einsteinnél a novum természetesen a relativitáselmélet kidolgozása volt, Newtonnál pedig a tömegvonzás felismerése.

„Minden rossz érzés nélkül mondom a hallgatóimnak, hogy amit itt tanulnak, húsz év múlva senki sem fogja használni. De azért ülünk ott, hogy legyen majd esélyük megoldani azokat a problémákat, amelyekről ma még azt sem tudjuk, hogy problémák” – fejtette ki Mérő László.

Nem értették, miért nem esnek le az emberek a Föld túlfelén

„Newton esetében nem is a differenciál- és az integrálszámítás volt a pláne, hanem az, hogy választ adott arra a kérdésre: ha a Föld gömbölyű, miért nem esnek le az emberek a túloldalon, és miért nem folyik a fejükbe a vér? Addigra már az egyház is nagyon szerette volna Kopernikusz világképét beemelni a tanításába, s csak azért nem tette meg, mert sok ilyen alapkérdésre nem tudta a választ. Galilei például nagyon okos volt, de nem zseni. Elvégzett néhány olyan kísérletet, ami után a fizikát nem lehetett úgy látni, mint korábban, de a gravitáció rendkívül absztrakt gondolata kellett ahhoz, hogy érthetővé váljon, mi vonzza lefelé az ember vérét. Erre Newton jött rá: olyan jutott eszébe, ami korábban senki másnak, pedig sokan gondolkodtak rajta” – magyarázta nagy átéléssel Mérő László, aki úgy látja, egy-egy zseni felbukkanása több száz okos ember fantáziáját mozgatja meg, amitől az adott tudományág elkezd pezsegni. „Talán ma a pszichológiából egy Newton-szerű zseni hiányzik, akinek egy-két nagy horderejű gondolata támad. Kicsit bízom abban, hogy ha megszületik, felismerem, hogy ő az” – mondta mosolyogva.

A professzor szerint vannak olyan csodák, amelyekről lehet tudni, hogy be fognak következni, csak azt nem, hogy mikor, hogyan, és éppen megismételni nem tudjuk őket. „Vannak aztán olyanok is, amelyekre nincs természettudományos magyarázat. Jézus csodáinak az egyik része ilyen. De például az ő csodái közül a számomra a leghitelesebb pont az, amin a leginkább szoktak csodálkozni, amikor a vérző asszonyt meggyógyította, pedig egy ujjal sem nyúlt hozzá. Egy pszichológus számára ez a leghihetőbb, mert varázsigék márpedig léteznek” – vélekedett.

A matematikusok nem szeretnek számolni

Mérő László arról is beszélt: nagyon kevés olyan matematikust ismer, aki szeret számolni, mint ahogy kevés olyan futballista van, aki szeret futni. Még Neumann János – akit a magyarok a számítógép atyjának tartanak – sem számolni szeretett, hanem az összefüggéseket meglátni egészen távoli struktúrák között. Róla elmondott egy anekdotát. Az 1940-es években terjedt el a matematikai folklórban egy feladvány. Ha feldobunk egy pénzt, vagy fej lesz, vagy írás, nagyon ritkán pedig az élén áll meg, viszont amennyiben elkezdjük az érmét vastagítani, egyre gyakrabban esik az élére. A kérdés: melyik az a vastagság, amikor egyharmad-egyharmad az esélye a fejnek, az írásnak és az élének. „Neumann-nak egy matematikusbulin adták fel ezt a feladatot. Ő elnézett a levegőbe, és fél perc múltán mondta az eredményt, ami egyébként a sugár nulla egész hetven-valahány századszorosa. Jó, lehet, hogy volt az egy vagy másfél perc is. Amikor megkérdezték tőle, hogy csinálta, annyit válaszolt, kiintegrálta. Én két hétig gondolkodtam rajta, igaz nem egyhuzamban, de azért napi egy órát biztos. Ekkora különbség van egy nemzetközi matekolimpiai bronzérmes – ez volnék én – és egy évszázados tehetség között. De még Neumann sem zseni volt, mert olyan gondolata nem akadt, ami ne lett volna benne a levegőben” – magyarázta. Hozzátette, hogy ez a játékelméletre is igaz.

„Képzeljünk el egy csésze kévét, amit elkezdünk alaposan kavarni, majd egyszerre csak lefagyasztunk. A tétel az, hogy mindig lesz olyan atomja a kávénak, amely pontosan ugyanott helyezkedik el, mint a kavargatás előtt. Ebből sok minden következik, például hogy nem lehet egy sünit úgy megfésülni, hogy ne legyen forgója. Neumann ennek alapján azt ismerte fel, hogy a gazdaság képes egyensúlyban lenni. Döbbenetesen látott a pályán. Amikor menekülnie kellett a hitleri Németországból, az amerikai Princeton Egyetemen kapott állást. Két feltétele volt: tizenhatezer dolláros éves fizetés és hogy szerződtessék mellé azt a két embert, aki okosabb nála. Ez a kérés nem olyan szerény, mint amilyennek elsőre hangzik, mert azt is jelenti, hogy úgy gondolta, csak ketten okosabbak nála: Einstein és Gödel” – mondta Mérő László.

A professzor arra a felvetésre, miként lehet azt tudva tanítani, hogy a tananyag idővel úgy is elavul, azt válaszolta: „Minden rossz érzés nélkül mondom a hallgatóimnak, hogy amit itt tanulnak, húsz év múlva senki sem fogja használni. De azért ülünk ott, hogy legyen majd esélyük megoldani azokat a problémákat, amelyekről ma még azt sem tudjuk, hogy problémák. Egyetlen dolgot nem tudunk az egyetemeken, észt adni. Mindenki pont annyival távozik, mint amennyivel jött, csak az nem mindegy, hogyan lesz kupálva.”

A közönség teljesen megtöltötte a Széchenyi-egyetem Menedzsment Campusának konferenciatermét.

Az önvezető autókat lágy tudományok fékezik

Mérő László több kérdést kapott a mesterséges intelligenciáról, amit egy évtizeden át maga is kutatott. Úgy látja, hogy ennek az elterjedését nem elsősorban a technika hátráltatja: például az önvezető autók már most vannak olyan jók, hogy nyugodtan be lehetne engedni őket a forgalomba, mert nagyságrenddel kevesebb balesetet okoznának, csak az a kérdés, hogy ami mégis bekövetkezne, azért ki legyen a felelős.

„Nem ez az első eset a történelemben, hogy egy lágy tudomány fejletlensége akadályozza egy kemény tudomány vívmányainak az elterjedését. Ezerhétszázban minden együtt volt a gőzgép térhódításához, csak egyvalami hiányzott: senki sem mert befektetni a gyártásba, mert nem létezett a korlátolt felelősségű társaság mint forma, így mindenki életével, vagyonával, feleségével felelt volna kudarc esetén. Ötven-hatvan évig tartott mire kodifikálták a kft.-t, és mindenki megszokta. Addig tehát a jogtudomány akadályozta az elterjedést. Vagy egy másik példa: az európaiak az ezerháromszázas években már körülhajózták Afrikát és elérték Indiát. A vízi kereskedés azonban még több mint száz évig nem indult be, mert ahhoz, hogy rentábilis legyen, akkora hajókat kellett építeni, amekkora tőkét Velence és Genova sem tudott összerakni. Akkor a pénzügyi technikák fejletlensége jelentette az akadályt – fejtette ki a professzor – Ugyanez igaz most a mesterséges intelligencia esetében, amelynek egy csomó vívmányát azért nem használhatjuk, mert nincs meg hozzá a szabályozás. Mit tegyen az önvezető autó, ha három gyerek kifut elé az útra? Elüsse őket vagy a falnak hajtson? Az ilyen kérdéseket sem a jog-, sem az etikatudomány nem oldotta még meg.”

Csernusnak van hozzá képe

A záró kérdést a közönség egyik tagja Csernus Imréről tette fel. „Ő pszichiáter és nem pszichológus, ami azért fontos, mert pszichológusként elfogadhatatlan lenne, amit csinál, de pszichiáterként néha elfogadható, ugyanis szükség van erre a fajta kemény hozzáállásra is – fejtegette. – A szakma sokszor helyteleníti, amit csinál, máskor meg irigyli, mert pontosan tudjuk, hogy ezt kellene tenni, csak nincs hozzá pofánk. Neki meg van."