A hallgatók érdekképviselete töltötte ki mindennapjait a tanulás mellett 2017 októberétől. Annak idején miért döntött úgy, hogy vállalja ezt a feladatot?

2015-ben kezdtem az egyetemi tanulmányaimat Műszaki menedzser szakon. A gólyatáborban véletlenül összefutottam az akkori szakfelelőssel, ő bíztatott, hogy jelentkezzek a Hallgatói Önkormányzatba (HÖK) hallgatói képviselőnek. Nem sokat gondolkodtam, csatlakoztam, majd néhány hónapon belül megüresedett a szakfelelősi pozíció, és gondoltam, ha már elindultam ezen az úton, miért ne mehetnék tovább: pályáztam és nyertem. Ezután keresett meg az Audi Hungaria Járműmérnöki Kar HÖK-elnöke azzal, hogy szeretné, ha én lennék az utódja. Ezt megtiszteltetésnek vettem. A karon akkor a járműmérnökök voltak többségben, akik közül mindenki fiú volt. Kezdetben nagy kihívást jelentett ez is számomra, de szerencsére megbirkóztam a feladattal. Majdnem háromnegyed évig dolgoztam kari elnökként, amikor kiírták az EHÖK-elnök-pályázatot. Elődöm, Németh Gergő támogatott, szerette volna, ha elindulok. Meggyőztem a többieket, s nagy örömmel dolgoztam tovább a hallgatókért.

Honnan fakad ez az ambíció?

Már középiskolában is szervező alkat voltam, és szerettem volna ezt a készségemet az egyetemen is kamatoztatni. Mindig fontos célom volt, hogy segíthessem hallgatótársaimat.

Máté Eszter

Az a Máté Eszter, aki most velem szemben ül, milyen ahhoz képest, aki először belépett a Széchenyi István Egyetem aulájába?

Határozottabb lettem, és nagyon sokat fejlődött a személyiségem, ami főként az emberekhez való hozzáállásomban érhető tetten. Tudni kell rólam, hogy van két öcsém, akik ráadásul ikrek, s nem volt velük egyszerű korábban az élet. Határozott stílust kellett képviselnem ahhoz, hogy otthon érvényesülni tudjak. Ez viszont teljesen átalakult: nyitottabb lettem, könnyebben beszélgetek idegenekkel. Mára már nagyon fontosnak tartom, hogy odafigyeljek kollégáim és tárgyalópartnereim érzelemvilágára. Az elnökség megtanított arra, hogy a munkát akkor lehet elvégezni jól, ha törődők azzal, mi zajlik nagy vonalakban kollégáim magánéletében, gondolataiban.

Barátként fordult az EHÖK tagjai felé?

Igyekeztem. Szerintem sokszor segített a kollégáknak már csak az is, hogy meghallgattam őket. Próbáltam az a személy lenni, akinek kiönthették a szívüket, ha baj vagy öröm érte őket. Az elnökségem végére eljutottunk oda, hogy már sokszor kerestek azzal, hogy csak úgy elmesélnének valamit.

Tehát kapott egy közösséget. Mi az, amit még az elnöki posztnak köszönhet?

Ha gólyaként nem lépek be a HÖK-be, nem is tudom elképzelni, hogy alakultak volna az egyetemi éveim. Valószínűleg szürke kisegérként bújtam volna otthon a könyveket. Közösséget, szakmai tudást és az egyetem vezetőségétől számos olyan jó példát kaptam, amit érdemes követni.

Elnöksége alatt mivel gazdagodott a széchenyis hallgatók élete? Mit tart a legnagyobb eredményének?

A hallgatói normatívaemelés fontos pont, igazi előrelépés volt a hallgatók életében, s örülök, hogy közvetetten hozzájárulhattam ehhez a HÖOK-on keresztül. Büszke vagyok arra, hogy sokkal több olyan rendezvényt szervezhettünk az egyetemistáknak, amelyek valóban megmozgatták őket. A siker kulcsa az volt, hogy tematikában kezdtünk gondolkodni. A legnagyobb eredményemnek pedig azt tartom, hogy az EHÖK és a HÖK-ök közötti kapcsolatot sikerült szorosabbra fűznöm. Az EHÖK mint döntéshozó az elnökségem előtt nem kommunikált annyira intenzíven a hallgatói képviselőkkel. Én viszont fontosnak tartottam azt, hogy közelebb hozzuk a hallgatói képviselőket az EHÖK-höz, hogy lássanak bele, mit csinálunk és miért. Szerintem ez sikerült, és ez nagy siker.

Máté Eszter: Elnökként legnagyobb eredményemnek azt tartom, hogy az EHÖK és a HÖK-ök közötti kapcsolatot sikerült szorosabbra fűznöm.

Mint EHÖK-elnök végigkísérhette a modellváltást, tagja volt az egyik előkészítő munkacsoportnak is. Milyennek látta ezt a folyamatot a győri egyetemen?

Több éve dolgozom együtt az egyetem vezetőivel, akik tapasztalataim szerint erősen hallgatópártiak. Az érintettekkel ebben az esetben is szorosan együttműködtek,  így az EHÖK-öt is az elejétől kezdve bevonták a tárgyalásokba, ezért mi lépésről lépésre követhettük a modellváltást. Szerintem ezért is zajlott le ilyen gördülékenyen a Széchenyi István Egyetemen a folyamat. Minden döntés előkészítésekor megkérdeztek bennünket is, mi pedig együttműködtünk az intézmény vezetőségével. Néhány kérdés esetén előfordult véleménykülönbség, de ezeket meg tudtuk oldani úgy, hogy mindenki számára megnyugtató eredmény született. 

Úgy gondolom, akkor nevezhetünk jónak egy egyetemet, ha a hallgatók megfelelő körülmények között minőségi szolgáltatást, biztos tudást kapnak, melyekkel a hátuk mögött boldog életet élhetnek a diplomaszerzést követően. A tárgyalások közben – a stratégiai elvek mellett – ezt tartottuk szem előtt az intézményvezetőkkel közösen. 

A fenntartóváltás okán létrejött változások milyen lehetőségeket jelentenek a hallgatóknak?

A hallgatókat kezdetben két dolog érdekelte igazán, hogy maradnak-e az államilag támogatott helyek, illetve hogy továbbra is folyósítják-e az általános szociális és tanulmányi ösztöndíjakat. Ezek ma már nem kérdések, azonban az látványos, hogy az eddiginél jóval több pályázatot hirdetnek meg a hallgatóknak. Sokan élnek a bővülő, új lehetőségekkel. Jó tanulmányi átlaggal, közösségi munkával például ma sokkal magasabb ösztöndíj kapható, mint korábban.  Bízunk abban, hogy a Széchenyi István Egyetemért Alapítvány az intézmény számára hosszú távú biztonságot jelent, és a minőségi építkezéshez erős alapot teremt, ahogy a fejlett országokban ez már kialakult. 

Az utóbbi hónapokban megnyílt pályázati lehetőségek miatt egyre inkább erősödik a vállalkozói szemlélet az egyetemi polgárok körében. Belevágna egy startup cég alapításába?

Ha lenne jó ötletem, nem hezitálnék! Látom, hogy mostanában sokkal többen gondolkodnak ebben, ami nem is csoda, hiszen ehhez az egyetem sokrétű segítséget nyújt. Valószínűleg kell még egy kis idő, hogy kialakuljon a startupkultúra, de ahogy látom, öles léptekkel haladunk efelé, s nemsokára sok hallgatói sikerről értesülhetünk.

Máté Eszter a jövőben kollégáival azon fog dolgozni, hogy olyan professzionális okleveles technikusi képzéslehetőségeket kínáljunk a diákoknak, amelyekben a Széchenyi István Egyetem is együttműködő partner.

Mindig nagy beleéléssel beszél, ha a hallgatókról vagy az egyetemről esik szó. Az érdekképviselet életformájává vált, most mégis véget ért… Milyen érzésekkel adta át a posztot? El tudja engedni a teendőket?

Igyekszem, mert tudom, hogy nem jó, ha túlságosan beleszólok az utódom munkájába. Azt kértem Maczkó Mártontól, hogyha bármiben szüksége van a tanácsomra, keressen bizalommal. Erre akadt is már példa, én pedig nagyon szívesen segítek. Őszintén? A búcsú pillanata fájó volt.

El is érzékenyült…

Azért mégiscsak véget ért egy fejezet… Aki huzamosabb ideig dolgozik egy olyan szervezetben, ahol a csapattagokkal barátként tekintetek egymásra, nehéz az elengedés. De a barátságok, az emlékek megmaradnak, a feladatokat pedig továbbviszik.

Mit üzen utódainak?

Fontos, hogy mindig figyeljenek a szervezetre és a benne dolgozókra, de az a legfontosabb, hogy figyeljenek oda magukra is. Hiszen a vezetői tisztség betöltésével az emberek jelleme könnyen rossz irányba változhat, illetve ha fejben nincs ott az elnök, akkor képtelen a szervezetet összefogni, jó irányba terelni.

Merre kormányozza ezután a hajóját?

Műszaki menedzserként már szereztem diplomát, emellett két szakon még maradok levelező tagozatos hallgatója a Széchenyi István Egyetemnek. Mosonmagyaróváron a vidékfejlesztési agrármérnök szakot hamarosan teljesítem, s mellette haladok a győri vezetés és szervezés mesterszakkal is. Mindezek mellett a napokban lehetőséget kaptam arra, hogy szakképzésekkel kapcsolatosan dolgozzam az egyetemen. Ez teljesen új terület, amely azért jön létre, mert megszűnik az OKJ-s képzési rendszer. Kollégáimmal azon fogunk dolgozni, hogy olyan professzionális okleveles technikusi képzéslehetőségeket kínáljunk a diákoknak, amelyekben a Széchenyi István Egyetem is együttműködő partner.