Tíz évvel ezelőtt egy pszichológus kutató hívta fel a figyelmemet arra, hogy a krízisek által fejlődünk. Ha minden megy a szokásos rend szerint, akkor nem vagyunk rákényszerülve arra, hogy egészen másként próbáljuk megoldani a problémákat, hanem követjük az eddigi  sémákat.  A krízisek során félre kell tennünk a korábban bevált jó gyakorlatokat, és háttértudásunkra, intuícióinkra támaszkodva meg kell próbálni más megoldásokat találni. Ezek – ahogy ezt napjainkban is látjuk – kockázatos, de egyben izgalmas és inspiráló időszakok. 

Az Üzleti SZEmle novemberi számában olvashatunk arról, hogy a krízis hogyan hatott világgazdaságra, a multinacionális cégek döntéseire, a kis- és középvállalati szektorra, valamint a fogyasztói szokások alakulására. Az év végéhez közeledve egyre több tanulmányban megjelennek az előrejelzések, felteszik azt a mindannyiunkat  érdeklő kérdést, hogy mi várható 2021-re, mélyül-e a válság, vagy túl vagyunk már a nehezén. A tanulmányok egy része a gyakorlatias megoldásokat keresők érdeklődésére is számíthat, mert közvetlenül alkalmazható eszközöket kínál a stratégiai tervezéshez, valamint  a kockázatkezeléshez. 

Kutatóként örömmel látom, hogy az ökológiai közgazdaságtan egyik – biológiában és pszichológiában is ismert – alapfogalma, a reziliencia egyre gyakrabban megjelenik az üzleti szakirodalomban is. A reziliencia a túlélés kulcsa egyéni, vállalati és társadalmi szinten is. Ez egy rugalmas ellenállóképesség, ami azt jelenti, hogy egy vállalat, képes alkalmazkodni a sokkszerű külső hatásokhoz, megőrizni a legfontosabb értékeit, és gyorsan vissza tud állni egy új egyensúlyi állapotba. A reziliencia nem külső adottság, hanem fejleszthető képesség. Reméljük, hogy az Üzleti SZEmle olvasói a  most megjelent cikkeken keresztül új inspirációkat kapnak tágabb vagy szűkebb környezetük reziliensebbé tételére.