Keresd, ami összeköt – a művészetben is
A németországi Engen kisvárosból érkező küldöttség népesítette be a hétvégén a Cziráki Lajos kiállítóteret a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karán. Földijük, a szintén engeni Manfred Müller-Harter festőművész Rhizome – Rizóma című kiállítás zárójára érkeztek, és együtt ünnepelték a művészetet.
Győr, 2018. május 16. – SZEhírek, Nyerges Csaba
Borbély Károly és Manfred Müller-Harter a rizóma továbbgondolását megjelenítő egyik festmény előtt.
Hogyan kerültek a távoli kisváros festőművészének alkotásai az Apáczai-karra? Borbély Károly művésztanárt szoros kapcsolatok fűzik Pannonhalmához, Pannonhalmát pedig immáron húsz éve Engenhez, mióta testvérvárosai lettek egymásnak. Borbély Károly és Manfred Müller-Harter pedig a képzőművészetben testvérek. A győri művésztanárnak a testvérvárosi kapcsolat tizenötödik évfordulóján rendeztek kiállítást Engenben, Keresztút című festménye ma is a helyi templomban látható.
„Akkor ismerkedtem meg Manfréddal. Megnézzük egymás képeit, és olyan érzésünk volt, mintha régóta ismernénk egymást, mert tudtuk, hogy mit gondol a világról a másik. Összebarátkoztunk, és meghívtam Győrbe, felajánlottam, hogy rendezünk számára egy kiállítást itt a Széchenyi István Egyetemen. Ő is tanár, a columbiai egyetemen tanított, már nyugdíjas. Jónak tartom, ha a hallgatóink messziről jött emberek látásmódjával, gondolatvilágával is megismerkedhetnek. Nagyon sokan megnézték a tárlatot” – mondja Borbély Károly.
A rizóma, vagy gyöktörzs egyes növények föld alatti, módosult szára, ezzel vészelik át a számukra kedvezőtlen időszakokat, hogy aztán később föld fölötti hajtások sarjadjanak belőle. Az itt-ott kibújó hajtások rokonai egymásnak, ahogy az egész emberiséget rokoni szálak fűzik össze. Manfred Müller-Harter is azt keresi, mi az, ami összeköt bennünket akár átvitt, akár a szó szoros értelmében. Művészete lényegében a toleranciáról, mások tiszteletéről szól egyedi kifejezési eszközökkel. Képeivel nemcsak gyönyörködtetni akar, hanem elgondolkodtat, arra inspirál, hogy kérdéseket tegyünk fel önmagunknak.
Az Apáczai-kar művésztanárai is arra keresnek folyamatosan példákat a Cziráki-kiállítótérben rendezett tárlatfolyammal, amik összekötnek bennünket, még akkor is, ha néha úgy látjuk, hogy gyökeresen mást gondolunk a világról. Sokkal több dolog fűz össze minket, mint gondolnánk, és sokkal kevesebb az, amiről azt hisszük, hogy szétválaszt.
Az engeni művész földijei gyűrűjében a Cziráki Lajos kiállítótérben.