Folyamatosan megújulhat

Dr. Makó Emese a Közlekedésépítési és Vízmérnöki Tanszék tanszékvezető egyetemi docense huszonöt éve kezdett el dolgozni alma materében, a Széchenyi István Egyetemen, ő is egyike azoknak a munkatársaknak, akik egykori hallgatókból az intézmény megbecsült oktatóivá váltak. Mint mondja, az egyetemi munka nagyon változatos: oktatóként, kutatóként, az útépítési terület szakértőjeként is meg kell állnia a helyét. Ugyanakkor a folyamatos megújulásra az egyetem dinamikus fejlődése miatt is szükség van, illetve a fiatalok jelenléte is évről évre felfrissíti a motivációját.

„A kollégákkal kialakított jó munkahelyi légkör is hozzájárul ahhoz, hogy 25 év után is minden nap szívesen jöjjek be dolgozni. Ehhez magam is igyekszem hozzájárulni a tanszékemen” – árulta el dr. Makó Emese.

Ha visszatekint az elmúlt évekre, büszkeséggel tölti el, hogy az intézmény fejlődése során a kihívásokra nyitottan és rugalmasan tudott reagálni. Nyugdíjas kollégákkal gyakran nosztalgiáznak arról, hogy mennyire más ma már az egyetem, mint 10 vagy 20 éve volt. „Mivel magam is idegen nyelvű képzésben diplomáztam és doktoráltam, mindig nagyon motivált a nemzetközi kapcsolatok kiépítése és idegen nyelvű képzések indítása. Kollégáimmal elsők között indítottuk el az angol nyelvű infrastruktúra-építőmérnök mesterképzést az egyetemen, és mára már BSc és PhD szintre is kibővült idegen nyelvű oktatási kínálatunk” – fejtette ki.

A szűkebb szakmai területén, a sérülékeny úthasználók biztonságos infrastruktúrája, gyalogos és kerékpáros létesítmények tervezése terén országos szinten is számítanak a munkájára a különböző szakmai szervezetek. Dr. Makó Emese ipari kapcsolattartásai során szerzett tapasztalatait az oktatási tevékenységébe, illetve hallgatói lehetőségeinek bővítésére is igyekszik fordítani. Éppen ezért büszke rá, hogy egy olyan tanszék vezetőjeként dolgozhat évek óta, ahol magas szintű oktatási és kutatási műhelymunka folyik, a kollégákkal szakmailag és emberileg is számíthatnak egymásra.

Dr. Makó Emese (Fotó: Májer Csaba József)

Azzal foglalkozhat, amit szeret

Ledóné dr. Ábrahám Rita a Növénytudományi Tanszék egyetemi docense nem sokat gondolkodik azon, miért szeret a Széchenyi István Egyetemen dolgozni. „Azt csinálhatom, amit szeretek és ott, ahol azt megtanultam” -  vágta rá rögtön.

„Mosonmagyaróváron végeztem el az agráregyetemet, itt doktoráltam, az egyetem az első munkahelyem.  Szakterületem a növényvédelmi állattan  egyetemista koromban tetszett meg Kuroli Géza professzor úr kezei alatt,  és azóta is  a rovartannal foglalkozom. Számomra megtisztelő, hogy harminc évvel ezelőtt  itt  tanulhattam a   nagytudású professzoroktól, és most a nyomdokaikba lépve oktathatom ezt a speciális szakterületet.  Az általuk képviselt értékrendet képviselem és közvetítem a mai napig” – folytatta.

Ledóné dr. Ábrahám Rita számára Mosonmagyaróvár és vele a Széchenyi István egyetem a múlt, jelen és a jövő is. „Emlékeimben az itt töltött   diákévek vidámsága keveredik az első szakmai megpróbáltatások izgalmával, amikor először a katedrára kellet állnom. Mondhatom, hogy itt váltam igazán felnőtté, miközben  mindig magam mögött tudhattam és tudhatok most is  egy támogató kollektívát. Számomra az egyetem az igazi alma máter és valóban a második otthonomnak tekintem” – vallotta be érdeklődésünkre.

A legfontosabb feladat számára mindig is az oktatás volt. Úgy gondolja, hogy a tudás  a részletekben rejlik és az apró kis információk, mint a kirakó, a végén összeállnak egy kerek  egésszé. „A mi felelősségünk, hogy az apró darabok jól legyenek megformálva és illeszkedjenek egymáshoz. Egyszóval, igyekszem a  tudásomat  minél alaposabban átadni és annak  örülök a legjobban,  ha ez sikerül” – húzta alá az ünnepelt.

Ledóné dr. Ábrahám Rita (Fotó: Májer Csaba József)

A digitális világ szerethető

Nemes Zsolt, a Műszaki Fejlesztési és Üzemeltetési Igazgatóság munkatársa 25 éve fiatalos lendülettel, sok tervvel, elképzeléssel érkezett az Apáczai-karra, ahol az akkor még gyerekcipőben járó informatikai rendszer fejlesztését, működtetését kapta feladatul.

„Az elmúlt éveket rengeteg kihívás és mellé sok-sok baráti kapcsolat kialakulása jellemezte. Mindezt színesíti 7 éve a Széchenyi Egyetem nagy családjába való integrálódás is” – idézte fel.

Hozzátette: „Informatikusként és tanárként ugyanazon cél vezérelt, mégpedig, hogy a digitális világot érthető, szerethető eszközként ismertessem meg tanítványokkal és kollégákkal egyaránt. Bízom benne, hogy mindez nem volt hiábavaló”.

Nemes Zsolt (Fotó: Májer Csaba József)

Színvonalas, inspiráló ás baráti légkör

Alszászy Gábor DLA, a Művészeti Kar egyetemi docense is negyedszázada csatlakozott a Széchenyi István Egyetem jogelőd intézményéhez. „A Zeneművészeti Intézet, később a Művészeti Kar tanári kara és a diákok összetétele mindig is színvonalas, inspiráló ás baráti légkört teremtett. Kitartás, reménnyel teli előrenézés, és szakmai lendület jellemzi az egyetemi munkát” – indokolta meg hűsége okát.

Mint mondta, örömmel tölti el, ha visszagondol az egyetem által annak idején jelentős mértékben támogatott doktori eljárása eredményére, a munkáját támogató Hegedűs Gyula ösztöndíj elnyerésére, és kimagasló diákjai jó eredményeire. „Az intézmény számos emlékezetes koncertem helyszíne volt, melyekre hálás szeretettel emlékszem vissza” – elevenítette fel.

Alszászy Gábor DLA (Fotó: Májer Csaba József)

Büszke a Széchenyi sikereire

Müller Anikó, az Épülettervezési Tanszék munkatársa 25 évvel ezelőtt vette fel a munkát az egyetemen. Tanárnak készült, de mára már nem bánja, hogy ez nem jött össze. Úgy fogalmaz, az a része jut belőle, amit szeret: az emberek. A hallgatók, a „gyerekek”, és természetesen a kollégák. „A felsőoktatás egy érdekes rendszer, ami ugyan oktatás, de mégis más, mint a középiskola. Kezdetektől fogva tetszett ez a furcsaság. Emellett tősgyökeres győriként természetesen a mi egyetemünk a legfontosabb számomra. Minden sikerre büszke vagyok” – fejtette ki kérdésünkre.

Müller Anikó szívvel-lélekkel dolgozik a Széchenyin, ezt érzi mindenki. Így nem csoda, hogy amikor legnagyobb sikeréről kérdeztük, így felelt. „Talán a legnagyobb eredmény az, ha a hallgatóim nemcsak a problémájukkal jönnek hozzám, hanem az örömeikkel is, vagy csak úgy. Büszke vagyok minden diplomázóra, kicsit magaménak érzem a sikerüket, és persze kicsit a szívem is fáj, amikor egy újabb fészekalj kirepül” – mesélte.

Müller Anikó

Példa a diákjai előtt

Kiss Gabriella, a Széchenyi István Egyetem Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskola tanítója, illetve az Apáczai-kar szakvezetője. Érdekesség, hogy éppen az intézmény névadásának évében, 1986-ban szerezte első diplomáját az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán.

„Boldog vagyok, hogy 1997-ben igent mondtam az akkori intézményvezető hívásának, és immár 25 éve lehetek a tagja ennek a nagymúltú, komoly presztízzsel rendelkező intézménynek. Ehhez mérten szakmai életutamban ez a döntés nagy fordulatot jelentett. Ahhoz, hogy magasabb színvonalon eleget tudjak tenni a rám háruló feladatnak, megragadtam minden olyan lehetőséget, melyen szakmai tudásomat fejleszthettem” – elevenítette fel a jubiláló tanító, aki itt egy komplex új módszert dolgozhatott ki és adhatott át kollégáinak a napközis nevelést illetően.

Kiss Gabriella az iskolában működő Tehetség-team tagja, amelynek köszönhetően számtalan versenyeredményt tudhatnak magukénak a gyakorlós diákok. „Büszke vagyok rá, hogy ezáltal én is közreműködhettem abban is, hogy iskolánk elnyerte a kiváló TEHETSÉGPONT címet” – emelte ki.

Amire viszont, leginkább jólesően gondol vissza az az, hogy egyszer egy hallgatói gyakorlat során odalépett hozzá az egyik tanító jelölt és az alábbit mondta: „- Gabi néni megismer? - majd folytatta – Én azért választottam ezt a hivatást, mert Ön volt a tanító nénim első osztályban, példaképnek tekintettem és akkor elhatároztam, ha megnövök, én is tanító néni leszek.”

„Nos, ez a találkozás könnyeket csalt a szemembe és számomra ez a szívet-lelket melengető emlék leginkább a szakmai siker” – emelte ki Kiss Gabriella.

Kiss Gabriella (Fotó: Czank Ervin)