A mai gyerekeket kevésbé vonzza a természet, csak a kütyüket bújják – hangzik el sokszor a dörgedelem az alfa generáció kapcsán. A megfigyelés nem alaptalan: a legújabb nemzedéket valóban nem köti le úgy a futrinka vagy a parti fecske, mint a korábbiakat. Kétségbe esni azonban nem kell, hiszen bár a szocializáció meghatározó jelentőségű a gyerekek testi-lelki-szellemi fejlődésében, jó hír, hogy az emberi természet mit sem változott a civilizáció kezdete óta. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek ugyanolyan nyitottak a világra, mint tíz, száz vagy akár ezer évvel ezelőtt – tehát nincs veszve semmi.

A feladat adott, a kor megváltozott igényeihez kell igazítani a pedagógiát. Ha máshogy nem megy, akkor verseny formájában, játékos feladatokon keresztül el lehet érni, hogy a gyerek ne csak jelen legyen, hanem érzelmileg is átélje a „tananyagot”. Ezáltal a természet szeretetének magját szinte észrevétlenül lehet olyan mélyre ültetni a lelkekbe, amely aztán kicsírázva környezettudatos, a világgal harmóniában élő felnőttek képében terem gyümölcsöt.

Összesen hat osztálynyi gyerek látogatott ki a Szitásdombra Madarak és Fák Napján. (Fotó: Horváth Márton)

Mindezt a múlt hét pénteken a Szitásdombi Füvészkertben a gyakorlatban is láthattuk megvalósulni. Ahogy az ember sétált a gyerekek között, az volt az érzése, hogy az iskolások olyan önfeledt lelkesedéssel vesznek részt a programokon, mintha valamilyen vidámpark bejáratánál tülekednének. Öröm volt látni a tiszta arcokat, ahogy nyiladozó értelmükkel fürkészik a körülöttük lévő világot. Csillogó szemekkel lehetett találkozni, amelyekben ezúttal nem a mobiltelefon kijelzőjének fénye tükröződött, hanem a pislákoló gyermeki értelem, amely szivacsként szívja magába az új ismereteket.

Rögtön hozzá kell tenni, mindez azoknak a hallgatóknak az érdeme elsősorban, akik munkájukkal hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. A fiatalok előbb kitalálták, majd le is vezényelték azokat a foglalkozásokat, amelyek a délelőtti program gerincét alkották. A vetélkedő helyszínén kilenc állomáspont létesült, ezeket járták végig az egyes osztályok, ahol a hallgatók különböző feladatokkal várták őket. A gyerekeknek többek között állathangokat kellett utánozni, képek alapján virágokat felismerni vagy éppen gólyatöcs csőrrel az orrukon ügyességi feladatot teljesíteni.

Az Erdőpedagógia projekt hallgatói lelkesen vettek részt a játékok szervezésében. (Fotó: Horváth Márton)

A hallgatók azzal, hogy a gyerekekkel foglalkoztak, az Erdőpedagógia projekt fontos követelményét teljesítették. A minden szemeszterben induló kurzus célja, hogy a benne részt vevők megtanulják azokat a fogásokat, amelyekkel környezettudatosságra és természet szeretetére nevelhetik a soron következő generációkat. Mint minden évben, a felkészülést most is Lampert Bálint egyetemi tanársegéd, az Apáczai Kar munkatársa irányította, aki 2006 óta oktatója a tárgynak Kövecsesné Dr. Gősi Viktória mellett.

„Ez egy nagyon gyakorlatorientált tárgy” – ecsetelte Bálint. „Pár alapvetésen kívül nincs semmilyen megkötés, a hallgatók maguk találják ki, hogyan foglalkozzanak a gyerekekkel. Ez azért előnyös, mert életszerű. Ugyanis ha a hallgatók végeznek és bekerülnek egy iskolásba, ott is ugyanilyen programokat kell majd szervezniük. Így menet közben tanulják meg, mi mindenre kell figyelni, mitől jó egy program. Szerintem akkor működik a dolog sikerrel, ha a gyerek nem csak passzívan figyel, hanem játszik, alkot, mozog, mert közben olyan ingerek érik, amelyek kitörölhetetlenek lesznek az emlékezetéből. Mi erre fektetjük a hangsúlyt” – részletezte az oktató.

Bálinttól megtudtuk azt is, hogy a program nem valósulhatott volna meg a Zölderő Környezetvédő és Szépítő Egyesület és az Apáczai Kar együttműködése nélkül.

„Az Apáczai Főiskolán Kovátsné Németh Mária révén 1996-ban jött létre az Erdőpedagógia tárgy, amelyben hallgatóként aztán többször is részt vettem, majd végzett tanítóként oktathattam is. Eleinte csak a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. által működtetett Ravazdi Erdei Iskolába vittük ki a pedagógus hallgatókat gyakorlatra, ám később, a 2000-es évektől képbe került a Zölderő Környezetvédő és Szépítő Egyesület, valamint a Szitásdomb Füvészkert, ahol jelenleg is vagyunk” – mondta, majd innentől Dr. Ferenczi Zoltán, az egyesület elnöke, egyetemünk korábbi oktatója vette át a szót.

Lampert Bálint és Dr. Ferenczi Zoltán sétát tesznek a helyszínen. (Fotó: Horváth Márton)

„A helyzet egyszerű. Mi adjuk a területet, az Apáczai Kar pedig a hallgatókat” – mondta az elnök, aki a helyszínt adó Szitásdomb múltjáról is mesélt. „Nem sokkal az egyesület alakulása után azt vettük észre, hogy a Szitásdomb és környéke nagyon elhanyagolt. Az önkormányzat lakóparknak szánta ezt az értékes zöld területet, de mi elhatároztuk, hogy füvészkertet csinálunk belőle. Így a Szitásdomb megmaradhatott eredeti pompájában” – elevenítette fel a kezdeteket az elnök.

Dr. Ferenczi Zoltán azt is elmondta, hogy sokat dolgoztak, mire a jelenlegi állapotát elérte a füvészkert. Az egyesület fellépése előtt méltatlan állapotok uralkodtak: korábban homokbánya működött ezen a pár hektáron, majd annak bezárása után – a ’90-es évektől – a terület fokozatosan szemétlerakóvá vált. Első lépésként tehát bekerítették az érintett földdarabot, majd elszállíttatták a hulladékot. A csenevész akácokat eltüntették, helyükre őshonos tölgyeket ültettek. Később aztán a Fertő-Hanság Nemzeti Park kapta kezelésbe a területet. Ők irányították azt a projektet, melynek keretében ide telepítették át az új Audi gyár helyéről a védett fajok egy részét. Ennek is köszönhető, hogy a Szitásdomb mára helyi jelentőségű védett természeti terület minősítéssel bír.

Dr. Ferenczi Zoltán szerint a füvészkert ideális helyszíne lehet túráknak, természetismereti programoknak. Számos olyan növény- és állatfajnak ez az utolsó menedéke, amely a környék beépítése miatt elvesztette természetes élőhelyét. Előfordul itt a homoki árvalányhaj, kőtörő szegfű, számos boglárkalepke-faj, a védett magyar futrinka… Páratlan természeti kincsestár.

„Ez az alsó-szigetközi táj. Van itt vizes élőhely, nádas, szárazrétek, nedvesrétek, egyszóval mindent be lehet itt mutatni. Ha harmadik osztályban a mező virágait vagy ötödikben az erdő élővilágát tanulják a gyerekek, nem kell feltétlenül a Bakonyba menniük, itt minden megtalálható közel, Kisbácsán” – fejtette ki az egyesület elnöke, aki elmondta azt is, legfőbb céljuk a természeti értékek óvása, gyarapítása, valamint hogy a terület az itt élők számára rekreációs hely legyen. „Ha ezeket sikerül megvalósítanunk, olyan természeti tájértéket mutathatunk fel, amely a városrész büszkesége lesz, felértékeli a környező lakóingatlanok értékét és az egészségmegőrzésben is jelentős tényezővé válik” – mondta Dr. Ferenczi Zoltán.

A füvészkert egyik védett kincse a homoki árvalányhaj. (Fotó: Horváth Márton)

Abban a két főszervező egyetért, hogy a terület az egyetem számára sokkal több lehetőséget kínál, mint a Madarak és Fák Napja program évenkénti közös megszervezése.

„A két világháború között a tanítóképző tantervében hosszú lista volt, hova vitték a hallgatókat terepgyakorlatra. Sárásra mentek méhészkedni, a Duna töltésére, iskolakertbe… Jó lenne ezt visszahozni. Lehetne egy rendezett terepgyakorlat, ki lehetne jönni ide tantárgypedagógia keretében” – szorgalmazta a terület hasznosítását Bálint, amihez Dr. Ferenczi Zoltán is csatlakozott: „A füvészkert páratlan oktatási területté válhatna és nem csak a pedagógusok, hanem akár pusztán csak a hulladékudvar miatt környezetmérnökök számára is” – hangsúlyozta a Zölderő elnöke.

Az 1954-es nagy árvíz emlékét is a Szitásdomb őrzi, annak idején ide menekült a lakosság. (Fotó: Horváth Márton)