Győr - Amerika legnagyobb DVD-kölcsönző cége egymillió dollárt ajánlott fel annak, aki 10 százalékkal pontosabban képes előre jelezni: a nézőknek mely filmek tetszenek majd a legjobban.

Százötven országból 5 ezer csapat versenyzett, a végső esélyesek egyikét egy győri informatikus vezette.

Három év versenyzése után a győztes matematikuscsapat húsz perccel korábban állt elő azzal az algoritmussal, amellyel ki lehet számolni: egyes nézőknek milyen filmek állnak közel a szívükhöz. A matematikai szaknyelvet kerülve így lehetne a legegyszerűbben megfogalmazni, miről is szólt az interneten zajló verseny, amelyet a Netflix, a világ egyik legnagyobb filmforgalmazó cége írt ki 2006-ban. Hogy az egymillió dolláros fődíj vagy a világhírnév lehetősége bolygatta-e meg a matematikus-informatikus társadalmat, szinte mindegy is (nyilván mindkettő), a lényeg az, hogy hajszál híján egy győri matematikus nyerte meg a főszerepet ebben az amerikai álomban. Íme a történet, amit ő maga – Takács Gábor – mond el a Széchenyi István Egyetemen, ahol a matematika és számítástudomány tanszék tanársegédje:

– Minden 2006 októberében kezdődött, amikor egyik barátom megtalálta a versenykiírást. Csapattá szerveződtünk néhányan, köztük egykori révais osztálytársammal, Németh Bottyánnal, a budapesti egyetemen megismert Pilászy Istvánnal és Tikk Domonkos kutatóval. Nem tudtuk, hogy meddig fog tartani a verseny, főképp, mert az első néhány hónapban villámgyorsan eljutottunk a 7 százalékos teljesítésig. Ezzel 2007 januárjában átvettük az első helyet, amelyet körülbelül négy hónapig tartani is tudtunk s a sikereken felbuzdulva adatbányászattal foglalkozó céget alapítottunk.

Ekkor azonban egyre többen beszálltak a versenybe, köztük a világhírű AT&T kutatóintézet is – az amerikai matematikusok pedig letaszítottak minket az első helyről. Végig ott voltunk azért az élmezőnyben, s a jó szereplésnek köszönhetően tavaly eljutottunk Las Vegasba, a világ egyik legrangosabb adatbányász-konferenciájára. Az események idén januárban pörögtek fel – stílszerűen, mint egy jó filmben –, amikor az élen álló csapatok már nagyon közel kerültek a tíz százalékhoz. Ekkor összefogtak az elején még külön-külön versenyző csapatok, s két nagy szövetség alakult ki. A miénk volt a The Ensemble, s ennek én voltam a csapatkapitánya; a másik pedig az amerikai, kanadai, osztrák és izraeli kutatókból álló BellKor’s Pragmathic Chaos. Sokat elmond az a tény, a csapatunknak hollandtól görög és kanadai kutatón át kínai tagja is volt, persze mi, magyarok, de a legtöbben nálunk is amerikaiak voltak. Kevéssel tíz százalék alatt fej fej mellett álltunk, amikor az amerikaiak előálltak a legjobb algoritmussal. Nem egész fél órával azelőtt, mint mi. Ez június 26-án történt, de hetek kellettek, míg a Netflix ellenőrizte, hogy tényleg jó-e számára ez a program. Jó lett s a The New York Times tudósításában láttam is, hogy az 1 millió dolláros díjat szeptember 21-én átadták New Yorkban...

– Ez tehát Takács Gábor története, akinek – hiába is keressük – nincs szomorkás mosoly a szája szegletében. A pénzdíj miatt legalábbis nem, pedig csak végigfut mindenkinek az agyán, hogy egymillió dollár rengeteg pénz. Még akkor is, ha a végén nyilvánvalóan osztozkodni kellett volna: a négytagú magyar csapatnak 120 ezer dollár járt volna. A tanársegéd azt mondja búcsúzóul: ˝A játék kedvéért neveztünk, aztán beszippantott ez a világ. Függővé váltunk, napi nyolc órákat is számoltunk, de azt mondom, megérte. Ráadásul azt hallottuk, hogy a forgalmazó cég a világsiker miatt hamarosan elindítja a Netflix 2 versenyt is...˝