Vágjunk is rögtön a közepébe. Miért hagyjátok abba?

Bence: A búcsú legfontosabb oka, hogy egyre inkább kifelé tartunk az egyetemi világból. A hallgatói önkormányzatban betöltött tisztségeink fokozatosan megszűnőben vannak, így idejét éreztük annak, hogy elvarrjunk minden szálat. A Spirit Course-t is beleértve.

Benjamin: Szeretnénk a tanulmányaink befejezésére koncentrálni, Bence dolgozik is már. Egyszerűen nem lesz elég időnk és energiánk arra, hogy hétköznapi teendők mellett a Spirit Course-zal is foglalkozzunk. Nehéz volt, de meg kellett hoznunk ezt a döntést. Félgőzzel nem szeretnénk ezt csinálni.

Bence: Nagyon szeretjük ezt a brandet, a saját gyermekünknek érezzük, ezért azon leszünk, hogy ne tűnjön el teljesen. Ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy a márka nem tűnik el teljesen, csupán határozatlan időre parkolópályára kerül.

Ez azt jelenti, hogy később akár vissza is térhettek?

Bence: Ez még a jövő zenéje. Egy biztos, a Spirit Course a jelenlegi formájában véget ér.

Benjamin: Ez persze nem jelenti azt, hogy meg fognak szűnni a szerdai bulik a Bridge-ben. A Spirit Course különlegessége az volt, hogy hallgatók szervezték hallgatóknak, egy brand alatt, egységesen, egy kalap alá vonva. Ilyen tekintetben nem hiszem, hogy valaki hasonlóval előrukkolna a közeljövőben.

Varju Benjamin és Szlotta Bence. Korábban a Hallgatói Önkormányzatban a Helix Rendezvényszervező Iroda vezetőjeként illetve az EHÖK általános alelnökeként tevékenykedtek. (Fotó: Fülöp András)

Van valaki, aki ha nem is ebben a formában, de folytatja a munkátokat?

Benjamin: Muszáj lesz, mert ha csak a nagyobb hallgatói rendezvényeket nézem, a SZEN-en, a Gólyahéten valakinek figyelnie kell a fellépőkre. Egyelőre azonban még nem látjuk, ki lesz az. Egy biztos, ha segítségre lesz szüksége, ránk számíthat.

Bence: Nehéz lett volna utódot kinevelni, hiszen szerintem ezt nem lehet igazán jól átadni senkinek. Ebbe bele kell csöppenni. Nyilván lehet mondani jótanácsokat, de ez egy olyan műfaj, amit magadnak kell kitapasztalnod.

Benjamin: Alapvetően a koncepció nem nehéz. Végy egy fellépőt, írd ki az eseményt, csináld meg a bulit. De van a dolognak egy hátsó része, az a sok apróság, amit senki sem lát, mégis ezekből az apró nüanszokból áll össze az egész.

Azért pár általános tanulságot biztos meg tudtok említeni.

Bence: Ne rúgd össze a technikus bokáját. Na jó, csak vicceltem.

Benjamin: Nyilván vannak kézenfekvő dolgok. Például a zh-időszak kellős közepére nem teszünk bulit. Ha hallgató vagy, akkor pontosan tudod, mi az az időpont, ahova nem érdemes szervezni semmit, mert úgysem jön rá senki.

Bence: Nagyon sokrétű dolog ez. Egy buli kapcsán beszélni kell a fellépővel, intézni kell neki mindent, biztosítani, hogy jól érezze magát. Foglalkozni kell vele, de persze mindenkivel másképp. Ezt érezni kell, ki kell tapasztalni. Minden menedzser más kommunikációt igényel, máshogy szólítjuk meg, máshogy állunk hozzá.

Benjamin: Ami nagyon fontos, ha színpadmester vagy, hogy a fellépő ebben a szituációban a kollégád. Munkatársak vagytok. Sokan nem is szeretik, ha a művésznevükön szólítják őket. Ők is emberek, ugyanúgy kell őket kezelni, mint bárki mást. Ezt általános tanácsként el lehet mondani.

Bence: Sokszor az emberek csak annyit látnak, hogy jön a fellépő és csinál egy nagy bulit, tök jó. Csakhogy lehet neki ez a tizenötödik koncertje a hónapban és ugyanazokat a számokat kell neki ugyanolyan lelkesedéssel előadni. Nem mindig egyszerű ez. Ahhoz, hogy valaki képes legyen szórakoztatni, egy adott mentális állapot szükséges. Tehát ahhoz, hogy fel tudjon menni a színpadra, át kell esnie egy rituálén. Ez mindenkinél más és más. Ilyenkor a backstage-ben nem is szoktuk őket zavarni.

Benjamin: Arra is figyelni kell, hogy hiába vagy adott esetben a fellépő rajongója, te legyél az utolsó, aki közös képet csinál vele.

Bence: Nem szabad őket felesleges dolgokkal traktálni. Már csak azért sem, mert sokat számít, milyen a hangulat az öltözőben. Ami lent van a backstage-ben, nagyjából az fog történni a színpadon. Aki jól érzi magát lent, jól fog teljesíteni fent. Ez így működik.

Ha már a tapasztalatoknál tartunk. Van olyan, amit a mostani fejetekkel már másképp csinálnátok? Megbántatok valamit?

Bence: Nem bántunk meg semmit, ilyen szempontból erről nem lehet beszélni. Hogy hibáztunk-e? Igen, nem is egyszer. De ha azt nem csináljuk meg, akkor nem tanulunk belőle.

Benjamin: Volt olyan, hogy elhívtunk valakit és nem jött össze. Nem volt vevő rá a környezet. Figyeltük a trendeket, valami bejött, valami nem.

Bence: Mindegyik buliból tanultunk. Olyan is volt, hogy azt hittük, hogy tanultunk belőle és mégis elkövettük újra ugyanazt a hibát. Olyan is volt, hogy azt gondoltuk valamiről, hogy megoldottuk, aztán kiderült, hogy mégsem. Ezek gyermekbetegségek voltak, kinőttük őket. Hálát kell adni értük, különben most nem tarthatnánk itt.

A fiúk szerint azért voltak különösen fontosak a fellépők számára, mert a nagy rendezvények mellett hétköznapra is tudtak alkalmakat kínálni nekik, ami ritkaság. (Fotó: Fülöp András)

Két év után ideje összegezni a dolgokat. Maradt bennetek hiányérzet?

Benjamin: Nem panaszkodhatunk szerintem. Volt telt házunk, a SZEN-en csináltunk nagyszínpadot, idén nyáron szerveztünk daytime eseményt is. Ami talán kimaradt, hogy külföldi fellépővel nem tudtunk együtt dolgozni. Azt nagyon szerettük volna, a terveink között volt, de végül nem sikerült.

Bence: Ez így van, de mondok mást. Mindig is szerettünk volna egy nagyszínpados DJ szettet egyetemi napokon, főműsoridőben. Az lett volna csoda, ha egyből egy külföldi DJ jött volna, akkor két legyet ütöttünk volna egy csapásra. Ennek elég komolyan utána is jártunk annak idején, volt több opciónk is, de nem jött össze.

Benjamin: Aminek viszont nagyon örülünk, hogy a magyarok közül szinte mindenki megfordult itt Győrben, aki számít. Jóformán nincs olyan név a mi kategóriánkban, akit ne tudtunk volna elhozni a két év alatt.

Mik voltak a legemlékezetesebb pillanatok, amikre szívesen emlékeztek vissza?

Bence: Szerintem rögtön tudjuk mondani, mi volt a legnagyobb durranás. A tavaly szeptemberi Follow the flow buli. Az kulcsmomentum volt.

Benjamin: Az a koncert a Spirit Course második félévben volt, a nyitó szerda után, második szorgalmi héten. Előtte még kicsit döcögött a szekér, egy felemás tavasz után tértünk vissza, még mi sem voltunk biztosak benne, hogy mennyire fog beválni ez az egész koncepció… És akkor egyszer csak robbant a bomba a semmiből. Mi sem számítottunk rá, hogy ez ekkorát fog szólni. Igazából akkor éreztünk rá az egész ízére, ez volt a fordulópont. Ez a siker adta meg azt a lelkesedést, ami miatt azóta is csináljuk.

Bence: Adott egy kis önbizalmat meg egy visszaigazolást, hogy jó úton haladunk.

Benjamin: Ezen kívül mindkét SZEN a szívünkhöz nőtt, amit csináltunk. Azok voltak az első nagy színpadi élményeink. Ott jött ki igazán a sok tapasztalat, amit év közben szerdánként szereztünk, mert ott négy napig kellett képben lennünk folyamatosan a fellépőkkel.

Bence: Volt olyan, hogy utána találkoztunk valamelyik előadóval fél évvel később egy teljesen másik helyszínen az országban. Meglátott minket és mondta, hogy „hú, itt vannak Győrből a srácok, milyen buli lesz itt”… Látták, hogy ott vagyunk és tudták, hogy minden rendben lesz, nekünk lehet szólni, mi segítünk, bízhatnak bennünk. Ez nagyon fontos.

Teltház a BSW korábbi koncertjén a Bridge-ben.

A zenészek, menedzserek amatőrként vagy profiként tekintettek rátok?

Benjamin: Ahogy belecsöppentünk, nyilván amatőrként kezdtük, viszont szerintem most már elmondhatjuk, hogy sokan profiként kezelnek minket. Addig vagy amatőr ebben a szakmában, amíg te hívod fel az embereket, de amikor már téged keresnek, az már szerintem a profi szint.

Bence: Nem gondoltam, hogy idáig el tudunk jutni, de elterjedt a hírünk. Nem ajánlottuk ki magunkat, de tényleg jöttek megkeresések, hogy xy-tól hallotam, hogy ti foglalkoztok ezzel Győrben és szeretnénk hozzátok menni.

Ha ilyen sok tapasztalat összegyűlt, akkor azt kamatoztatni érdemes. Tervezitek folytatni magasabb szinten vagy megmarad hobbiként?

Benjamin: Elég jó ajánlólevelet szereztünk. Ez egy olyan tőke, amivel sok mindent lehet kezdeni és gondolkodunk is rajta. Egyelőre azonban azon vagyunk, hogy az iskolát befejezzük, úgyhogy rövid távon biztos, hogy szünetelni fogunk.

Annak idején azzal a mondással indult a Spirit Course, hogy a szerda estéket szeretnétek újra tartalommal megtölteni. Utólag visszatekintve ez mennyire sikerült? Elégedettek vagytok?

Benjamin: Azt hiszem, erről a közönséget kellene megkérdezni. Talán nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, szerintem sikerült.

Bence: Nagyon fontos, hogy ezzel a brand-del nem csak a hallgatók szerdáit töltöttük meg új tartalommal, hanem a fellépőkben is tudatosítottuk, hogy Győrben van egy egyetem, amely tud és szeret is bulizni. Ahova érdemes jönniük. És ez egyre vonzóbb lett az évek alatt. Kialakult egy olyan kapcsolat, hogy szívesen jönnek ide újra és újra.

Jövő héten szerdán lesz az utolsó buli. Mire számítson a közönség?

Bence: A fellépőket bejelentettük, jön a BSW, jön Metzker Viki, jön a Tőtöttcigi. Sőt, ha minden igaz, mi is beállunk a pult mögé egy kicsit. Megmutatjuk, mik a kedvenc zenéink.

Benjamin: Van egy nyereményjátékunk is, ami jelenleg is tart. Pulcsit lehet nyerni, de a helyszínen is hozzá lehet majd jutni egy-két sapkához. Az este különlegességét pedig az adja majd reményeink szerint, hogy mindenki eljön, aki eddig velünk bulizott és együtt lesz az egész Spirit Course közösség. Mi már nagyon várjuk.

A szervezők szerda estére mindenkit várnak a Bridge-be. (Forrás: Spirit Course)