Győr 2021-ben ünnepli szabad királyi várossá nyilvánításának 750. évfordulóját. A kerek jubileumra hiánypótló kötettel készül a megyeszékhely: megjelenik a település történetéről szóló monográfia. Az ötkötetes művön már dolgoznak a felkért történészek, kutatók, szakemberek. A munka azért is fontos, mert Győr múltjáról ugyan születtek könyvek az elmúlt másfél évszázadban, ezek azonban nem tekinthetők sem átfogó, sem korszerű összefoglalásnak.

Prof. dr. Rechnitzer János, a Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola vezetője. Fotó: Májer Csaba József

Az első ilyen kötet a Fehér Ipoly későbbi pannonhalmi főapát szerkesztésében 1874-ben készült Győr megye és város egyetemes leírása című volt, amely helytörténeti szempontból ma is érdekes, noha döntő többségben nem történészek szerepeltek a szerzők között. A millennium évében, 1896-ban Szávay Gyula írt Győr címmel művet, azonban már alcíme – Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével – jelzi, hogy nem törekedett nagy történelmi szintézis megalkotására. Ráadásul csak az 1849-ig tartó részt tudta befejezni. Borovszky Samu Magyarország vármegyei és városai sorozatában a Győr vármegyéről szóló könyv 1910 táján jelent meg. A következő fellángolás az 1940-es évek elején volt, amikor közeledett a kétszázadik évfordulója Győr 1743-as, másodszori szabad királyi várossá nyilvánításának. A nagy munkának azonban csupán két régészeti fejezete született meg, az igyekezetet elsodorta a második világháború. Az utolsó próbálkozás 1971-ben történt, akkor volt ugyanis a hétszázéves évfordulója annak, hogy Győr először városi kiváltságokat kapott. Tizennégy válogatott tanulmány jelent meg egy kötetben, amely ugyan egyfajta ívet rajzolt a megyeszékhely múltjáról, de korántsem minden részletre kiterjedőt.

A mostani próbálkozás élvezi az önkormányzat támogatását, és a legjobb hazai és győri szakembereket kérték fel Győr történetének megírására. Az ötödik kötet, amely az 1945 és 2016 közötti időszakot tárgyalja, nagyrészt a Széchenyi István Egyetem oktatóinak tollából születik meg. Ennek munkáit prof. dr. Rechnitzer János, a Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola vezetője fogja össze. A szerzők között rajta kívül dr. Honvári János, dr. Csizmadia Zoltán, dr. Jóna László, dr. Tóth Péter, dr. Lados Mihály és dr. Fekete Dávid is szerepel – mindannyian az egyetem munkatársai (is).

„Ez a hét évtized rendkívül izgalmas időszak volt Győr életében. A második világháborút követően, a szocialista rendszer kiépülésével teljesen új típusú város-, gazdasági és társadalmi fejlődés vette kezdetét. A korábbi trendek megszakadtak, az ipari potenciálok erőteljes növekedésnek indultak, a vagongyár és a hozzá kapcsolódó területek meghatározóvá váltak. Az ötvenes évek végétől aztán a könnyűipar, az élelmiszeripar és más iparágak is nagyobb szerepet kaptak, majd a rendszerváltással megint új időszak kezdődött. A kötetben többek között azt dolgozzuk fel, melyek voltak azok a metszéspontok, amelyek mindezt generálták” – fogalmazott a professzor. Az egyes fejezetek a politikatörténetet, a várospolitikát, a politikai intézményrendszert, a helyi gazdaságot, a városi szolgáltatások, az oktatás, a közlekedés történetét, az infrastrukturális rendszerek kiépülését, a városi gazdálkodást, a szociális intézményrendszer, a városi terek, a népesség és a társadalmi szerkezet átalakulását dolgozzák fel.

Adyváros látképe 1977-ből. Fotó: regigyor.hu

Prof. dr. Rechnitzer János egyik szakterületéről, Győr 1990 utáni időszakáról ír a kötetben. „A városban számos stabilitási faktor – így a magas szintű munka- és menedzsmentkultúra, az ipari infrastruktúra – volt jelen, amire alapozva felépülhetett egy modern ipari bázis. Ennek fókuszpontjai az Audi és a hozzá kapcsolódó beszállítói hálózatok lettek, de új iparágak szintén megjelentek, majd intenzív fejlődésnek indult a szolgáltató szektor, amelynek egyébként része a Széchenyi-egyetem is. Emellett megerősödött a pénzügyi szektor és az új típusú kreatív gazdaság. Győr ma már nem ipari, hanem ipari-szolgáltató városnak tekinthető” – fejtette ki a kutató, aki úgy látja, Győr régóta erőteljes szereplője az ország gazdasági fejlődésének, köszönhetően az itt végrehajtott, jelentős fejlesztéseknek és a nagyon jó érdekérvényesítő képességgel rendelkező embereknek. Ez a kapcsolati tőke tovább tudott élni az 1989–1990-es fordulat után. Mindennek, valamint a Budapest, Bécs és Pozsony közötti kedvező földrajzi pozíciónak, az innovációk fogadására való nyitottságnak és a fejlett mérnöki, termelési-szolgáltatási kultúrának köszönhető, hogy a rendszerváltás utáni gazdasági szerkezetváltás időszakában Győrben szinte nem lehetett válságot érezni, szemben más, hasonló nagyvárosokkal, például Miskolccal vagy Péccsel. A kutató jelzésértékűnek tartja, hogy a kisalföldi megyeszékhelyen már a szocializmus idején megkezdődött a belvárosi műemlék épületek helyreállítása, amiért a város 1989-ben megkapta az Europa Nostra-díjat, Kelet-Közép-Európában elsőként.

Prof. dr. Rechnitzer János szerint mindig érzékeny kérdés a közelmúltról írni egy történeti monográfiában. „Mi azt a módszert választottuk, hogy ezekben a részekben inkább a leíró jelleg domináljon. Az intézményrendszerek bemutatására, a változások regisztrálására fókuszálunk, amelyeket adatokkal támasztunk alá. Rögzítjük, hogy a korábban meglévő stratégiák, fejlesztési irányok közül mi valósult meg és mi nem – hangsúlyozta. – Nem közöljük politikai szereplők és mások visszaemlékezéseit, kerüljük a minősítéseket. Száz év múlva, ha újra megírják Győr történetét a nyolcszázötvenedik évfordulóra, talán majd értékelik a mostani időszakot. Ehhez viszont igyekszünk tisztességes alapot adni.”