„Kulcsos gyerekként nőtt még fel az a generáció, ami most „helikopterszülővé” vált. Miközben a napjaink negyvenes-ötvenes korosztálya nagy szabadságot, önállóságot kapott a szüleitől, ők felnőttként már folyamatosan köröznek gyermekeik felett, akár a helikopterek. Nem akarják elengedni kezüket annak ellenére sem, hogy a nagykorúság küszöbén és a pályaválasztás előtt állnak” – ezekkel a szavakkal jellemzi korunkat Dr. Tóth Péter szociológus, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karának egyetemi docense, de rögtön hozzáteszi, hogy nem akar ítélkezni, nem is húzza ki magát ebből, hiszen szülőként ő is hasonló cipőben jár.

Dr. Tóth Péter szociológus, egyetemi docens szerint a továbbtanulás komoly befektetés, nem mindegy, mikor és hogyan fog megtérülni.

A pályaválasztás finisében vagyunk, február közepéig lehet jelentkezni a felsőoktatási intézményekbe. Túljutottunk az Educatio szakkiállításon és a Nyitott Kapukon. Látható volt, hogy sok felvételiző diák a szüleivel együtt érkezett és velük közösen próbálja meghozni a legmegfelelőbb döntést: milyen képzést és intézményt válasszon. Mégis, mi lehet a legcélravezetőbb a szülő-gyermek kapcsolatban a pályaválasztás küszöbén?

„Könnyű lenne azt mondani, hogy mivel tizennyolc-tizenkilenc éves fiatalokról beszélünk, és ha már egyszer úgyis a nagykorúság küszöbén állnak, vagy el is érték azt, választójoguk és büntetőjogi felelősségük is van, hát engedjék el nyugodtan a kezüket. Hadd döntsenek a saját életükről. Sokan egyébként így is tesznek. Ugyanakkor mai világunkban szinte csak a változás állandó, és nehéz megjósolni, mit hoz a holnap, melyik ösvényen célszerű elindulni” – világít rá Dr. Tóth Péter, és mond is ezzel kapcsolatban egy nagyon friss példát.

Egyik ismerőse, amikor hazajött Budapestről, mondta a felvételizni készülő fiának, hogy most hirdettek meg náluk a cégnél egy új pozíciót. „Adatnindzsát” keresnek… Ez az új munkakör megnevezése egy informatikai vállalatnál. Ne csodálkozzunk ezen a digitalizáció, a Big Data korában, amikor sokan úgy tartják, hogy az adat lesz/lett az új arany.  Olyan munkakörök születnek, amikre nem is gondolnánk. Ilyen körülmények között pedig a szülők és a gyerekek számára is egyre nehezebb lesz megjósolni, hogyan alakult majd a munkaerőpiac öt-tíz év múlva itthon és külföldön.

„Vagyis én megértem azokat a szülőket is, akik végiglátogatják a nyílt napokat. Azért, mert a továbbtanulás komoly befektetésnek számít, és elsősorban ők lesznek azok, akiknek finanszírozniuk kell gyermekük tanulmányait. Nem mindegy, hogy megtérül-e, és mikor a ráfordított energia. Piacképes lesz-e az a diploma, amit a gyermekük szerez?” – teszi fel a kérdéseket a szociológus, rávilágítva arra, hogy a szülők hasznos tanácsokat adhatnak gyermeküknek, tiszteletben tartva egyéniségét, céljait, választását, önállóságát. Mint ahogy azt is, hogy nem nekik, hanem a gyermeküknek kell majd megtalálni az örömöt a választott hivatásában.

Komoly számítások kezdődnek ilyenkor arról, mennyibe kerül egy diploma a fővárosban, vidéken, vagy éppen külföldön? Van-e kollégium? Ha igen, elérhető-e, és milyen színvonalú szolgáltatást nyújt? Milyen környezetben fekszik a campus, közel vannak-e egymáshoz az épületek, a menza, a sportszakosztály, vagyis az egyetem egy jól körülhatárolható, biztonságos környezetben fekszik-e, vagy netán rengeteg időt elvisz naponta az utazgatás egyik helyről a másikra? Az sem mellékes, hogy közel van-e a belváros, és milyen drága az élet az egyetemnek otthont adó településen? Nem is beszélve arról, hogy mennyit lehet keresni azokban a szakmákban, amelyekre a hallgatókat képezik, és milyen az elhelyezkedési lehetőség?

A lényeg, hogy az egyetemen töltött évek lehetnek a legszebbek a fiatalok életében. Főleg, ha illik az érdeklődési területükhöz, és szeretni is fogják azt a szakot, amit végül kiválasztottak, mutat rá a szociológus.