Kuti József büszke, hogy személyén keresztül elismerést kapott az egyetemi sportélet
Kuti József 73 évesen is olyan lelkesedéssel beszélt a sportban eltöltött hosszú évtizedekről, amit egy fiatal is megirigyelhetne. A Széchenyi ESE tiszteletbeli örökös elnöke harmincöt éven át dolgozott a felsőoktatási intézmény sportéletében. Úgy érzi, szerencséje volt, mert sosem kellett trükköket bevetnie annak érdekében, hogy a sport kiemelt szerepet kapjon a győri főiskolán, majd egyetemen.
„Szerencsére a főigazgatók, a rektorok mindig mellettünk álltak, így lehetett dolgozni. Úgy vélem, barátaim, ismerőseim, munkatársaim segítségével sikerült olyan eredményeket elérni az évek, évtizedek során, melyekre valamennyien büszkék lehetünk. Az életműdíjban az ő munkájuk is benne van, s ezt ezúton is, köszönöm mindenkinek, aki pályafutásom során velem tevékenykedett a főiskolai, egyetemi sportban. Az, hogy egy ilyen eseményen, amikor Győr sportját ünnepeljük, szóba kerül az egyetemi sportélet, azt gondolom, önmagáért beszél és jó érzés. Bevallom, nagyon meg lepődtem, mikor az ünnepségen meghallottam a nevem. Semmi jel nem utalt erre, úgy menteni oda a rendezvényre, mint korábban - másokat ünnepelni" - mondta Kuti József, aki szerint a változásokhoz is jól kellett alkalmazkodniuk.
„Korábban a sportnak mélyebb gyökere volt, gyerekkori élményt jelentett a sport az ifjúság életében, de nem volt ennyi választási lehetőség. Ugyanakkor most sokkal szélesebb a sportpaletta, rengeteg új, divatos sportág jelent meg, melyekhez nekünk is közelednünk kellett. Hozzáteszem, számunkra nem az volt az elsődleges, hogy élsportolókat neveljünk, hanem az, hogy az intézményünkbe kerülő ifjúság szabadidejét minél tartalmasabban töltsük ki. Itt teszem hozzá, hogy bár a hallgatók úgy érzik, mennyi dolguk van, majd később jönnek rá, hogy most rendelkeznek a legtöbb idővel" - tette hozzá a sportvezető, aki fiatalon maga is több sportot kipróbált. Atletizált, röp- és kosárlabdázott, asztaliteniszezett.
„Versenyszerűen nem sportoltam, de gyerekként is szerettem sportolni, s később pedagógusként a hallgatóimmal együtt játszottam. Ennek is, köszönhető, hogy ma, ennyi évesen is teljesen harmóniában vagyok önmagammal, s úgy tekintek vissza a több mint hetven évre, hogy elmondhatom: jó ilyen életet élni. Ráadásul most is tettre kész vagyok. A SZESE elnökségének most jár le a mandátuma, tag már biztos nem leszek, tanácsokkal azonban segítek, emellett pedig az ETO Jövőjéért Alapítvány és az Universitas Nonprofit Kft felügyelőbizottsági elnökeként is rálátásom van a győri sportélet egy szegmensére, s élő kapcsolatom van a sporttal, egyetemmel, ifjúsággal" – mondta végezetül a friss életműdíjas.