Ha szeptember, akkor Malom-ági Lajta evezés. Ez ma már magától értetődő evidencia. A program mostanra kirobbanthatatlan a Széchenyi István Egyetem eseménynaptárából, s úgy fest, szép lassan az óvári gazdászok legújabb hagyományává nemesül. Természetesen a szervezők nagy örömére.

„Az volt a reményünk, hogy az evezés évről-évre visszatérő, rendszeres programja lesz a hallgatóknak. Most, a harmadik alkalom után talán már ki lehet mondani, hogy úgy néz ki, jó úton járunk.”– értékeli a helyzetet Dr. Milics Gábor, az esemény egykori ötletgazdája.

Aki benevez a túrára, szokatlan perspektívából csodálhatja meg a várost. (Fotó: Horváth Márton)

„A rendezvény története 2016-ig nyúlik vissza. Akkoriban sokat gondolkodtunk, hogy a szakkollégiummal milyen programot szervezzünk a hallgatóknak. Láttuk, hogy a Balektáborban az elsősök kipróbálják a sárkányhajózást, de aztán általában a vízi sportokkal való ismerkedés itt meg is reked. Azt gondoltuk, hogy miért ne lehetne évközben is valami hasonló eseményt csinálni. Ekkor kerestük fel a Hallgatói Önkormányzatot, akik azonnal támogatásukról biztosították a felvetésünket.” – emlékszik vissza az egyetemi docens.

Az evezés másik kötelező résztvevője Dr. Wlasitsch Mirkó, az MVSE tagja, aki nélkül szintén elképzelhetetlen a rendezvény. A civilben egyébként fogorvos lokálpatrióta a partról folyamatosan követte a vízen haladókat, majd kisvártatva ő is lapátot ragadott. A háttérben kevésbé látványos, ám annál fontosabb munkájával járult hozzá a rendezvény sikeréhez: ő és csapata gondoskodott arról, hogy a csatorna evezhető legyen, hiszen folyamatosan tisztítják és karbantartják a szakaszt. Mirkót elkísérte elnyűhetetlen kutyája is, aki egy percet sem tágított gazdája mellől.

Dr. Wlasitsch Mirkó kutyája elmaradhatatlan szereplője az evezésnek. (Fotó: Horváth Márton)

A túra során a résztvevők lényegében egy csapatépítéssel egybekötött, nem mindennapi városnézésen vesznek részt. Az útvonal a gáttól az Itatóig terjed. De hogyan is kell elképzelni mindezt? Személyes élménybeszámoló következik.

A hallgatók a Vár-tónál gyülekeznek, onnan viszik ki mindegyiküket a gáthoz. Mielőtt eldördülne a képzeletbeli startpisztoly, komoly matekozás zajlik, hogy ki melyik egységben üljön. Ez nem szimpátia kérdése - egyszerűen kell egy rutinos kormányos mindegyik hajóba. Nem lehet könnyelműsködni, ez nem gyerekjáték. Amíg sorra szállnak vízre a hallgatók, a többiek várnak. (Közben a kertek alól érkezve egy magyar vizsla már vagy hatodszor mártózik meg a kanálisban.) Miután végre mindenki elfoglalja a helyét, felvillan a zöld lámpa és elindulnak a kenuk. 10-12 kenuból álló „konvoj” alakul ki a csatornán, leghátul egy raft csónakban az oktatókból álló különítmény zárja a sort (többek között Dr. Farkas Anikóval a fedélzeten, aki az elsőévesek évfolyamvezetője).

A kenuk sorát a senior különítmény zárta. Hátul zöld pólóban Dr. Milics Gábor. Jobb oldalon evez: Dr. Farkas Anikó. (Fotó: Horváth Márton)

A könnyed hajókázás durván másfél órát ölel fel. Ennyi időbe telik, mire kényelmes tempóban el lehet jutni kenuval a gáttól az Itatóig. Közben mindenki megtanulja, hogy ’óvár nem csak a fogorvosok, hanem a hidak városa is, hiszen lehetetlen megszámolni, hányszor kell lehúzni a fejünket egy közelgő építmény miatt. Olyan is előfordul, hogy az egyik kenu zátonyra fut – a legénységet egy épp arra tévedő motorcsónak segíti ki. Végül még alkonyat előtt mindenki révbe – esetünkben a Mosonmagyaróvári Vízisport Egyesület telepére – ér.

A célba érkezés pillanatai. (Fotó: Horváth Márton)

Idén az időjárás kegyes volt a szervezőkhöz, valószínűleg ennek is köszönhető a magas részvételi szám. „Szép időnk volt, a tervezett útvonalon tudtunk menni. Közel 50 fő vett részt a rendezvényen, ami növekedés tavalyhoz képest. Örülünk annak, hogy a hallgatók szeretik ezt a programot.” – ezek már Tóth Tihamér szavai. A kari Hallgatói Önkormányzat elnöke még hangsúlyozta, hogy a szervezésben az Óvári Gazdász Szakkollégiumon túl meg kell említeni az Óvári Gazdászok Szövetségét (OGSZ), akik a kenuk szállításában segítettek, valamint a Mosonmagyaróvári Vízisport Egyesületet (MVSE) is, amely a kenukat a rendelkezésükre bocsátotta. „Fazekas Imre Elnök Úr (OGSZ elnök – a szerk.) is szívügyének tekinti az evezést, személyesen is részt vett az evezésen. Továbbá ne maradjon ki Varga Máté neve sem, aki a hallgatók helyszínre szállításában működött közre.” – sorolta a csapat tagjait Tihamér.

 (Fotó: Horváth Márton)

A szervezők az evezés sikere nyomán szeretnének nyitni a győriek felé is egy másik rendezvénnyel: egy nagyobb lélegzetvételű, több napos Mosonmagyaróvár – Győr hallgatói túrát képzeltek el. Hogy ez mikor és milyen formában valósulhat meg, az még a jövő zenéje, mindenesetre Dr. Milics Gábor nagyon forszírozza a dolgot: „Az óvári campus és a központi campus között van egy közvetlen vízi útvonal, a Mosoni-Duna. Mondhatnám kissé szentimentálisan, hogy a vizek összekötnek bennünket. Nagyon jó lenne, ha fel tudnánk használnánk a természet adta lehetőségeket a győri és óvári hallgatók közötti kapcsolatépítésre. Dolgozunk az ügyön.”

Jobb végszót keresve sem találhatnánk.