1925. május 11-én, Nyúlon látta meg a napvilágot Szabó József, aki aztán – pesti diákévei után - végül Párizsból hódította meg a galériákat Európa-szerte, sőt, a tengerentúlon is. Elképesztően sikeres festő volt; 1966-ban, első önálló kiállításán már a megnyitó előtt elkelt minden darabja: egy amerikai műgyűjtő a teljes anyagot megvette tokkal-vonóval. Madridban kétszer is nagyon sikeres kiállítást rendezett, Brüsszelben a belga királynő kitüntetését is elnyerte. Akárhol járt, mindenütt a közönség és a szakma rajongása fogadta. Szerencsére akadtak olyan művei, amelyeken nem adott túl (mivel az életmű fontos darabjainak találta őket), így ezek benne maradtak a hagyatékban és megtekinthetőek most, a kiállításon.

A Cziráki Lajos kiállítótér ismét megtelt kultúrával - és emberekkel. (Fotó: Májer Csaba József)

Szabó József középiskolai tanulmányait Győrben végezte, majd Budapesten a kor legjobb magyar mesterei tanították. Drámai fordulatot hozott életében 1956, amikor is a szabadságharc leverése után elhagyni kényszerült szeretett hazáját. Festőként hol máshol, mint a pezsgő kultúrájú Párizsban telepedett le, ahol aztán minden körülmény megadatott számára, hogy csak a művészetnek élhessen. Bár francia állampolgár lett, megtartotta magyar identitását: a nevét nem változtatta meg, mindig emigráns művészként mutatkozott be.

1968-ban a diáktüntetések fellelkesítették, ám azok bukása után csalódottsága annál nagyobb volt: Párizsból egy kis dél-franciaországi faluba költözött. A mindössze 300 lelkes település fekvése szülőfalujára emlékeztette; a falu magaslati pontjáról, ha lenézett, pont olyan szántásokat látott, mint nagyanyja kertjéből annak idején. Ezért lehet, hogy innen soha nem vágyódott el és itt is halt meg majdnem egy évtizeddel ezelőtt.

A sors azonban úgy hozta, idén mégiscsak visszatért szülőföldjére – ha máshogy nem, hát a művei által.

„Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy egyedülálló módon az országban először itt nyílik lehetőség egy ilyen csodás kiállítás megrendezésére” – fogalmazott a megnyitón Dr. Csizmadia Zoltán, az Apáczai Kar dékánhelyettese, aki azt is hozzátette: a Cziráki Lajos kiállítótér évente 7-8 hasonló tárlatnak ad otthont, így gyakorlatilag újra és újra „benépesül” kultúrával az épület második emeleti folyosója - az ide látogató műkedvelő közönség legnagyobb örömére.

Sándorfi Róbert, a győri önkormányzat kulturális, sport és városmarketing főosztályának vezetője kijelentette: „Mindig el szokták mondani, de ez most tényleg egy különleges kiállítás. Magyarországon ez az első igazi, eddigi legteljesebb, legátfogóbb kiállítása a művésznek. A nagyon széles spektrumot átfogó gyűri kulturális élet kínálatában központi helyet foglal majd el a következő hetekben” – mondta.

Felszólalt Schmiedt Henrik is, aki Nyúl polgármestereként örömét fejezte ki, hogy a falujuk hirtelen, „a semmiből” új példaképpel gazdagodott. „Mindig azt szoktam mondani, hogy Nyúl nagy kincse a hegy gyomrában rejlik, a borospincékben, de most el kell mondanom, hogy Nyúl olyan kulturális értékekkel büszkélkedik, amire méltán lehetünk büszkék. Ez a mostani felfedezés is olyan, mintha egy kincset találtunk volna. Egy olyan életmű vált most ismertté, amely az ország, sőt, az egész világ számára figyelemreméltó lehet” – fejtette ki a polgármester.

Schmiedt Henrik, Dr. Csizmadia Zoltán, Sándorfi Róbert és Németiné Mészáros Júlia a megnyitón. (Fotó: Májer Csaba József)

Szabó József művészetét N. Mészáros Júlia művészettörténész, a kiállítás egyik főszervezője mutatta be. Tekintve, hogy a kimerítő elemzés ezeken a hasábokon lehetetlen, a tudósítás során portálunk csupán a legfontosabb megállapításokra szorítkozik.

„Nagy ívet jár be a karrierje során, ami kezdődik expresszionista művészképekkel – ebbe keverednek szürrealisztikus elemek is -, majd ebből deriválódik egy nagyon egyszerű absztrakt expresszionizmussá. A ’70-es évektől visszatér a figuratív ábrázolásmódhoz, szimbolikus nyelvet használ és egy szubjektív mitológiát épít fel, azaz teljesen saját stílust alkot több elem ötvözésével” – foglalta össze a művész pályáját N. Mészáros Júlia.

„Azért nagyon különleges Szabó József, mert olyan látásmód figyelhető meg benne, ami az itthon maradt magyar művészek közül, legyenek bármilyen progresszív törekvésűek, senkinél sem található meg. Ő valahogy szintetizálni tudta, amit Magyarországon, Párizsban illetve Nizzában tanult és a kortárs törekvésekből leszűrt magának egy teljesen egyéni szemlélet- és kifejezésmódot” – hangsúlyozta a Városi Művészeti Múzeum korábbi igazgatója.

Szabó József saját képnyelvet alkotott, amely mindenki mástól megkülönbözteti. (Fotó: Májer Csaba József)

N. Mészáros Júlia még azt is hozzátette, Szabó József a művészete nem öncélú volt, hanem egy fontos misszió része.

„Szabó József a kor legjelentősebb művészei közül sokakkal személyes kapcsolatban állt és nagyon sokat tanult tőlük. Nem csak technikákat, hanem szemléletet is, például a kulturális intézményektől való elhatárolódást. Ő már egy olyan kapitalizmust látott, ahol a magas és a tömegkultúra összeolvad és a művészet értékei devalválódnak. Ez ellenében hozta létre a művészetét, felhívva a figyelmet arra, hogy az emberi kultúra, a művészet megőrzése a jövő záloga.

Mindemellett pedig műveiben fokozatosan eltűnik a különbség férfi és nő, ember és állat között, minden az összefüggő élő környezet elemévé válik. Így lesz képes arra, hogy megértse és tolerálja a másikat és együttműködjön vele a jobb jövő érdekében. Mert ha az ember nem lesz képes kibújni az elszigeteltségéből, akkor az emberiségnek nincs jövője, katasztrófa fog bekövetkezni. Ezt próbálta meg bemutatni, egyébként nagyon érdekesen visszanyúlva a keresztény ikonográfiához” – emelte ki a főbb vonásokat Szabó József művészetéből N. Mészáros Júlia.

Késői képein a keresztény ikonográfia jellegzetes vonásai tűnnek fel. (Fotó: Májer Csaba József)

Akinek a fentiek alapján megjött a kedve a kiállítás megtekintéséhez, a földszinti részt október 10-ig, minden mást pedig november 10-ig tud szemügyre venni az Apáczai Kar Liszt Ferenc utcai épületében.