– Milyennek értékeli a lezárult felvételi időszakot?

– Ha a megtisztított adatokat nézzük – azaz kivesszük a januárban csatlakozott Apáczai Csere János Kar és a mosonmagyaróvári Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar számait –, akkor azt látjuk, hogy közel ugyanannyi gólyánk lett (2606), mint tavaly (2642). Ez kilencvenkilenc százalék körüli eredmény. Ezt lehet negatívként értékelni, ha azt vesszük figyelembe, hogy idén a felsőoktatásba öt százalékkal többen jelentkeztek, de nem szabad elfelejteni, hogy sok már intézménnyel ellentétben mi az elmúlt öt-hat évben ugyanezt a számot hoztuk függetlenül attól, hogy éppen hogy alakult az állami finanszírozás. Azt a munkát, amit elkezdtünk évekkel ezelőtt, folyamatosan magas színvonalon tudjuk továbbvinni. És azt is látni kell, hogy az idei felvételi eljárásban országos szinten is kevesebb gépészmérnök hallgató jelentkezett.

– Akkor összességében elégedett?

– Igen, de van miben fejlődni. Ha azonban hatezer hallgató jelentkezett volna, nagy gondban lennénk, mert egyetemünk – az épületek és a humán erőforrás – nagyjából háromezer körüli diákra van kalibrálva.

– Hol lát fejlődési lehetőséget, melyik szakot kellene vonzóbbá tenni?

– A gépész-mechatronikai vonalon van egy kisebb visszaesés. Győr és az egyetem az autóiparral kapcsolódik össze, de nem kap elég hangsúlyt a villamosmérnöki képzés. Ezen a területen van tennivalónk, gondolva az elektromobilitásra, az alternatív hajtású és autonóm járművekre, ezek fejlesztéséhez szükség van villamosmérnökre is, de az emberek fejében ez nem állt még össze. Ezt jobban hangsúlyozni kell a fiataloknak, a villamosmérnök hallgatók létszámát sürgősen növelnünk kell, különben három-öt éven belül nagyon komoly hiány lesz ezekből a szakemberekből. A többi képzésen egyértelmű létszámnövekedés van. De van egy fontosabb mutató, mint a felvettek száma: a végzetteké. A legfontosabb a lemorzsolódás csökkentése.  

Földesi Péter: Növelni szeretnénk mindkét új karon a hallgatói létszámot.

– Feltételezem, hogy már erre is van határozott elképzelésük.

– Megváltozott a világ, mások a fiatalok, de ez nem baj. Nincs baj a hallgatókkal, csak a metodikának igazodnia kell a mai kor igényéhez úgy, hogy nem megy a minőség rovására. A mai generáció gyorsan él, gyorsan gondolkodik. Ha a hallgató virtuális térben szeretne élni és létezni, akkor lehetőséget kell erre adni neki. Az a fajta hagyományos oktatás, hogy kilencven percen keresztül egy táblánál egy krétával beszél valaki, az már nem megy. Ráadásul nem feltétlenül reggel nyolctól délután háromig éli az életét ez a generáció. Ehhez megfelelő oktatási módszertant kell behozni. Online térben szeretnénk folyamatos jelenlétet biztosítani a hallgatók számára, fejleszteni a hallgató-oktató együttműködését, lehetővé kell tenni, hogy nullától huszonnégy óráig be tudjon hozzánk lépni, a saját szobájából is tudjon például dolgozni a gépész laborban. Ezt a reformot elindítottuk, úgy gondolom, hogy így könnyebben és szívesebben tanulnak majd a hallgatók, ezáltal csökkenthető a lemorzsolódás.

– Mekkora a lemorzsolódás, a hallgatók hány százaléka nem jut el a diplomaosztóig?

– Harminc százalék körüli.

– Eddig „megtisztított" adatok alapján értékelte a Széchenyit, de ne menjünk el amellett, hogy az idei tanévet már két karral bővülve kezdi az egyetem. Hogy szerepelt az Apáczai és a mosonmagyaróvári kar az első felvételin a Széchenyi kötelékében?

– Az a félelem, hogy az év közbeni csatlakozás zavart és bizonytalanságot okoz a felvételizők fejében, alaptalan volt. Mindkét kar körülbelül ugyanannyi hallgatót vett fel, mint tavaly, a mosonmagyaróvári harminccal többet. Ez azt jelenti, hogy bizalmat szavaztak a fiatalok ennek az intézménynek. A végső céltól persze messze vagyunk az idei számmal, de azt hiszem, hogy jó irányba indultunk el. Annak ellenére, hogy épp a felvételi időszakában történt a változás, nem pártoltak el a diákok egyik kartól sem.

– Utoljára január első napjaiban, az integráció idején beszélgettünk. Akkor azt mondta, hogy nem szeretné, ha ez a dátum „törést" jelentene a karok életében. Hogy látja, sikerült ez?

– Behozhattunk volna azonnali változásokat január másodikán azt gondolva, hogy mi mindent jól tudunk, de nem gondoljuk, hogy a zsebünkben van a bölcsek köve. Például ragaszkodhattunk volna ahhoz, hogy mindegyik karon ugyanaz legyen az évi menetrend, de hagytuk, hogy az óvári kar megtartsa tavaszi szünetét. A Széchenyin ilyen soha nem volt, de tiszteletben tartjuk, hogy ott ez hagyomány.  A csatlakozáskor azt mondtuk, hogy miután megmutatjuk a lehetőségeket, rábízzuk a karok bölcsességére, hogy mit lépnek. Nem mi mondtuk, hanem a két kar kollégái, hogy szeretnék, ha az intézetek helyett náluk is tanszékek lennének és néhány összeolvadna. Így lett például egy Egészség-és sporttudományi kar az Apáczain, ahová átraktuk a szociális munkás képzésünket. A nemzetközi kommunikáció szak is átkerült az Apáczaira, a turizmus-vendéglátás pedig a gazdaságtudományi karra. Ha mindezt január másodikán bejelentjük, ha egy pillanat alatt drasztikus beavatkozás történik, akkor törés lett volna. Így, hogy hagytunk időt arra, hogy kiforrjanak a változások, hogy a közösség dolgozza ki azokat nyolc hónap alatt, azt mondom, hogy nem törés. A törés és nem törés között az idő a különbség. Így nem törés, hanem átváltozás, átformálódás. Remélem, hogy ezt a két kar kollégái is így érzik. De nincs még vége a folyamatnak, változások ezután is lesznek. De továbbra is a munkaerő-piaccal szorosan együttműködve alakítjuk képzési kínálatunkat, a hatékonyságot, takarékosságot, versenypiaci pozíciónkat, eredményességünket szem előtt tartva.

– Mit „formálnak át" még?

– Mosonmagyaróváron a következő évtől lesz a képzési struktúrában egy változás, lesz egy egységes agrármérnöki képzés. Az Apáczai karon ezer fölé kellene mennie a hallgatói létszámnak, ez a mostanihoz képest körülbelül negyven százalékos bővülést jelent. Szeretnénk a gyógypedagógiát fejleszteni, az a képzés ugyanis nagyon erős, tanító-tanár-bölcsész képzést szeretnénk megvalósítani, ehhez új szakokat is akkreditálunk majd. De mindehhez először az oktatói létszámot kell növelni.

– Januárban arról is szót ejtettünk, hogy az Apáczai karnak túl sok épülete van a hallgatók számához képest.  Tettek valamit a jobb kihasználásért?

– Történt racionalizálás az ingatlangazdálkodásban, mert az nem jó, ha minden épület csak hatvan százalékban van kihasználva és egész nap ég a villany. Ez a kérdés Filep Bálint kancellárra tartozik, én csak annyit kértem, hogy úgy racionalizáljunk, hogy közben figyeljünk arra, hogy a fürdővízzel együtt nehogy kiöntsük a gyereket is, hogy élhetőek maradjanak az épületek. A most kezdődő tanévben az Apáczai kar „Pattantyúsépületét" nem használjuk, ott nem lesznek órák.     

– Tervezik a külföldi hallgatók számának növelését is. Tettek már lépéseket ennek érdekében?

– Valóban szeretnénk nemzetközi területek felé nyitni. Folyamatosan hozzuk be azokat az angol nyelvű képzéseke. Kezdtük a mesterszakokkal, de azok kisebb létszámú képzések, így szeretnénk indítani a következő időszakban alapképzéseket is. Ötszáz-ezer külföldi hallgatót szeretnénk ide hozni. Ez duplán jó: a külföldi hallgatók fizetnek és az intézmény költségvetésének ez fontos, másrészt a nemzetközivé válásnak fontos lépése, hogy egy campuson mindenféle nyelven kommunikálnak. Ez a magyar hallgatóknak is jó, helyben lesz lehetőségük arra, hogy idegen nyelvet gyakoroljanak. Ehhez nem kell majd feltétlenül külföldre menni, ide hozzuk a külföldet!

– Az idei tanévben építkezések között zajlik majd az egyetemi élet. Pedig még csak a kollégium épül, a posta mögött még csend van. Mikor vágnak bele az oda tervezett Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ megvalósításába?

– Még az idén elkezdődik ott is az építkezés, így valóban jobbról-balról építkezések veszik majd körbe az egyetemet. Ha a mostani fejlesztések befejeződnek, akkor az Aranypart kettőn alakítunk még ki egy sportpályán. Utána építkezés itt jó ideig biztosan nem lesz – elfogyott a telek.

– A végére egy sokakat érdeklő kérdés: mikor lehetnek először orvostanhallgatók is a gólyák között?

– Az orvosi kar alapítása a távolabbi célok között szerepel, de remélem, hogy a következő évtized második felében megvalósítjuk.