„Az olvasókat érdeklik az emberi történetek. Történeteket kell mesélni. Erre törekedtünk, de pár oldalban elmesélni egy életet szinte lehetetlen, ugyanakkor nagy felelősség is” – adta meg az est felütését Nyerges Csaba, a könyv szerkesztője, az egyetem Kommunikációs Osztályának munkatársa. A szerző hitvallása egyben a kötet koncepciója is: átélhető történetek, szerethető karakterek bontakoznak ki a beszélgetéseket olvasva. Olyan egyetemi polgárok beszélnek magukról, akiket a könyv példaképként állít a hallgatók és az oktatók elé is. (A hátsó borítón található szöveg szerint mindezt hagyományteremtő szándékkal teszi, azaz további kötetek várhatóak még az alapítvány gondozásában.)

Bal oldalt Nyerges Csaba, a kötet szerzője. Mellette Dr. Szauter Ferenc.

A könyv tulajdonképpen öt portréinterjú foglalata; ezekből a dialógusokból rajzolódnak ki a szereplői kontúrjai. Öt különböző személyiség, öt különböző tudományterület, öt különböző életút. Mi a közös bennük? Mindannyiuknak az egyetem a második otthona. Kivétel nélkül kiemelték azt a pozitív, nyugodt, innovatív légkört, ami a szűkebb és tágabb munkahelyüket jellemzi. És a legfontosabb: mindannyian bekerültek az egyetem védjegyévé vált, a könyv címét is adó, jellegzetes széchenyis gravitációba – ez a vonzás pedig azóta is a campus közelében tartja őket.

Balról jobbra: Dr. Szauter Ferenc, Dr. Hargitai Hajnalka, Dr. Németh Péter, Dr. Zseni Anikó, Dr. Borsos Attila, Grászli Bernadett.

Mind a könyv, mind a könyvet bemutató beszélgetés ugyanazon szerkezet mentén épült fel: a főszereplők kérdésekre válaszoltak – a könyvben Nyerges Csaba, a bemutatón Grászli Bernadett kérdéseire. Fontos megemlíteni, hogy mindnyájukat családtagok, barátok, kollégák kísérték el a rendezvényre, így a Bridge nagytermében szó szerint családias hangulat uralkodott. A beszélgetés ennek megfelelően kedélyesen, már-már egy osztálytalálkozó bensőséges hangulatában zajlott, amit csak fokozott, hogy a szervezők – karácsony közeledtével – egy-egy személyre szabott ajándékkal kedveskedtek mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult a mű létrejöttéhez. Tóth Eszter és Berta Karolina  az Universitas-Győr részéről nemcsak a könyv megszületéséhez, hanem a bemutató szervezéséhez is nagyon sokat hozzátett.

Családtagok, barátok, ismerősök mind eljöttek a könyvbemutatóra.

De a hosszas felvezetés után térjünk is rá a lényegre.

Az első interjúalany Dr. Borsos Attila, az egyetem Közlekedésépítési Tanszékének egyetemi docense, az Építész-, Építő és Közlekedésmérnöki Kar tudományos dékánhelyettese volt. A könyvben és a bemutatón is nagy hangsúlyt kapott az oktató delfti kalandja. Attila 37 évesen döntött úgy, hogy újra iskolapadba ül, nem is akárhol, a Delfti Műszaki Egyetemen, Hollandiában. Ez sem semmi, ám az igazán érdekes az, ahogyan a holland és a magyar - konkrétabban: a delfti és a győri - felsőoktatást összeveti. „Náluk 20 éve működik egy olyan részleg, ami az oktatás minőségbiztosításával foglalkozik, azaz, hogy a hallgató számára a legjobbat nyújtsa az oktatás. Ha piacként fogjuk fel a felsőoktatást, akkor a vevő a hallgató, aki fizet. Ezért kutya kötelességünk hozzájuk igazítani a képzést” – mondta, hozzátéve, hogy a kint ellesett technikákat maga is alkalmazza és szeretné, ha minél többen itthon adaptálnák ezeket. Ennek érdekében meg is hívta jövő májusra egy pilot tréningre a delfti egyetem trénereit, hátha sikerül elveti az új paradigma magjait itt Győrben is.

Dr. Borsos Attila az ajándékként kapott kirakóssal.

Dr. Zseni Anikó neve mindent elárul. Nomen est omen, ahogy a bölcs latinok mondták. És valóban: kevés olyan embert ismerünk, akinek általános iskolától egészen a doktori vizsgájáig a bizonyítványában, az érettségijében, az indexében minden jegye kivétel nélkül ötös. Anikó ezen kevesek közé tartozik, amiért meg is kapta a Köztársasági Aranygyűrűt, valamint a kitüntetéses, különleges doktori fokozatot. Hatalmas teljesítmény ez - gigászi akarat, óriási szorgalom szükséges hozzá. A név kötelez? „Nagy öröm volt, hogy csak nekem rendezték meg a doktori avatást. Eljött az akkori köztársasági elnök úr, Mádl Ferenc és a felesége. Nagyon szépen zajlott, díszebéddel, Szeged egyik elegáns éttermében” – emlékezett vissza élete első nagy munkájának megkoronázására. A Szegedi Tudományegyetem után váltott, a szerelem hozta Győrbe. Azóta az Audi Hungaria Járműmérnöki Kar Környezetmérnöki Tanszékének egyetemi docense, oktatási dékánhelyettes.

Az este legemlékezetesebb pillanata kétségkívül Dr. Németh Péterhez kötődött. A Logisztikai és Szállítmányozási Tanszék egyetemi docense arról beszélt, hogy az embernek megváltozik a hobbija, ha családja lesz. Mostanában a túrázás került fókuszba nála, hiszen ez egy olyan időtöltés, amit az egész család űzhet, így a gyerekeivel is együtt tud lenni. Emellett a kertművelés lett a másik újdonsült szenvedélye. Felmerült azonban a kérdés, mik voltak a régi hobbik, amik a háttérbe szorultak? „Voltak régen számítógépes játékok…” és Péter be sem fejezhette a mondatot, a közönség soraiból egy fiúhang vetette közbe: „Az még most is!” A tettes Péter kisfia volt. Az egész terem nevetett, Péter lelepleződött, a mindig igazat szóló gyerekszáj megtréfálta.

Dr. Németh Péter mutatja a frissen bontott ajándékát.

Negyedikként Dr. Hargitai Hajnalka, az Anyagtudományi és Technológiai Tanszék tanszékvezető-helyettese következett. Hajnalka az Anyagvizsgáló Laboratórium vezetője, s ebben a minőségében főleg fémekkel foglalkozik, céges megkeresésre: szakítóvizsgálat, kémiai összetétel-vizsgálat és mikroszkópos vizsgálat a leggyakoribb igények, amikkel találkozik. Ezen felül akadnak különleges megkeresések is, például a rendőrségtől. „Volt egy olyan ügy, hogy páncélajtókat vágtak ki lángvágóval. Arról kellett szakértői véleményt adni, ki követte el. Tulajdonképpen a vágási felület ujjlenyomatnak tekinthető, hiszen egyénenként változó, ki hogy vág. Ezzel be lehet bizonyítani, ki hajtotta végre. De olyan is volt, hogy ékszerrabláshoz használt motor alvázszámát próbálták eltüntetni az elkövetők, és röntgennel vizsgáltuk” – árult el a titkos megbízásokból egyet-kettőt.

Végül Dr. Szauter Ferenccel, a Járműipari Kutatóközpont (JKK) irodavezetőjével zárult a sor. „Kabinetfőnök, ügyvezető, kávéfelelős. Ezzel a három szóval lehet téged jellemezni állítólag. Hogy is van ez?” – szegezték a Közúti és Vasúti Járművek Tanszék oktatójának a kérdést. „A helyzet az, hogy szeretek mindenféle feladatot végezni, ez a vesztem. Pup Dani kollégám szokta mindig a szememre vetni, hogy tudnom kellene nemet mondani. Nem tudok” – hangzott a válasz. Ferenc neve összefonódott az alternatív hajtásokkal és így a SZEnergyvel is. Az ő vezetésével érte el a csapat az első világraszóló, mára legendássá nemesedett 2010-es sikerét. „Amikor kiírták, hogy 122%-os hatékonyságú energiamérlegünk van, felhívtuk Rektor Urat (Dr. Szekeres Tamást – a szerk.), hogy a csapatnak van egy üzenete. Mindenki üvöltött, hogy győztünk. Egyetemi logóval, magyar zászlóval a többiek előtt végezni hihetetlen jó dolog. Valamit megtervezni mérnökként, megépíteni, megmérettetni a többiekkel és még hazahozni a kupát is, az őrületes, mai fejjel is felfoghatatlan siker” – elevenítette fel a 8 évvel ezelőtt történteket.

Az egyetemi vezetésből is sokan érkeztek a könyvbemutatóra.

Számunkra is már csak az összegzés maradt hátra. Több fiatal kutatótól is elhangzott, hogy sok mindent ebből a könyvből tudott meg magáról és hogy utoljára talán csak a házastársuknak nyílt meg ennyire, mint a szerzőnek. Talán ez mutatja leginkább a kötet erejét. Bízunk benne, hogy ezzel a cikkel is sikerült felkeltenünk az érdeklődést a mű iránt – hiszen előbb-utóbb mindenki a széchenyis gravitációba kerül.