Az idei TMDK és Tehetségnap programfüzetét lapozgatva egy titokzatos nevű eseménybe botolhatott bele az emberfia: ez volt az ÉÉKK PechaKucha. De mit is takar a kifejezés valójában? A PechaKucha egy japán eredetű prezentációs technika, amely 2003-as születése óta az egész világon elterjedt és napjainkban is népszerű mind vállalati, mind tudományos berkekben. (Egyébként maga a szó annyit tesz magyarul, hogy „tere-fere”.) A szabályai nagyon egyszerűek: minden előadó húsz képet mutathat és minden képről húsz másodpercet beszélhet. Sem többet, sem kevesebbet. Ebből kötöttségből aztán sok minden következik.

Először is, a feszes ritmus garantálja, hogy prezentáció végig pörgős marad, nem lehet nem odafigyelni rá. Fontos továbbá, hogy a húsz másodpercenként érkező új diák nagyban növelik a változatosságot, hiszen folyamatosan új ingereket, új témákat kap a publikum. Ráadásul a szűkös időkeret rászorítja az előadót, hogy ne kalandozzon el, hanem a lényegre koncentráljon. Hátránya ugyanakkor, hogy megöli az improvizációt, nem ad teret hosszabb gondolatmenetek kifejtésére, valamint az előadó részéről – a formátum szigorúsága miatt - komoly felkészülést igényel. Használatát tehát okosan, alkalomhoz illően kell megválasztani: a PechaKucha egy miniszterelnöki programbeszédhez vagy egy akadémiai székfoglalóhoz nem megfelelő, ellenben kiváló választás lehet rövid összefoglalókhoz, kutatási beszámolókhoz. Esetünkben pontosan az utóbbi történt.

20 dia, diánként 20 másodperc. Ez a PechaKucha prezentációs technika lényege. (Fotó: Májer Csaba József)

Az idei ÉÉKK PechaKucha keretein belül 12 előadást hallhatott a közönség, melyek jóformán lefedték a kar teljes tevékenységi portfólióját – a posztmodern utáni festészettől a mobilgátakon át eljutottunk a közlekedés externális hatásaihoz. A témákat érezhetően nagy műgonddal válogatták össze a szervezők, minden téma egyedi, karakteres, mással össze nem téveszthető volt. A sok érdekes prezentációból önkényesen hármat ragadtunk ki, amelyről hosszabban is megemlékezünk.

„A következő előadó az egyetemen nem a kollégánk. Még. Bár a munkássága alapján alkalmas lenne rá” – így konferálta fel a moderátor Hartmann Gergelyt, a moderngyor.com szerkesztőjét, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) doktorandusz hallgatóját, aki az 1945 utáni hazai építészettel foglalkozik. A területet most kapták csak fel a kutatók, így bőven van lehetőség érvényesülni. A dolog nemzetközileg is kurrens, Magyarországon pedig mint minden, Budapest-centrikus, így különösen fontos a vidéki épületek feltárása. Sok szempontból az utolsó pillanatban vagyunk, hiszen a szóban forgó objektumok állapota folyamatosan romlik, sokakat lebontás vagy átalakítás fenyeget, az alkotóik is idős emberek már. Gergely Győr épületeit kezdte el feldolgozni, ennek eredménye tekinthető meg a moderngyor.com-on, amely weboldal egyfajta internetes foglalata munkájának. Itt már közel száz modern győri épület tekinthető meg, leírással, képekkel, tervekkel együtt, igényes módon, laikus szemmel is élvezhető formában. A retropolisz.com weboldalat is többek közt a fiatal kutató szerkeszti társaival, mely túllép Győrön és az egész ország szocialista építészetére nyújt kitekintést. A projekt célja a katalogizáláson túl az is, hogy felhívja a figyelmet ezekre a méltatlanul elfelejtett épületekre, bízva a helyzetük mielőbbi rendezésében és műemlékhez méltó felújításukban.

Hartmann Gergely, a moderngyor.com oldal szerkesztője. (Fotó: Májer Csaba József)

Gosztola Dániel infrastruktúra-építő mesterszakos hallgató az A-Híd Építő Zrt. és a Széchenyi István Egyetem közös GINOP kutatási projektjéről tartott előadást. Az együttműködés célja sokrétű, tartalmazza úgy a kockázatmenedzsment fejlesztését, mind az építőipar digitalizációját, illetve hogy a vállalat K+F részlege az egyetem munkatársaival együttműködve a típushibáktól mentes és a jelenleginél hatékonyabb megoldásokat fejlesszen ki. A projekt részeként sok ipari kutatást végeztek, többek között hídesztétika, újgenerációs öszvérszerkezetű hidak vagy épp fa-beton öszvérhidak apropóján. Nagy siker, hogy egy szabadalom is elkészült, a bebetonozott csapos mozgatott pályalemez építés, amely révén a forgalom az építkezés során zavartalanul folyhat tovább a híd alatt. Elhangzott, hogy az A-Híd Építő Zrt. az egyetemmel szoros partneri kapcsolatban áll: visszatérő támogatója a szak- és karestélyeknek, a TMDK-nak, ösztöndíjakat, szakmai programokat nyújt a hallgatók számára. Mivel az ipart komoly kapacitáshiány jellemzi, abban bíznak, hogy az egyetemi padok közül kikerülő ifjú mérnökök közül sikerül friss munkaerőt toborozni.

Gosztola Dániel mesterszakos hallgató, az A-Híd Építő Zrt. kutató-fejlesztő mérnöke. (Fotó: Májer Csaba József)

Az esemény talán legprecízebb elemzését hallhattuk Faragó Ferenc közlekedésmérnök hallgatótól, aki az Esztergom-Almásfüzitő vasútvonal fejlesztésével foglalkozott dolgozatában. A szakasz létrejöttét az ipari fejlődés indokolta, a teherszállítás mai napig domináns a vonalon. Csakhogy míg régen az emberek helyben dolgoztak, ma ingáznak - ezen forgalom lebonyolítására azonban a jelenlegi járatsűrűség alkalmatlan. Az itt lakók inkább a volán szolgáltatásait veszik igénybe, holott az eljutási idő a vasútéval közel azonos. Ferenc egy saját, három lépcsős javaslatot dolgozott ki a helyzet javítására. Mindenekelőtt járatsűrítést szeretne (mindehhez saját menetrendet dolgozott ki), ezt szorosan követi a pályasebesség-növelés óhajtása (szerinte ez viszonylag alacsony felújítási költséggel járna), utolsó elemként pedig a korszerű motorvonatok közlekedtetését szorgalmazza. Terveiben szerepel, hogy a közúttal való párhuzamosságokat is megvizsgálja, ami egy újabb dolgozat alapját képezheti. Elszántságát és szakmai elkötelezettségét jól mutatja, hogy előadása végén elárulta: azért választotta ezt a hivatást, mert szeretne olyan pozícióba kerülni, hogy tudjon tenni lakóhelye és környezete közlekedésének fejlesztéséért.

Bár maga a PechaKucha a TMDK keretein belül zajlott, az esemény egy nagyobb, egyhetes kari workshop része volt, melynek címe: „Érkezés Győrbe”. A műhelyt azzal a kitűzött céllal indították, hogy – szerves összefüggésben a Győr 2023 projekttel - hallgatók és oktatók közös gondolkodása révén koncepciókat dolgozzanak ki a városba érkezés élményét javítandó. A csapatmunkában nem csupán a hallgatók, hanem a Győri Műszaki SzC Hild József Építőipari Szakgimnázium diákjai is részt vettek. A program eredményeként kidolgozott javaslatokat egy közös tanulmányban rögzítik, melyet természetesen Győr városa bármikor felhasználhat; így akár – merjünk nagyot álmodni - az erőfeszítés gyümölcse egy későbbi beruházás is lehet.