A kilencmillió forint értékű, 4,5 méter magas fekete gránit emlékoszlopot dr. Markovszky György adományozza az egyetemnek.

A Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara, az egykori Óvári Akadémia idén ünnepli fennállásának kétszáz éves jubileumát. „Mindig megvolt bennem az Alma Mater iránti tisztelet. A tanáraink a fő szaktárgyakból az első órákat arra szánták, hogy beszéltek nekünk az intézmény és a szakma múltjáról, a nagy elődökről, a legendás kutatókról, tanárokról, megismertettek bennünket a magyar agrártudomány erős gyökereivel. Szeretném, ha az utódaink is megismernék az óvári agrárképzés első kétszáz évét, hiszen a közös múlt ismerete, a kik vagyunk, honnan jöttünk kérdésre adott válasz rendszeres ismétlése adhat tartást és magabiztosságot egy közösségnek. Ezért ajánlottam fel a kar vezetőinek és az Óvári Gazdász Szövetségnek az obeliszk megépítését” - mondja Markovszky György, aki fél évszázaddal ezelőtt, a 150 éves jubileum időszakában maga is az intézmény hallgatója volt. „Emlékszem, hazaküldtek bennünket a kollégiumból, hogy el tudják szállásolni a sok-sok vendéget. Mindenki egy különleges, szalmából készült képet kapott ajándékba az óvári várról.  Mikor visszatértem, és kihúztam a fiókomat, láttam, hogy a szobámban maradt egy. Bekereteztettem, és azóta is az otthonom falát díszíti ez a kedves emlék” – idézi fel a hatvanas évek végét az óvári öregdiák.

Az obeliszk négy oldala a múltról fog üzenni. Az intézményalapító főherceget és főigazgatót idézi, a magyar mezőgazdaság alapjait lerakó nagy tanári kart, a kar történetének sarokköveit, és a gazdag múltú kísérleti állomásokat, arra emlékeztetve, hogy hogy a hazai agrárkutatás-fejlesztés összes alapintézményét Óváron alapították.

A kilenc millió forintos fekete gránit obeliszk egy nyúli mester műhelyében készül. Azon a Győr melletti településen, ahol Markovszky György a gyermekkorát töltötte. „Édesapám nagy egyházi bérleményt, egy virágzó gazdaságot vezetett ott 1945-ig, amit aztán a háború után, a Rákosi-időkben teljesen széthordtak. A család a saját bőrén tapasztalta meg, ahogy időről időre szétverték a magyar mezőgazdaságot. Először saját birtokukat, aztán a szövetkezeti világot.”  Markovszky György maga is részese volt annak, hogy a hetvenes évek végére a magyar agrárium elérte a dán-holland szintet, mint ahogy azt is átélte, ahogy szétdarabolták a szövetkezeti rendszert. Az ország legjobb gazdaságai közé vitte Csopak Tája szövetkezetet és a későbbi Csopak Rt-t. Ma az ingatlanpiacon érdekelt, veszprémi székhelyű Realit Zrt-t irányítja, a vállalat piaci értéke megközelíti a tizenötmilliárd forintot. Emellett a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara megbecsült elnöke több egymást követő ciklus óta.  

Az obeliszk az alapítóknak, a jeles tanári karnak, a kartörténeti sarokköveknek és a kutatási eredményeknek állít emléket.

„Az egyetemet megelőzően a csornai mezőgazdasági technikumba jártam. Már ott is nagy tekintélyű tanárok foglalkoztak velünk, és kiválóan felkészítettek bennünket. Tizenegyen jelentkeztünk az osztályból az egyetemre, és mindannyiunkat fel is vettek. Később, az Óváron tanultakból sokat tudtam meríteni a munkahelyemen. Még évekkel később is idéztem kollégáimnak a jegyzeteimből, ha a gazdálkodás egy-egy lényegi kérdésére akartam rávilágítani, és nyomatékosítani szerettem volna azokat. Emlékszem, milyen sokra tartották például az egyetemen a hajdani diószegi uradalom talajművelési utasítását. Páratlan volt, amilyen alapossággal, részletességgel összefoglalták benne a tennivalókat.  Január hónapban az intézőknek az a dolguk, hogy a megfelelő talajművelő eszközöket azokra a táblákra kivitessék, ahová mákot, vagy borsót fognak vetni. Mert az nem lehetséges, hogy amikor az idő már alkalmas lenne a művelésre, még mindig azzal töltik az időt, hogy akkor kezdik előkészíteni őket. Azoknak az eszközöknek addigra kint kell lenniük! És le volt írva minden egyes művelet, hogyan kell felkészülni, milyen előrelátással kell dolgozni. Azt kérdeztem a kollégáimtól, hogy mi mit teszünk hozzá a diószegi uradalom örökségéhez? Mindenkit prés alá helyzetünk, hogy tessék felmutatni valami többletet, valami hozzáadott étéket. Valami olyat, ami tudományos értékkel is bír. És mindig vissza is néztünk, hogy mennyit jutottunk előre. Mert ha nem fejlődtünk, mit is keresnénk itt? Ez a mentalitás vitt bennünket mindig feljebb, a legjobbak közé” – vallja Markovszky György.

Valahol tehát a gazdag agrárörökség részeként, a dicső tanári kar, az alapítók, a kiemelkedő kutató munka mellett a diószegi uradalom földművelési utasítása is benn lesz abban az obeliszkben, amit október 25-én avatnak Mosonmagyaróváron. Ugyanazon az őszi napon, amikor 200 évvel ezelőtt az egykori Óvári Akadémia, a mai Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kara megnyitotta kapuit a hallgatók előtt.