Gyapay Tünde – ez volt elfogadott neve - 1974-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola győri Zeneiskolai Tanárképző Tagozaton kezdte munkáját a felsőoktatásban. A több, mint négy és fél évtizedes pályakép, a gazdasági vezetői feladatkör példás ellátása nagy tekintélyt, közmegbecsülést jelentett számára a kollégák és a hallgatók, az együttműködő partnerek körében. Fáradhatatlan mestere volt a partnerek közötti barátságos együttműködés, a példás emberi összhang alakításának.

1996-ban az egyik elindítója volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola győri tagozata és az akkori Széchenyi István Főiskola integrációjának. Akkori kezdeményezését élete egyik legjobb döntésének tartotta.

A győri zsinagóga 2006. őszi átadásával Győr új kulturális, művészeti intézménye kezdte meg működését. Az egykori templomtérben évente 250-300 zenei, irodalmi, szakmai rendezvényt tartanak, s ennek értő menedzselője volt. Az épület egyházi, történelmi, művelődéstörténeti hagyományai behatárolják az itt tartható rendezvények körét. Az óvodás és általános iskolás korosztálynak, a középiskolásoknak, az egyetemistáknak, a felnőtt zenekedvelőknek délutáni és esti koncerteket szervez a Kar. A programok adminisztratív, technikai hátterét Ő biztosította.

A Széchenyi István Egyetem két zeneművészeti együttesének – Győri Egyetemi Zenekar, Győr Symphonic Band - menedzselését szintén ő végezte a közelmúltig. Ez az anyagi, szervezési munka mellett az ösztöndíjak, a pályázati támogatások szakszerű ügyintézését, a munka irányítását, elvégzését foglalta magában. Győr kulturális életéhez jelentős értékekkel járul hozzá a Széchenyi István Egyetem Hangversenyterme, az egykori zsinagóga. 1990-től a Győri Zsinagógáért Alapítvány kurátoraként is eredményesen tevékenykedett. Munkájának ma látható eredménye a sikeresen működő Egyetemi Hangversenyterem, az épületegyüttest jellemző színes élet.

Szakmai munkájának középpontjában a munkatársak, a hallgatók életének gördülékeny, rugalmas és korrekt kereteinek működtetése, sikeres alakítása volt. Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében!

Gyapay Péterné Tünde

Az „Egyetemi éveink” című, a Széchenyi István Egyetem félévszázados jubileumára megjelent, a Széchenyi Alumni Magazin interjúira alapozott könyvben Gyapay Tünde – most már tudjuk – az életútját is elemezte.

A TEMPLOMTÉR GAZDÁJA
Győr város zsidósága 1861-ben döntött úgy, hogy félezer éves itt-tartózkodás után új zsinagogát épít. Az 1940-es évek történelmi eseményei és a deportálások következtében a helyi zsidó hitközség létszáma drasztikusan megfogyatkozott.
Győrből es környékéről 5700 zsidót deportáltak, s a visszateres közülük csak mintegy 780-nak adatott meg, tizenhét évesnél fiatalabb egyáltalán nem volt a túlélők között. Erre a tényre hívja fel az utókor figyelmét az udvaron látható emlékmű, mely tételesen felsorolja azoknak a gyerekeknek a nevét és életkorát, akik a történelem áldozataivá váltak.

Számos esetben csak napokat véstek az életkor oszlopan a márványra... A korábbi nagy létszámú hitközség által létrehozott zsinagógát és iskolát a töredékére csökkent közösség már nem tudta fenntartani. A magyar állam 1968-ban vásárolta meg az épületet a zsidóságtól.

1991-ben alakult meg a Győri Zsinagógáért Alapítvány, mely később Győr Kulturális Konferencia központ Közalapítvány néven működött tovább. Az alapítványban részt vevő intézmények, magánszemélyek és egyéb támogatók célul tűzték ki, hogy a város kiemelkedően szép és páratlan épületét megmentsék a pusztulástól, s a volt zsinagóga megfelelő helyet biztosítson kulturális rendezvényeknek.
A kapocs a múlt és jelen között nem más, mint Gyapay Péterné, Tünde. Persze nem életkorából adódóan! A Varga Tibor Zeneművészeti Intézet gazdasági vezetője azért összekötő szál a múlt és a jelen között, mert egyike volt annak a csapatnak, aki többedmagával kijárta, hogy a zenészhallgatók az ország egyik legszebb próba- és hangversenytermében csillogtassák meg tehetségüket.

INTEGRÁCIO TELJES EGYETERTESBEN
– Az egyetem zenei intézete kezdetben a győri Allami Zeneművészeti Szakközépiskola keretein belül működött, majd 1966-tól önállóan, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Győri Tagozatán folytatódott. Később az intezmény felvette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Győri Tagozata nevet. 1996-ban integrálódtunk az akkori Széchenyi István Főiskolához, ami nagyon jó döntés volt – mondja Gyapay Péterné. – Az integrációt a kollégák javasolták, s az erről történt titkos szavazás eredménye 100 százalékos igen volt.

Még aznap megkerestük a Széchenyi akkori vezetőjét, dr. Szekeres Tamást, aki később az intézmény rektora lett.

Tünde hivatalos beosztása – gazdasági vezető – azonban ne tévessze meg az olvasót: ajtaja az elmúlt évtizedekben is mindig nyitva állt a hallgatók s kollégái előtt. Gyakran jöttek, jönnek személyes problémákkal hozzá. Szekeres Tamás rektor szerint Tünde nem csupán gazdasági ügyeket intéz, hanem oktatói és hallgatói igényeket is kiszolgál – mégpedig magas fokon. – A mi intézetünkben meghittebb, családiasabb a légkör, egymásra utalt a kapcsolat a tanárok és a növendékek között. Már a jelentkezésnél kiderül, hogy melyik tanár, országosan ismert művész a hívó szó, s ez is a színvonalat erősíti. Napi munkámban sokat jelentett és jelent Gábor József, volt igazgató, Európa-hírű zongorakísérő, aki művésznek és embernek is kiváló, valamint Ruppert István, a jelenlegi igazgató, orgonaművész, aki vezetőként emberségével, stílusával példát ad, de a kiváló tanszékvezetőkkel és kollégákkal is öröm dolgozni.

– A hitközség egykor úgy nyilatkozott, nem fogják a zsinagógát szakrális célokra használni. Mi amellett voltunk: használják csak nyugodtan! A hanukát például minden évben itt ünneplik.

A szoros kapcsolatunk egyik példája az is, hogy az igazgatónk, Ruppert István többször orgonált már zsidó rendezvényeken.  A hitközség elnökével nagyon jó a kapcsolatunk, tiszteletben tartjuk elkötelezettségüket, vigyázunk arra, hogy az ő érzékenységüket ne sértsük. Villányi Tibor hitközségi elnök egyszer azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a Múzeumok Éjszakáján felléphessen nálunk az a három kántor, akiket én a három tenorhoz szoktam hasonlítani mindig, annyira fantasztikus hangjuk van. Mondtam, bízza rám, megszervezem. „Gondolod, hogy három embernél többen fognak eljönni?” – kérdezte tőlem, s azt válaszoltam neki, hogy ha rám bízza, még a csillárról is lógnak majd! – nevet Gyapay Tünde, s kiderül, nem túlzott: a három kántor előadására annyian voltak kíváncsiak, hogy még az ajtóban is álltak.