Barth János 1980-tól 2015-ig vezető beosztásokban, két évtizeden át az egyetemi kincstár szigorú őreként, gazdasági főigazgatóként irányította a Széchenyi István Egyetem pénzügyi stratégiájának tervezését, alakítását, szervezte a napi munkát.

Az évtizedek alatt egyre karcsúbbá váló, ámde hatékony munkatársi csapattal határozott, biztos tudással, erős kézzel vezette a Gazdasági Főigazgatóságot.

Az eltelt évtizedek alatt - a főigazgatók és a rektorok partnereként - megteremtette a győri egyetem stabil pénzügyi alapjait, kiegyensúlyozott működését.

Barth János igényesen, a szakma szempontjai szerint alakította, változtatta a Gazdasági Főigazgatóság szakmai szervezetét. Igényes volt a munkavégzés minden területén, hozzáállását a korrekt kollegialitás jellemezte. Derűs életszemlélete, nyugodt, kiegyensúlyozott alaptermészete vezetői stílusát is befolyásolta. Készségesen adott tanácsot, segített az eligazodásban, a problémák gyors megoldásában. Mindez szakmai, vezetői tekintélyét is emelte. Értékes életútját ez év őszén, a hagyományos Akadémiai Napon az egyetemi közösség a „Pro Universitate” díjjal ismerte el.

Családja mellett gyászolják munkatársai, tisztelői, szakmai partnerei.

Barth János

Barth Jánosra az „Egyetemi éveink” című, 2019-ben dokumentumkötetben megjelent interjúval is emlékezünk. A cikk hosszabb változata a Széchenyi Alumni Magazin 2012. évi őszi számában megjelent írás újra szerkesztett változata.
 
A centralizált gazdálkodás
Kivételesen a bevétel erősít

(szöveg: Baudentisztl Ferenc)

Barth János gazdasági és műszaki főigazgató irodájában ülve egy érdekes párhuzammal kezdjük az egyetem gazdálkodásával kapcsolatos interjút. – 1980-ban, amikor a főiskolára kerültem, az intézménynek 735 munkatársa és 1100 hallgatója volt. Most 666 munkatárs jut a 10 ezernél is több hallgatóra. Akkoriban úgynevezett hiánygazdálkodás volt, amely megkövetelte a raktározást, a tartalékolást. Ez azonban egyáltalán nem volt takarékos gazdálkodás, mivel senkinek nem volt érdeke abban, hogy ne rendeljen.  

A kilencvenes években aztán ezt felváltotta a keretgazdálkodás, amikor is szűkre szabott anyagi lehetőségek lévén megszűnt az általános kívánságműsor, alaposan meg kellett gondolni, hogy ki mire tartott igényt. Jelenleg az egyetemünk gazdálkodási formája erősen centralizált, aminek nagy előnye, hogy központilag átlátható az egész rendszer. A karok a központi forrásokból akkora összeggel rendelkeznek, amely a napi szükségleteiket alapvetően kielégíti. Az a lehetőségük viszont megvan, hogy ha önállóan tudnak forrást szerezni, annak 85 százalékával gazdálkodhatnak.

A Széchenyi István Egyetem gazdasági főigazgatója elmondta, hogy manapság fele-fele arányban oszlik meg az államilag támogatott és a költségtérítéses hallgatók száma. – Az biztos, hogy e téren változás várható. Központilag jelölik ki, hogy hány hallgatót fognak államilag támogatni, s hogy milyen mértékben segítik úgynevezett félösztöndíjjal az intézményt, s hogy mennyi lesz a költségtérítéses hallgatók száma. A korábbi, hallgatóarányos finanszírozással szemben a jövőben feladat-, illetve bázis alapú finanszírozás várható. Az állami támogatás egyébként eddig is bázis alapú volt, ahhoz igazították hozzá a normatív finanszírozást. Bizonytalanság elsősorban a pályázati bevételeket illetően lehet, ám ez azért nem okoz nagy problémát, mert ezzel nem működést, nem fenntartást, hanem bizonyos célt finanszírozunk. A pályázatok mellett a saját bevétel forrásai lehetnek a költségtérítéses és szerződéses munkák, s ez idáig a szakképzési hozzájárulások.

Mint megtudtuk, a Széchenyi István Egyetem a tavalyi évben 4,3 milliárd forint állami támogatáshoz jutott, ehhez társult a mintegy 6,5 milliárdos saját bevétel, amelyből közel 4,5 milliárd volt a pályázatokon elnyert összeg. Összességében tehát 2011-ben 11 milliárd forintból gazdálkodhatott a győri felsőoktatási intézmény. – Mivel a hallgatói létszámunk drasztikusan idén sem változik, ahogy a finanszírozási rendszer sem, így 2012-ben a tavalyihoz hasonló mérvű állami támogatásban reménykedünk – teszi hozzá Barth János, kiemelve, hogy a stagnálási terv az ország mai gazdasági helyzetében talán érthető…

Persze, az egyetemen nem minden szinten igaz a stagnálás. Sikeres pályázat eredményeképpen egy-két hónapon belül elindulhat a tanulmányi épület energiatakarékos átalakítása. A felújítás során nem csupán ablakokat cserélnek és „becsomagolják” az épületet, hanem az aktív energiatakarékosság szellemében napkollektorokat is felszerelnek. Az összességében 1,1 milliárdos projektből az állami támogatás mértéke 947 millió forint.

Időközben készül az egyetem fejlesztési terve. Az előző terv végrehajtásának értékelése megtörtént, a felméréseket elkészítették, kialakítva a következő évek koncepciójának elképzeléseit, amit aztán beépítenek a kötelezően készítendő intézményfejlesztési tervbe. Az egyértelmű, hogy az elmúlt időszakhoz képest a külvilág számára ilyen értelemben mindenképpen egy kevésbé látványos időszak következik.

Gazdasági értelemben persze ez sem lesz kevésbé izgalmas. – Évről évre azt tapasztalom: folyamatosan meg kell küzdenünk azért, hogy az esetleges támogatáscsökkentést milyen bevétellel tudjuk pótolni. E téren nagyon fontos, hogy az egyetemi közeg tudjon üzleti szemléletben is gondolkodni – emeli ki Barth János,aki számára ahogy eddig, a jövőben sem okoz álmatlan éjszakákat a gazdasági helyzet. – Talán azért, mert nem vagyok az a típus – mondja mosolyogva. – No és azért sem, mert nagyon jó közösségben, remek munkatársakkal dolgozhatok, akitől sok segítséget kapok. S azért sem, mert az egyetem vezetése az egymás közti kommunikációban megtalálta a közös hangot, így nem kell konfliktusos, hektikus közegben tevékenykednünk.