A díj maga egy művészeti alkotás, illik a példaértékű, különösen gazdag és teljes életúthoz. A mérnökséghez kötődő szimbólumok is megjelennek rajta jelzésértékkel. Stilizált zollstock például, és a kettes számrendszerben kiírt dátum.

Dr. Koren Csabát életműdíjjal és különleges közlekedési táblával lepték meg 70. születésnapjára.

Amikor a legendás közutas építőmérnök professzort élete mérföldköveiről kérdezzük, a legfontosabbat említi elsőként. „Kezdjük ott, hogy amikor megkaptuk a diplomát, összeházasodtunk, és azóta is együtt élünk a feleségemmel. Öt évvel az egyetem elvégzése után költöztünk ide Győrbe. Ez volt 1977-ben. Az azóta eltelt több, mint negyven év ide köt az egyetemhez. 1996-ban, ötvenéves korom előtt lettem egyetemi tanár. Emlékezetes mérföldkő a doktori iskola megalakulása is. Ifjú doktoranduszokat segíthettem hozzá konzulensként a doktori cím megszerzéséhez, és sikertélményt adott, amikor megvédték a disszertációjukat” – ad rövid összegzést Koren Csaba.

A TIGER-program és az első egyetemi diplomák Győrben

A nyolcvanas évek közepén és a rendszerváltás időszakában már főigazgató-helyettes volt a főiskolán. Emellett a Közlekedésépítési Intézet igazgatójaként öt tanszék és két szak tevékenységét koordinálta. „A rendszerváltás időszaka nálunk azért volt különösen érdekes, mert óriási mértékben megnőtt az érdeklődés a nyugat-európai egyetemek részéről a magyar felsőoktatás iránt. Nálunk is szinte hetente fordultak meg különféle országokból egyetemi vezetők és többféle együttműködést kezdtünk kialakítani. Fontosnak tartottam, hogy ebben aktívan részt vegyek. Ez volt a nemzetköziesítés hajnala” – idézi fel a kilencvenes évek fordulóját Koren Csaba. Az ő nevéhez fűződik az első egyetemi diplomák kiosztása is Győrben. Ez pedig még az Erasmus program elődjéhez társul.

 „A Tempusban a hallgatói, oktatói cseréken kívül közös képzésekre is lehetett pályázni. Az első projektet a pozsonyi Műszaki Egyetemmel valósítottuk meg. Mi voltunk a témavezetők, és meghívtunk osztrák, német, holland partneregyetemeket a közlekedési infrastruktúra német nyelvű képzését takaró TIGER-program kivitelezésébe. Akkoriban még nem létezett a bolognai rendszer. Ebben a projektben mai szóval élve mesterképzést alkottunk meg közösen a főiskolai évek után. A TIGER-nek harminc hallgatója volt, fele magyar, fele szlovák. Végül a pozsonyi műegyetem adta ki a diplomát. Így keveredtünk mi az első egyetemi diplomaosztásba a győri főiskolán. Utódom, Dr. Makó Emese, a Közlekedésépítési Tanszék jelenlegi vezetője is a tizenöt akkor végzett győri hallgató között volt” – mondja Koren Csaba, aki a jogászképzés alakításának is részese lehetett. Kanadából, a Kingstoni Főiskoláról importálta Győrbe a jogi asszisztens képzést. Egy ideig az Ontario-tó partjáról is jártak oktatók Győrbe, később a teljes képzést átvették a győri jogász kollégák. Ez a momentum ugródeszkaként járult hozzá a későbbi jogi kar megvalósulásához.

Amikor a hagyományos és az önvezető autók együtt közlekednek

A professzor az angol nyelvű mesterképzés megvalósításában is elsők között volt az egyetemen az infrastruktúra mérnöki szak vezetőjeként, és büszke arra, hogy korábbi kapcsolatai révén három thaiföldi egyetemmel sikerült kialakítani máig tartó, szoros együttműködést. Az utóbbi tíz évben a közúti biztonság kérdéseivel foglalkozik és doktorandusz kollégáival két könyvet is írt, a másodikat, a „Biztonságosabb közúti infrastruktúrát” 2014-ben. A téma az oktatásban is megjelenik, nemcsak az egyetemi tárgyakban, hanem a felnőttképzésben is.  Közúti biztonsági auditorok lesznek, akik itt végeznek.

Koren Csaba szívesen válaszol arra a kérdésre, hogy mit vár az önvezető járművek koráról. Elmondja, hogy szerinte az az időszak lesz a legizgalmasabb, amikor a különböző automatizáltsági fokú autók, az önvezetők és a hagyományosak még jó ideig együtt fognak közlekedni. Mert egy teljesen automatizált rendszert jóval egyszerűbb lenne megalkotni, mint egy vegyes, kevert rendszert működtetni. Ugyanilyen érdekes helyzetet szülhet, ha az önvezető járművek kínálta kényelem elszívja az utasokat a tömegközlekedési eszközöktől. Azért főleg, mert a tömegközlekedés hatékony működtetéséhez mindig megfelelő utaslétszám szükséges. Szívesen beszél erről, de a hozzá igazán közel álló kutatási terület az önmagukat magyarázó utakkal és a megbocsátó utakkal írható körül.

Önmagukat magyarázó és megbocsátó utakon

„Az önmagukat magyarázó utak kifejezés Hollandiából származik. Arról szól, hogyan kell úgy megtervezni az utakat, hogy ne kelljen különösebben szájba rágni a közlekedőnek, a járművezetőnek, hogyan kell viselkednie. Az út maga sugallja azt a magatartást, amit követni kell. Felkészít rá, hogy mire számíthatunk az úton. Mert lehet, hogy formálisan eleget teszünk a kötelezettségeinknek, ha kitesszük az elsőbbségadás kötelező táblákat, de azt tudnunk kell, hogy a járművezetők egy része nem mindig veszi észre ezeket. Nem azért, mert notórius szabálykerülő, hanem mert emberből van. Korlátosak a képességeink, lehet, hogy túl fáradtak vagyunk, de teljesen fitt állapotban is előfordulhat, hogy nem veszünk észre egy pici jelzőtáblát. Viszont ha az út környezete olyan, hogy sugallja a megfelelő magatartást, akkor ez segíti a járművezetőket” – magyarázza Koren Csaba, és kitér a másik viszonylag új szóösszetételre, a megbocsátó utakra is.

A megbocsátó út környezete minimalizálja a baleset súlyosságát, ha hibázott a járművezető, és letért, lesodródott az útról. Az ilyen, út menti ütközésgátló elemek például nem okoznak nagyobb bajt, a rézsükialakítások nem túl meredekek, és ha le is borul a jármű, kevésbé lesz súlyos következménye. Az önmagukat magyarázó és megbocsájtó utak kiegészítik egymást, és sok-sok elemből állnak össze.

Háromezer hallgatót készített fel a mérnöki pályára

Amilyen sok-sok elemből áll össze Koren Csaba életpályája is. Az elmúlt negyven évben nem kevesebb, mint 3000 hallgatót készített fel a mérnöki pályára, fontos üzenetekkel. Ilyen például, hogy rendszeresen és alaposan kell dolgozni, ha valaki el akar érni valamit. Vagy ilyen a kétség hasznossága. Nem biztos, hogy el kell hinni mindent első szóra, inkább nézzünk körül, máshol hogyan csinálják a nagyvilágban ezeket a dolgokat. Nem kell szégyellni, hogy vannak máshol is okos emberek és jó gyakorlatok, amit csak lehet, el kell tanulni, vallja a professzor, aki most, hetvenévesen a legnagyobb kihívásnak azt tartja, hogyan tud kicsit lefékezni.

Több külföldi utazás következhet például a feleségével, aki szintén a Széchenyi István Egyetem elismert oktatója volt, legközelebb talán éppen Izlandra. Két gyermekük Budapesten él, az unokákra már csak ritkán kell vigyázni, egyre önállóbbak, aranyosak.

Ilyen egy teljes élet 940 szóba sűrítve, Év mérnöke díjjal, önmagukat magyarázó és megbocsátó utakkal, a Széchenyi István Egyetem professor emeritusaként.