„Szekeres Tamás mondta húsz évvel ezelőtt, hogy ha a főiskolából egyszer úgyis egyetem lesz, ezt előlegezzük meg azzal, hogy egyetemi zenekart alapítunk. Tehát a Győri Egyetemi Zenekar hamarabb viselte az egyetemi jelzőt, minthogy a városban valóban megalakult volna az egyetem. Akkoriban még a húszas éveim második felében jártam, és az én életemben is nagy változásokat hozott az elmúlt két évtized. Fiatal, végzett egyetemi hallgatóból családos apa lettem és muzsikussá értem. Ezalatt a zenekar is szép fejlődési íven ment át” – emlékezik a kezdetekre dr. Ménesi Gergely a Széchenyi István Egyetem hangversenytermében, a zenekari próba szünetében.

Próba közben az Egyetemi Hangversenyteremben Ménesi Gergely és a Győri Egyetemi Zenekar.

Az első időszakban a Győri Egyetemi Zenekar még olyan kis teremben próbálhatott, amiben alig fértek el. Ma már Európa egyik legszebb egyetemi hangversenytermében, a Művészeti Karnak otthont adó bazilikában próbálhatnak, és legtöbbször ott is lépnek fel, de koncerteztek Pannonhalmán, Sopronban, Galántán, Budapesten és Németországban is.

Az egyetemi zenekaron keresztül szerette meg igazán a XX. századi magyar zenét

Ménesi Gergely Lajtha László munkásságából írta doktori disszertációját Szekeres Tamás ösztönzésére, a Liszt Ferenc Zeneakadémián. „Lajtha karizmatikus lángelme volt. Bartók és Kodály után egy évtizeddel született, és a két nagy magyar zeneszerző árnyékába szorult. A visszaemlékezések jólelkű zseniként írják le, akit Párizsban, Franciaországban is ismertek, sok művét ott is bemutatták. Tanítványa volt például Ferencsik János, Tátrai Vilmos. Egyszerű zenei világ az övé, jól énekelhető, a gregoriánon és a népzenén alapuló motívumokkal. A lélek felemelkedését ábrázolja műveiben” – mondja Ménesi Gergely, aki január végén vehette át a Lajtha László Alapítvány kuratóriumának díját a zeneszerző munkásságának megismertetéséért.  Vezényletével adták elő például a vonószenekarra írt Sinfoniettát, a VI. szimfóniát és a Capriccio című balettet, ami az első táncos bemutató volt. (A Capriccio ismétlő előadása március 1-jén lesz este hét órakor a Pesti Vigadóban.)

„Az egész Lajtha-díj oda vezethető vissza, hogy a Győri Egyetemi Zenekarral két huszadik századi zeneszerző, Szervánszky Endre és Járdányi Pál műveit is előadhattam, és akkor éreztem át igazán, hogy mennyire vonzódom a XX. századi zenéhez. Sok olyan magyar zeneszerző van, akit nem azért nem ismerünk, mert nem szép zenét írt, hanem mert nehéz kitörniük Bartók és Kodály árnyékából. Lajtha László is közéjük tartozik” – mondja Ménesi Gergely, aki szerint az igazán jó karmester a legmagasabb szintet tudja kihozni a muzsikusokból úgy, hogy közben az egész zenekar jól érzi magát.

Mindig megtalálja a jó hangnemet a próbákon, a zenészekkel is

„Akár el is tudjuk venni a muzsikusok kedvét az egésztől azzal, hogy valamit túl sokszor kérünk, ha nem jó hangnemben szólunk hozzájuk a próbákon. Éreznünk kell, hogy mikor fáradnak el, mikor kell szünetet tartani. A bíztató szavak nagyon fontosak. Ha csak arra tereljük a figyelmet, ami nem ment, lehet, hogy a következő alkalommal még elkeseredettebben állnak hozzá ugyanahhoz a tételhez. Az emberi természet már csak olyan, hogy néha elkedvetlenedik. Az is a feladatunk, hogy kedvet, örömet gerjesszünk ahhoz, hogy ők együtt muzsikáljanak. Az életben is különbözőek vagyunk, a munkahelyeken is, a koncertteremben is. Néha apróságokkal is bosszantani tudjuk egymást. Egy vonós pultban nagyon közel ülnek egymáshoz a zenészek ahhoz, hogy hamar előjöjjenek nézeteltérések. De ha az a pult harmóniát alkot, ha jóban vannak, akkor az kisugárzik. Ilyenkor az egész csapat örömmel zenél együtt, és amikor ők összenézve egymásra mosolynak, akkor a karmester azt mondhatja, hogy ezért érdemes volt” – szemlélteti hivatása összetettségét Ménesi Gergely, egyre inkább kiszélesítve, a hétköznapokba is átültetve a vezetői munka lényegét.  

„Egy cégvezetői tréningen azt tanácsolnám a résztvevőknek, hogy mindig próbáljanak meg úrrá lenni magukon, és belebújni a munkatársaik bőrébe. Hogy nekik mi esne jól. Nem túldicsérni, hanem olyan feladatokkal ellátni őket, amik kihívást jelentenek a számukra, amik felfelé húzzák az útjukat. Mindig megtalálni azokat, akik az adott feladatra a legmegfelelőbbek. És mindig meghallgatni, lehetőség szerint el is fogadni a javaslataikat. No meg figyelni a saját fejlődésüket, előítéletek nélkül. Találkoztam én is olyan muzsikussal, akiről először azt gondoltam, hogy alkalmatlan erre a pályára, de olyan hatalmas belső erő, késztetés volt benne, ami végül kiváló hegedűssé tette. Ezért azt tanácsolom minden vezetőnek, hogy ne ítéljen elsőre. Próbálja megérezni, és segítse felszínre hozni ezt a belső erőt, ha a jeleit látja. Mert bizony a belülről fakadó motiváció csodákra képes” – vallja Ménesi Gergely.

A zenekari próba szünetének vége, folytatódik a közös munka. A Győri Egyetemi Zenekar egyrészt a Művészeti Kar gordonka-művésztanára, dr. Déri György fellépésére készül. Saint-Saens, Fauré és Weiner műveket játszanak. Ezt követően pedig a fiatal hegedűművész, Lara Boschkor lesz a szólistájuk, és Beethoven hegedűversenyét játsszák. Az egyetemi zenekar tagjai a koncertmestert kivéve természetesen mindannyian hallgatók, a Művészeti Kar növendékei. Baranyai István, a kar volt hallgatója, a Zeneakadémiát is végzett művésztanár segíti Ménesi Gergely munkáját. Jó látni, hogy a muzsikusok a próbán gyakran összemosolyognak.

Névjegy Ménesi Gergely karvezetői és karmesteri diplomáit a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián szerezte. Második díjat nyert a Ferencsik János nemzetközi karmesterversenyen. Részt vett Jurij Szimonov karmesterkurzusain. A Győri Egyetemi Zenekarnak karmestere 20 éve, 1998 óta a Kassai Filharmonikus Zenekar állandó vendégkarmestere. A Liszt Ferenc Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarának vezetője. Magyarország mellett fellépett Svédországban, Németországban, Svájcban, Erdélyben, Szlovákiában és Horvátországban is. Négy lemezfelvétele jelent meg.