Dr. Ruppert István egyetemi tanárnak, orgonaművésznek, a Magyar Művészeti Akadémia nem akadémikus tagjának, a Széchenyi István Egyetem Művészeti Kar volt dékánjának nemzeti ünnepünk alkalmából Liszt Ferenc-díjat adományozott kiemelkedő zenei, előadó-művészeti tevékenysége elismeréseként dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere.

„Máshogy ülök innentől a hangszer elé. Úgy érzem, nagyobb a felelősségem, mert a közönségem innentől a Liszt Ferenc-díjas Ruppert Istvánt hallgatja. Az is megfordult a fejemben, mit gondolna rólam Liszt Ferenc, aki a maga zsenialitásával nagyon magasra tette a mércét. Felelősség átvenni egy ilyen nívós szakmai díjat. Nem lazíthatok: a megfelelő művészi és előadói színvonalat még inkább szeretném képviselni, hiszen hallgatóságom előtt is bizonyítani szeretném, méltán érdemeltem ki az elismerést. Jólesik, hogy sok évtizedes munkámat a szakma is díjazza” – osztotta meg gondolatait az orgonaművész, aki szólista karrierje mellett oktatóként és zenészként is aktív szervezője a koncertéletnek, számos bemutatót, lemezfelvételt tudhat a háta mögött, és pályája során sokat tett a magyar zene és művészet népszerűsítésért is.

Dr. Ruppert István: Hallgatóságom előtt is bizonyítani szeretném, méltán érdemeltem ki az elismerést.

„Családom tagjainak hálás vagyok a türelmükért és támogatásukért, megértő hozzáállásuk nélkül nem itt tartanék. Nem könnyű együtt élni egy maximalista művészemberrel. Ők mégis velem örültek a sikernek, és sajnálták, hogy a járvány miatt, biztonsági okokból el kellett halasztani az átadóünnepséget. Így sajnos még nem láthattam a díjat én sem” – mesélte dr. Ruppert István. Hozzátette: a világjárvány őt is nehéz helyzet elé állította, hiszen zenetanárként a távoktatás bevezetése igazán nagy kihívás. „Munkánk a jelenben megélt rezdülésekről, a szavak nélkül is értő kommunikációról szól. A mester szinte fogja a tanítványa kezét és kíséri az útján. Nekem is szükségem van még visszacsatolásra, hát még diákjainknak” – ecsetelte a helyzetet az egyetemi tanár.

Hogyan hidalják át a személyes jelenlét hiányát? A szakember és a győri Művészeti Kar oktatógárdája erre is igyekezett megtalálni a legmegfelelőbb megoldást.

Dr. Ruppert István maximalista művészként rendületlenül gyakorol, s erre buzdítja tanítványait is.

„Először is minden hallgatónk számára biztosítottunk hangszert. Volt olyan oktató, aki úgy oldotta meg a helyzetet, hogy tanítványának adta elektromos zongoráját. Ez egy intenzívebb, szolidalitást igénylő időszak, amely minden résztvevőtől nagyobb megértést kíván, mégis megindító látni ezt a hozzáállást. Szeretnénk, hogy hallgatóink ne érezzék magukat magukra hagyva, viszont a videókonferencia nem jelent megoldást a gyakorlatok biztosítására, ezért azt találtuk ki, hogy hallgatóink hétről hétre videóra veszik produkcióikat, amiket az oktatókkal online ki tudnak elemezni” – mondta a kar volt dékánja, akitől azt is megtudtuk, hogy a zenekari munkát és a kamarazenei gyakorlatokat hogyan tudják teljesíteni az egyetemisták.

Dr. Ruppert István elképzelése szerint ezekben az esetekben csak egy megoldás jöhet szóba. Mégpedig az, hogy a zenekar tagjai letöltött zenei alapok mellett saját szólamukat a lehető legalaposabban kidolgozzák, kigyakorolják úgy, hogy a kíséret segítségével az egész dallamot megtanulják. S mire – remélhetőleg a félév második felében – a közös tömbösített próbafolyamatra sor kerül, már arra is emlékeznek, ki mikor kell, hogy belépjen a kotta szerint.