Dr. Hanula Barna: trendet teremt a mérnökképzésben a Széchenyi István Egyetem
Nemzetközi példákat és saját tehetséggondozási tapasztalataikat felhasználva paradigmaváltó módszert dolgozott ki a mérnökképzés modernizálására dr. Hanula Barna, az Audi Hungaria Járműmérnöki Kar dékánja a Széchenyi István Egyetem csapatával. A neves kutató-motorfejlesztő elárulta, milyen az új, hallgatóbarát és sikerorientált képzés.
2020. szeptember 29. – Czeiner-Szücs Anita, SZEhírek, Fotók: Májer Csaba József
Öt évvel ezelőtti dékáni kinevezésekor azt hangsúlyozta, hogy a gyakorlatközpontú mérnökképzést tűzi zászlajára.
Már 2011-ben is azért jöttem a Széchenyi István Egyetemre, mert az intézmény és az Audi Hungaria Zrt. elhatározta, hogy erre az útra lépnek. Éppen ezért kerestek meg, mint üzleti életben jártas, ipari gyakorlattal rendelkező mérnököt. A gyakorlatközpontúság – az intézmény vezetőivel és kiemelt ipari stratégiai partnerével egyetértésben – vezérelvem az oktatásban.
Dr. Hanula Barna
Miért tartja ezt a szemléletet fontosnak?
Az elmúlt kilenc évben volt alkalmam feltérképezni a felsőoktatás, illetve a mérnökképzés jelenlegi helyzetét, megismerkedtem rengeteg kollégával, záróvizsgák és előadásaim alkalmával pedig más intézmények vezetőivel és hallgatóival is. Emellett pályám során egykori németországi munkahelyem lehetőséget biztosított arra, hogy több kontinensen – Japántól az Amerikai Egyesült Államokon és Brazílián át több európai országban – is bekapcsolódjak különféle projektekbe. Így kerülhettem kapcsolatba eltérő kulturális közegből származó szakemberekkel. Úgy tapasztaltam, hogy a magyar mérnökök elméleti képzése jó, alkalmazási kompetenciájukat azonban javarészt az első munkahelyükön kell elsajátítaniuk. Ha a felsőoktatásban a hallgatóknak csak az előadások tartalmára kell emlékezniük, s azt a vizsgán visszaadniuk, az még az épületnek, a Bloom-féle piramisnak csupán az alapja. Egy vállalatnál dolgozó mérnök akkor igazán értékes a cég számára, ha már alkalmazni is tudja a megszerzett tudást. A mester- és PhD-képzésen pedig az a cél, hogy a mérnök a tudást elemezni is tudja, és ezek alapján újat alkotni.
Dr. Hanula Barna: Célunk, hogy az itt látható Bloom-féle piramis minden szintjét teljesíteni tudják a mérnökhallgatók a mesterképzés végére.
Mi valósult meg kezdeti terveiből?
Apránként nagyon sok mindent változtattunk a Széchenyi István Egyetem oktatásfilozófiájában. Például bevezettünk projekttantárgyakat, amelyek keretén belül hallgatóknak közösen kell dolgozniuk. Nagyon sokat igyekeztünk azon javítani, hogy a kommunikációs és előadóképességekre is hangsúlyt fektessünk, hiszen nem elég valamit tudni, azt be is kell mutatni, ezek sikerességéről meg is kell győzni egy másik felet – akár idegen nyelven is. Érdemes látni, hogy az képes „eladni” egy cég termékét, aki magát is jól képviseli. Angliában egy óvodás már időjárás-jelentéseket utánoz, az iskolában pedig a csapatok előtt megtanulják bemutatni a projektfeladataikat. Mire egy angolszász diák eljut a felsőoktatásba, már profi előadó, a prezentáció az élete részévé válik. Ezzel szemben 2012 januárjában Magyarországon voltam olyan záróvizsgán, amin a végzős akkor vizsgázott életében először szóban. Érezhető a különbség, ugye? Akkor fogadtam meg, hogy ezekre a kompetenciákra hangsúlyt kell fektetnünk a felsőoktatásban. Szerencsére ilyen nem fordulhat elő a győri Széchenyi István Egyetemen. Mára a nyelvtudás is alapvető elvárásként jelenik meg, hiszen ha egy hallgató nem ért angolul, akkor mérnökök 99 százalékával nem tud tárgyalni, a korszerű szakirodalom 100 százalékát pedig nem tudja elolvasni.
Dr. Hanula Barna a Bugatti Veyron V16-os, 1001 lóerős motorblokkjával, melynek fejlesztése az ő nevéhez is köthető.
A Széchenyi István Egyetem hogyan támogatja a hallgatókat ezeknek a kompetenciáknak a fejlődésében?
A hallgatói versenycsapatokat példamutatóan támogatja az egyetem. Azt látom, hogy még egy német egyetemen sincsenek olyan körülményei egy Formula Student csapatnak, mint itt. Csapatainkat műhellyel, coachinggal és kapcsolatokkal is segítjük, melyek révén megfelelő szponzorokat találhatnak, eszközöket szerezhetnek be, szakmai és személyes tudásuk pedig hatványozottan nőhet. Munkáikat is támogatjuk azzal, hogy ezeket nem csak Tudományos Diákköri Konferencián, hanem kreditértékű tantárgy formájában is értékesíthetik. Egyre több gyakorlati elem kerül be ezáltal a mérnökképzésbe, amelyben már minden egyes mérnökhallgatónak van projekttárgya. Motiváló valami olyanért tanulni, illetve dolgozni, aminek tétje, eredménye van, és ha tudjuk, hogy megoldásaink valós ipari helyzetben hasznára válhatnak a társadalomnak, a gazdaságnak. A folyamatnak pedig közel sincs vége.
Nincs bizony, hiszen az elmúlt időszakban kollégáival a mérnökképzés megújításán dolgozott. Milyen módszertant álmodott meg csapatával?
A gyakorlatorientált képzést nemcsak hallgatók, hanem az egyetem vezetése és az oktató kollégáim is fontosnak tartják: ezt a folyamatot együtt szeretnénk megvalósítani. Számos tapasztalattal gazdagodtam, mire megfogalmazódott bennem, hogy mit és hogyan is kellene pontosan váltaoztatni a képzésen. Az áttörést és egyben a megoldást egyrészről a németországi Junior Uni gyerekegyetemre való meghívásom idézte elő. Másrészt szemléletformáló volt a Széchenyi István Egyetem és az Audi Hungaria Zrt. által közösen szervezett Audi Development Camp, azaz az egyetem nemzetközi tehetségfejlesztő nyári képzése, amelyen mentor volt például a Toyota és a Ferrari F1-es csapatának korábbi motorfőnöke, Luca Marmorini is, akinek szakmai történeteit szőlőfürtben lógva hallgatták a mérnökhallgatók.
Mindkét program filozófiájában benne volt az a szándék, hogy megmutassuk, a tanulás eredeti formája a kíváncsiság, a játék és a versengés. Az ifjú tehetségeken azt láttam, hogy amikor kellő motivációt és téthelyzeteket kapnak, abba se akarják hagyni a munkát. Tapasztalatból tudom, a mai fiatalok is érdeklődők és nyitottak, csak érteni kell a nyelvükön.
Elképzeléseink alapját ezért a tehetségfejlesztő program tapasztalatain alapuló projektek adják, melyeket már a tanév első hetében kiadnánk a hallgatóknak – felkeltve ezzel érdeklődésüket. Az elméleti tudás hiánya miatt akadályokba fognak ütközni, ezért mivel a versenyszellem is hajtja őket, biztosan meg akarják majd oldani a feladatot, így kérdéseik lesznek. Ha ekkor válaszoljuk meg kérdéseiket, az elmondottakat jobban megértik, elsajátítják és azonnal alkalmazni is tudják majd. Emellett a hatékonyság jegyében szeretnénk az egyetemisták gyengeségei helyett az erősségeikre fókuszálni. Ennek pedig előfeltétele képességeik feltérképezése, amire időt szeretnék szánni, mert megéri. A módszer részét képezi többek között még az is, hogy hangsúlyt kapjanak a Z és alfagenerációk igényeit kielégítő szimulációs gyakorlatok, valamint hogy fejlesszük a csapatmunkában való helytálláshoz szükséges készségeket. Ezek mellett pedig továbbra is fontosak lesznek a kommunikációs, személyiségfejlesztő gyakorlatok. Jelentős változásnak számít az is, hogy a projektfeladatra kapott érdemjegy kiválthatja a vizsgát.
Az új módszertant már alkalmazzák a győri Széchenyi István Egyetemen.
Ha jól tudom, már az új módszertan szellemében kezdték meg az oktatást szeptemberben.
A módszer finomhangolásával még akad feladatunk, de az angol nyelvű járműmérnök alapszakon már alkalmazzuk az új szemléletet és tantárgyakat. Ha jól sikerül a start, az egyetem vezetésével egyetértésben szeretném, ha később minden mérnöki képzésünkben alkalmaznánk a módszert, amelynek bevezetését a modellváltás folyamata, illetve előnyei is elősegítenek.
A Széchenyi István Egyetem kiváló ipari kapcsolatait is szimbolizálja, hogy a magyar felsőoktatásban szinte példa nélküli módon már egy tucat szakon választható duális képzés, amelynek alapja, hogy a hallgató valós ipari környezetben alkalmazhassa megszerzett tudását.
Nagy előny a duális képzés, hiszen ezzel munkahelyi tapasztalatot is nyerhetnek a hallgatók, de csak korlátozott számú mérnöknek van lehetősége ebben a képzési formában fejlődni. Ezért is vezetjük be az új módszertant.
Ha ma pályaválasztás előtt állna, milyen képzést választana?
Hasonlóan gondolkodnék, mint 1977-ben, amikor ez aktuális volt számomra. Megnézném, hogy Európában hol van az elérhető, legszínvonalasabb motorfejlesztő mérnökképzés, és oda jelentkeznék. Mi magyar intézmények versengünk egymás között, holott a legjobb diákokért folyó harcban nem a hazai műszaki egyetemek a konkurenciánk, hanem a külföldiek.
Ha jól sejtem, akkor ez kijelöli az irányt a módszertan további fejlesztésében.
Hajszálpontosan. Nem tolakszunk a dugóban dudálva a belső sávban a Balaton felé, hanem keresünk egy új, alternatív útvonalat, ami bárki számára vonzó lehet a világban. Ez az álmunk.