Ablonczyné Prof. dr. Mihályka Lívia dékán köszöntőjében elmondta, hogy  januárban hetvenhét hallgatójuk tett sikeres záróvizsgát, és személyesen huszonkilencen vehették át oklevelüket. Tanítók, gyógypedagógusok, nemzetközikapcsolat-szakértők, szociális munkások és szociálpedagógusok az alapszakos diplomájukat, emberierőforrás-fejlesztési tanácsadók és kulturális mediátorok a mesterszakos diplomájukat, a szakirányú továbbképzésben részt vett hallgatók pedig az oklevelüket.

Erzsébet és Gesztenye az ünnepség után fogadta családja, barátai és segítői gratulációit.

„Ne felejtsék el, hogy értelmiséginek lenni nem csupán magánügy, hanem közügy is egyben. A közösséggel szembeni kötelezettséget is magában foglaló létforma. Immár önökön múlik, hogy a megszerzett tudást méltó módon használják a hétköznapokban” – mondta az Apáczai Kar dékánja, remélve, hogy a végzett hallgatók nem szakadnak el tőlük. A jó paphoz hasonlóan holtig kell tanulniuk, minden pillanatban alkalmazkodni a világ változásaihoz, és naprakész ismeretekkel rendelkezni, hogy valóban értelmiségiek lehessenek” – mondta az egyetemi tanár, azt kívánva a végzősöknek, hogy olyan munkájuk legyen, olyan helyen dolgozzanak, amely örömet szerez, ahová jó lesz reggelente bejárni. Ha egy kapu bezárul, akkor a következő megnyílik. Az új kapu mögött kitáruló úthoz kívánt nagyon sok sikert a friss diplomásoknak Ablonczyné Prof. dr. Mihályka Lívia.

A korábban, szociális munka szakon végzett győri Borsodi Erzsébet is most vehette át a diplomáját. Vele volt hű társa, Gesztenye, a zsemleszínű, barátságos vakvezető kutyus is. Ő lépett Speedy, a korábbi társ örökébe, akivel együtt élték át az alma materben töltött éveket.  Speedy akkor oklevelet is kapott hűséges szolgálatáért. Erzsébet nagyon szép emléket őriz a Széchenyis évekről, szerette tanárait, és örökre szóló barátságokat kötött. Jelenleg a győri Katolikus Karitasznál dolgozik, és testvérével egymást segítve élik az életület.

 A diplomaátadó egyik megható pillanata, friss diplomával a kézben.