Azoknak, akik érdeklődnek a közélet iránt, de nem szeretnének a fővárosba utazni, helyben is rendszeresen biztosít szellemi elemózsiát az Alkotmányjogi és Politikatudományi Tanszék. A tanszék munkatársai folyamatosan szervezik a kisebb-nagyobb, szűkebb vagy tágabb közönségnek szóló konferenciákat, workshopokat és vitanapokat. Legutóbbi eseményük a Parlamentarizmus és demokrácia – lehetőség és kihívások című munkanap volt múlt héten csütörtökön.

Az esemény helyszíne a Deák-terem volt, így viszonylag szűk körben zajlott a workshop. (Fotó: Horváth Márton)

Válságban a parlamentarizmus?

A workshop első pontja a magyar parlamentarizmust vette górcső alá. A beszélgetést A Jó, a Rossz és a Csúf: a Házszabály, a Házelnök és az Ellenzék címmel Dr. Smuk Péter tanszékvezető vitaindítója nyitotta. A házigazda átfogóan elemezte az Országgyűlés működését - néhol a Házszabály passzusaiba bújva, aprólékos vizsgálódással, néhol az egész magyar demokráciát általában szemlélve, rendszerszintű fejtegetésekbe bocsátkozva. Maga is elismerte, a cél a vita kiprovokálása volt, ezért rengeteg kérdést dobott fel. Ilyen volt például, hogy vajon az Országgyűlés honlapján közzétett mutatók - mint az interpellációk száma, a felszólások gyakorisága vagy a tárgyalási idő mennyisége – reális képet adnak a demokrácia állapotáról? Az Országgyűlés megjeleníti-e arányosan társadalmat? Az ellenzék hatalmi ágként a kormányoldalt tudja-e ellenőrizni? A politikai viták milyen minőséggel működnek? – és még sorolhatnánk sokáig a kérdéseket.

De Smuk Péter nem csupán a tankönyvben leírt funkciókat kérte számon a Parlamenten, hanem konkrétumokra is rákérdezett. „Hová tűntek a vizsgálóbizottságok? A 2014-2018-as ciklusban egyetlen vizsgálóbizottság sem működött, a 23 ellenzéki kezdeményezésből egyik sem került felállításra. (…) Hová tűntek a parlamenti vitanapok? 2018-ban mindössze egyetlen, ellenzéki kezdeményezésű, ám végül nem megtartott vitanap volt. (…) Hová tűnt a Házbizottság? Ha valaki felmegy az Országgyűlés honlapjára, nem talál sok információt róla. A ’90-es években a frakcióvezetők még azzal „fenyegetőztek”, ha botrány volt a plenárison, hogy „kezdeményezni fogom a Házbizottság összehívását”… Tehát egy tekintélyes egyeztető fórum volt, aminek volt súlya, de ez eltűnt a szemünk elől” – emlékeztetett a tanszékvezető.

A vitaindító expozé után Dr. Kukorelli István és Dr. Stumpf István között bontakozott ki némi dialógus. Míg előbbi bibói ideákat kért számon a magyar demokrácián, addig utóbbi felvetette, hogy vajon a mai világban jó-e az a mérce, amivel a demokráciákat vizsgáljuk.

Dr. Kukorelli István Mikszáth Kálmán Tisztelt Ház c. művéből idézett: „Sem azok nem látnak egészen tisztán, akik bent vannak, sem azok, akik künn vannak. A leghelyesebb látpont, ami nincs se künn, se benn, a karzat.” (Fotó: Horváth Márton)

Kukorelli István, a tanszék kötelékében működő Parlamenti Kutatások Központjának vezetője így kezdte: „Összes funkcióját tekintve a Parlament egyre diszfunkcionálisabban működik. Valóságos törvénygyár lett az Országgyűlésből, gyakorlatilag odahordják a jogszabályokat a Tisztelt Ház elé. A kormánynak ehelyett vállalnia kéne a felelősséget, hogy megfelelő kérdésekben rendeletekkel kormányoz. Mindez nem csak jogi kérdés, politikai kultúra kérdése is” – húzta alá, majd folytatta. „Ide tartozik, hogy hogyan él a többség a hatalmával. Én el tudom képzelni, hogy önkorlátozó módon. Amikor a ’94-es házszabályt készítettük, akkor is kétharmados Parlament működött és kimondottan ilyen szemlélet uralkodott az ügyrendi bizottságban” - mondta, mire Stumpf István visszakérdezett: „Ezek az ideák biztos adekvát eszközök a mai világ kormányázásához? Nem vagyunk túl bibóisták?” – tette fel a kérdést, mire partnere úgy válaszolt, hogy megítélése szerint vannak örökkévaló klauzulák az alkotmányjogban, a modernizáció sem ölheti ki ezeket. „Ezek nem ideák, hanem intézmények és garanciák” – mondta.

A big data „őrület” teret hódított a politológiában is

Másodikként Dr. Pócza Kálmán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politológia Tanszékének egyetemi docense  tartott előadást, aki a politológia tudományáról, azon belül is a parlamentarizmussal foglalkozó kutatások módszertanáról beszélt. Előadásának legérdekesebb része az volt, amikor arról mesélt, hogy az adatok elárasztották a politológiát. „Manapság, ha felütünk egy amerikai publikációt, amelyik a Kongresszus működésmódját vizsgálja, akkor az úgy néz ki, hogy az első lapon viszonylag hagyományos módon található egy absztrakt, jön a bevezető, a második lapon már látjuk, hogy valami szörnyűség kezdődik, a harmadik laptól matematikai képleteket vagy különféle ábrákat, táblázatokat olvashatunk. Ma már ez a mainstream. A kutatók matematikai és statisztikai módszerekkel, formális modellben, sok-sok számmal próbálják előjelezni, hogy miként fognak viselkedni a politikai szereplők” – árulta el.

Dr. Pócza Kálmán: „A fiatalok ma már hardcore módszertani alappal jönnek ki az egyetemről, a jövő politológus generációja ilyen lesz.” (Fotó: Horváth Márton)

Természetesen szükség van egy elméletre is, amely közrefogja a modellt. Ez a racionális döntéselmélet.

„A racionális döntéselmélet azzal a feltételezéssel él, hogy a parlamenti képviselők önérdekkövető politikai szereplők, akiknek célja, hogy újraválasszák őket. Ez a motivációs előfeltételezés a közgazdaságtudományból érkezik, ahol a piaci szereplők a haszon maximalizálására törekednek. A kutatók aztán mindent ezzel magyaráznak, a teljes problémát átmatematizálják ebből az egyszerű tételből kiindulva. Ma ez nagyon domináns irány, ha valaki komoly impakt-faktoros folyóiratokban szeretne cikket elhelyezni, ezzel a megközelítésmóddal kell, hogy dolgozzon” – mondta az egyetemi docens.

Mindez nagy fordulatot hozott a politológiában, de Dr. Pócza Kálmán szerint látni kell ennek a korlátait is.

„Sokan azt mondják, az igazság a módszerben van. Valaki megnézi a módszert és ha a módszer elfogadható, akkor azt fogja mondani a cikkre, hogy ez igazat beszél, teljesen mindegy, hogy miről szól. Ha a módszerben hibát talál, akkor azt mondja, hogy ez problematikus, pedig a kimenetet nem is látja. Ez ahhoz régi kérdéshez vezet vissza minket, hogy a módszer minden vagy semmi” – mondta Dr. Pócza Kálmán. Mindenesetre elismerte, érthető, miért ennyire népszerű ez a megközelítés. „A big data őrületek hamar be tudják szippantani az embert. Itt van a jónéhány millió karakteres parlamenti napló és egy szoftver segítségével össze tudok szerkeszteni három képletből teljesen látványos eredményeket, úgy, hogy abból még magyarázó modellt is kreálok. Tényleg lelkes tud lenni ettől az ember” – vallotta be a PPKE oktatója.

Stumpf: Amerika a liberális világrend átalakulásának laboratóriuma

Az ebédszünet után került sor Dr. Stumpf István alkotmánybíró előadására, aki az Egyesült Államokban nemrég lezajlott félidős választásokból kiindulva az amerikai demokrácia rendszerszintű változásairól is beszélt.

Sok mindenről szó esett, kezdjük talán a bírói hatalommal. Az Egyesült Államokban nagyon komolyan veszik a hatalmi ágak szétválasztását, így roppant fontos a bírói ág, az úgynevezett judicial power autonómiája. Ennek tetején helyezkedik el a Legfelső Bíróság (Supreme Court), melynek összetétele az amerikai belpolitika egyik legfontosabb kérdése. A legfelsőbb bírákat az elnök nevezi ki a szenátus jóváhagyásával, a kinevezés élethosszig szól. Trump nagy sikere, hogy sikerült stabilizálnia a bíróságon belüli 5-4-es republikánus-demokrata arányt. Stumpf István szerint előállhat, a 86 éves, demokrata Ginsburg asszony hamarosan kénytelen lesz egészségügyi okok miatt lemondani és ha a helyére is sikerül Trumpnak főbírót jelölnie, akkor soha nem látott konzervatív többség jöhet létre a Legfelső Bíróságon.

Dr. Stumpf István szerint a Trump ellen belengetett alkotmányos felelősségrevonási (impeachment) eljárást a szenátus kétharmadának kell jóváhagyni, de „erre semmi esély nincsen”. (Fotó: Horváth Márton)

Szintén egy sajátos eszköze a fékek és ellensúlyok rendszerének az úgynevezett kormányzati leállás. „Trump nagy ígérete volt, hogy megépíti a falat a mexikói határon, s szerette volna, hogy ennek költsége – 5,6 milliárd dollár – kerüljön be a költségvetésbe. Ám a demokraták uralják a képviselőházat, és olyan költségvetés tervezetet terjesztettek be, amelyben nem szerepel a falra fordítandó kiadás. Trump erre bejelentette, hogy nem írja alá. Csakhogy ha nincs elfogadott szövetségi költségvetés, azaz nincs allokálva forrás a központi intézmények működésére, akkor ezeket be kell zárni. Sokszor volt már ilyen Amerika történetében, de ilyen hosszú, öt hetes még sosem. 800.000 ember nem kapott fizetést, bezárt számos nemzeti park, veszélybe került különböző állami szervezetek finanszírozása” – ecsetelte Stumpf István.

Itt jön képbe a State of the Union beszéd, amiben hagyományosan az elnök számot ad az ország helyzetéről és ismerteti terveit a jövőre nézve. Trump szerette volna megtartani a beszédet, azonban hivatalosan erre csak akkor van lehetősége, ha felkérést kap a Képviselőház elnökétől, Nancy Pelositól. A demokrata Pelosi azonban azzal revolverezte az elnököt, hogy addig nem kéri fel, míg alá nem írja a költségvetést. A patthelyzetnek végül az vetett véget, hogy Trump engedett, de Stumpf István szavaival élve „Pelosi csak február végéig kapott laufot, akkor újra előjön a probléma”. Trump számára kommunikációs szempontból volt fontos a beszéd, mert az egész országhoz szólhatott, főműsoridőben. Ugyanakkor Pelosi is nyert, hiszen megmutatta, hogy a Képviselőház sikeresen képes blokkolni az elnök akaratát.

„Ez az a korszak, amikor Amerika a liberális világrend átalakulásának laboratóriuma lesz, a hatalommegosztást kutatók aranybányája. Én pedig azt gondolom, hogy időnként többet megértek Amerikát tanulmányozva a magyar politikából, mintha közvetlenül a magyar politikát tanulmányoznám” – zárta előadását az alkotmánybíró.

A program végén az áprilisi OTDK-ra készülő versenyzők is bemutathatták előadásaikat, gyakorlásképpen. Érdekes témáikhoz (titkos információgyűjtés, szólásszabadság a kampuszon, a strasbourgi bírósági ítéletek hatása) a hallgatók a jelen lévő oktatókból és kutatókból verbuválódott zsűri jóvoltából olyan kérdéseket és észrevételeket kaptak, amelyek jól jöhetnek majd a felkészülés során. A workshop folytatása legkésőbb május 2-án, a Parlamentarizmus Napja című nemzetközi rendezvényen várható.