Szeptember elsejétől dr. habil Égert János a Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományos Karának dékánja. Csak a jövő adhat választ arra a kérdésre, vajon az öt évre szóló megbízatását élete nagy lehetőségének, ajándékának tekintheti-e. Az viszont tény, hogy ez a megtisztelő lehetőség egyszersmind embert próbáló kihívás is.

Égert Jánost az általános iskolai, majd a gimnáziumi évei is Jászberényhez kötötték. A lassan két és fél évszázados múltra visszatekintő Lehel Vezér Gimnázium és Ipari Szakközépiskola elvégzése után Miskolcon folytatta tanulmányait. A Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán 1973-ban szerzett diplomát - a Szerszámgépészeti Szak alkalmazott mechanikai ágazatán. Mint mondta, a sikeres tanulmányok és a tudományos diákköri munka eredményeként ott is maradhatott a Mechanikai Tanszéken - tanársegédként. Így indult szakmai pályafutása és a ranglétrán való előrehaladása. Az egyetemi doktori disszertációt műszaki tudományi kandidátusi cím követte, melyet a kilencvenes évek elején egy németországi doktori disszertáció megvédésével szerzett meg. Szakmai, tudományos pályafutásához tanáraitól, majd későbbi tanszékvezetőitől, Kozák Imre és Páczelt István akadémikus professzoroktól kapott követendő példát és meghatározó segítséget. A borsodi megyeszékhelyen a Gépészmérnöki Kar oktatási dékán-helyetteseként dolgozott, amikor tudomást szerzett a győri Széchenyi István Főiskola határozott egyetemi törekvéséről. 1996-ban, hosszú mérlegelés után feleségével együtt a költözés mellett határoztak. Megkönnyítette a döntést az, hogy a győri főiskola mindkettejüknek állást ajánlott. Felesége a miskolci Gépészmérnöki Kar Alkalmazott Matematikai Tanszékét cserélte a győri Informatika Tanszékre, ahol azóta is dolgozik. Égert János az Általános Gépészeti Tanszékünkön kezdett, de egy évre rá már az egyetemmé válás folyamatában tevékenykedett, mint tudományos és nemzetközi főigazgató-helyettes.

- Ez utóbbi beosztás már azért is rendkívül hasznos volt, mert ilyen pozícióból nagyszerű rálátásom nyílt a főiskola egészére, s ez a beilleszkedésemet is nagymértékben megkönnyítette - fogalmazott az új dékán, akit annak idején elsősorban a matematika- és fizika versenyekhez kapcsolódó sikerélmény vitt a természettudományok irányába, a jászberényi ipari háttér pedig a mérnöki vonalra.

- A Lehel Hűtőgépgyárnak két évig voltam a társadalmi ösztöndíjasa, majd miután népköztársasági ösztöndíjat kaptam, mentesítettek a későbbi gyári munkaviszony alól. A szakmai irányultságommal összefüggésben mindenképpen meg kell említenem még a gimnáziumból a kiváló matematika-fizika szakos tanáromat, Halmai Györgyöt, s persze a rendkívül lelkes osztályfőnökömet, Papp Imrét. Ő ugyan a kémia és biológia irányába próbált orientálni, de nálam végül a mechanika győzött. Már csak azért is, mert a gépészmérnök hallgatókat „orrvérzésig" rajzoltatták, ami mondjuk szakmai értelemben nem okozott gondot, de mégsem volt elég vonzó. Így vezetett utam a gépipari alkalmazott mechanika tanulókörbe a harmadik félév után. Ez egy válogatott társaság volt, ahová a 350 fős évfolyamból csak a legjobb tizenöt jelentkező kerülhetett. Ami pedig az oktatást illeti, ahhoz mindig is kedvet éreztem. S bár egy műszaki egyetemi karon való oktatás részben tanári kihívás, magamról mégis azt tartom, hogy elsősorban mérnök vagyok: mindig törekedtem arra, hogy ipari problémákkal is foglalkozzam, s hogy ezek tapasztalatait beépítsem az oktatásba. Pedig ez a mechanika tantárgyak esetén nem is olyan egyszerű. Úgy gondolom, hogy mérnöki és műszaki területen alapvető fontosságú az elmélet és a gyakorlat találkozása!

Égert János ezen „alapelve" dékánként sem változik, bár azzal kétségkívül egyetért, hogy az új feladatkör új kihívást, új lehetőséget, nagyobb felelősséget jelent.

- Az is tény, hogy a kar rendkívül szerencsés helyzetben van, hiszen egy dinamikusan fejlődő intézmény része egy kiváló adottságú régióban, ahol az ipari és a társadalmi környezet is nagyszerű. Számunkra az a legfontosabb feladat, hogy ezen környezet igényeinek az erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten a lehető legjobban megfeleljünk.

A Műszaki Tudományi Kar életében az utóbbi időben markáns fejlődés látható, amely éppúgy megnyilvánul a szakok számának növekedésében, mint az évről évre magasabb hallgatói létszámban.

- Úgy vélem, ez a tendencia aligha tart örökké, - fűzi hozzá a dékán - inkább a meglévő szakokat kell konszolidálnunk, minőségileg továbbfejlesztenünk. Ami viszont változatlan marad: továbbra is számítunk első számú stratégiai partnerünkre, az Audi Hungaria Motor Kft.-re. Szerencsére örömmel jelenthetem, hogy mindkét fél részéről adott a szándék a kapcsolatok továbbfejlesztésére.

Dr. Égert János az öt évre szóló megbízatása végén szeretne másról is beszámolni. Arról például, hogy a vezetése alatt folytatódott egy olyan mérnöki kar kialakulása, mely nyitott a változásokra, képes a körülményekhez rugalmasan és gyorsan alkalmazkodni. Ahol magas színvonalú az oktatás, ahol a BSc, az MSc és a doktori iskola szintjén is jelentős szakmai, tudományos teljesítményt mutat fel a kar, és természetesen a kar oktatóinak jelentős hányada is.

- Az egyetemmé válás folyamata attitűdbeli változást kellett és kell is, hogy előidézzen. Minden oktatónak arra kell törekednie, hogy ne csupán a tanári munkáját végezze jól, hanem a szakmájában és a tudományos kutatásban is olyan pluszt nyújtson, amely messze meghaladja az egyetemi tudás szintjét. Fontos, hogy a hallgatókat partnernek tekintsük, szakmai igényeiket teljesítve, hozzájuk emberi oldalról is segítőkészen viszonyulva. Az oktatói karban már eddig is jelentős fiatalítás történt, amely a következő öt évben folytatódni fog. Úgy gondolom: változtatni lépésről lépésre kell, és mindig megindokolva, hogy mit miért teszünk.

Az új dékán persze az oktatásról sem szeretne lemondani. Hogy miért?

- Ha valaki erre a pályára adja a fejét és egyetemi oktató lesz, akkor az oktatást és a mérnöki szakmát együttesen kell elsődlegesnek tekintenie. Főigazgató-helyettesként is megtartottam heti 6-8 óra előadást, erre most is törekedni fogok. Mint ahogy arra is, hogy az irányításom alatt a kar együttműködő, egymás tevékenységét erősítő tanszékek együttese, és egységes legyen! Ami nem lesz egyszerű, hiszen a mienk Magyarország legnagyobb mérnöki kara, amit a hatezer fős hallgatói-, kétszázhúsz fős oktatói és nyolcvan fős szakdolgozói létszám is mutat. Azt mindenesetre pontosan tudom, mert életem során mindig ezt tapasztaltam: csakis a szorgalmas, fegyelmezett és kemény munka visz előre!

Dr. habil Égert János egyetemi tanár (2005), az Alkalmazott Mechanika Tanszék vezetője (2007), a műszaki tudományok kandidátusa (1991), kitüntetéses minősítésű okleveles gépészmérnök (1973), műszaki tudományokból habilitált (2002) szakember, aki Széchenyi István ösztöndíjban részesült (2001), megkapta a Gépipari Tudományos Egyesület Műszaki Irodalmi Díját (2003), valamint a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet (2007). Publikációinak száma megközelíti a kétszázat, angol és német nyelven nemzetközi tudományos konferenciákon huszonegy előadást tartott.