Az Arrabona Városi Nyugdíjas Egyesület elnöke köszöntőjében elmondta, hogy ebben a szemeszterben is igen kiváló előadók osztják meg ismereteiket a szenior hallgatókkal. „Nagyon sok csillogó szemű résztvevőt látok, akiknek boldogság a tudást megszerezni. Köszönjük a Széchenyi István Egyetemnek, hogy hosszú évek óta minden feltételt biztosít ismereteink gyarapításához, és ahhoz, hogy együtt jól érezhessük magunkat a campuson” – mondta Rákosi Zsolt.  

Dr. Horváth András ismét nagysikerű előadást tartott a Nyugdíjasegyetemen.

Dr. Horváth András rektorhelyettesként az egyetem nevében megköszönte a tizenkilencedik féléve tartó óriási, töretlen érdeklődést a nyugdíjasegyetem iránt. „Büszkék vagyunk arra, hogy a győri egyetemen megvalósított kurzus szerte az országban sok követőre talált. Megható, és felelősséget jelent az egyetem számára ez az óriási érdeklődés” – hangsúlyozta az előadó, aki a tíz évvel ezelőtt indult Nyugdíjasegyetemen az elsők között tartott emlékezetes előadást, méghozzá az univerzum keletkezéséről. A nézőtérről pedig sokan tapssal jelezték, hogy bizony már akkor is itt voltak, és élvezettel hallgatták.

Ugyanúgy, ahogy a Nyugdíjasegyetem tizenkilencedik szemeszterének nyitó előadást is, ami a színes égi jelenségekről szólt. „A fizikusok tiszta színekről beszélnek akkor, ha szétválasztjuk a fehér fényt  komponenseire. A legközismertebbek a szivárvány színei. A valóságban általában kevert színekkel találkozunk. Ugyanakkor sem a legdrágább televízók, sem a legmodernebb nyomdatechnikai eszközök nem képesek visszaadni az összes színárnyalatot. Ezért élőben láthatjuk a leggazdagabb színvilágot, akkor is, ha például felnézünk az égre” – kezdte előadását Dr. Horváth András.  

Megtudhattuk az elhangzottakból, hogy a napfény nagyjából minden alapszínt egyenletesen tartalmaz. Az égi színes tünemények mind-mind a nap fényéből származnak, és az ezek mögött álló fizikai jelenségeket a fény szóródása okozza. A szóró közeg a levegő, a benne lévő por, pára, egyéb részecskék. A bejövő fény egy része áthalad, más része oldalra szóródik a légkörben. A nagyon pici részecskék, a levegő molekulái nagyjából minden irányba, nem teljesen egyenletesen szórják a fényt, és sokkal erősebben szórják a kéket, mint a vöröset. Ez okozza nappal az ég kékjét, és végül a naplemente vörösét is.

Lenyugvó nap azért vörös, mert a kék oldalirányba szóródik ki, az átmenő fényben viszont feldúsul a vörös, sárga, narancs különféle árnyalata. Ahogy nyugszik a nap, az egyre laposabb szögben beeső napsugaraknak egyre több levegőn kell átjutniuk, az ott lévő poron, párán tovább szóródik a fény, ezért lehet az egész ég alja vörös. A látóhatár mögötti hegycsúcsok árnyéka pedig időnként felvetülhet a magasba naplementekor. A régi hajósok így következtettek egy-egy sziget létére.

Töretlen lelkesedéssel vesznek részt immáron tizedik éve a szenior hallgatók az előadásokon.

Az előadó érdekes kísérleteket mutatott be az elmondottak igazolására, és szivárványt is rajzolt a kivetítőre először prizmával, majd üveggömbbel. A napfény az esőcseppeken szóródva színeire bomlik, így képződik a szivárvány. Ugyanakkor a szivárványon kívül sok olyan színes égi jelenség van, ami nem a vízcseppeknek, hanem a hatszög alakú jégkristályoknak köszönhető. Attól függően, hogy ezek a jégkristályok hosszúkásak, vagy laposak, alacsonyan vannak, vagy nagy magasságban, többféle tünemény kialakulhat a hatásukra. Akkor van esélyünk látni ilyeneket, amikor például szálas szerkezetű fátyolfelhők úsznak az égen. Dr. Horváth András részletesen bemutatta a melléknapok, a huszonkét fokos ív, vagy a Zenit körüli ív kialakulásának hátterét. Az utóbbit az ég mosolyának is szokás nevezni.

„Érdemes gyakorta fölnézni az égre, hiszen sokkal több érdekes dolog van odafönn, mint az ember gondolná. Például a melléknapok gyakoribbak, mint a szivárvány, ahogy a 22 fokos ívek is” – hívta fel a hallgatóság figyelmét Dr. Horváth András, miközben az általa készített tüneményes fényképeket csodálhatta a közönség.