Rendhagyó módon a Széchenyi István Egyetem két Széchenyi Duó pályázatot is kiírt az ősszel − a hagyományos mellett egy kifejezetten 5G-re fókuszálót is. Ennek célja az volt, hogy minél több olyan alkalmazást keressenek, amely kihasználja a technológia lehetőségeit – elvégre az infrastruktúra és a tudásbázis rendelkezésre áll, már csak ki kell találni, milyen üzletileg is értékesíthető megoldások építhetők erre.

„Nem titkoltuk, ezt a pályázatot egyfajta ugródeszkának szánjuk” – szögezte le a dr. Wersényi György, a pályázat felelőse, a Gépészmérnöki, Informatikai és Villamosmérnöki Kar dékánja. „Van egy technológiánk, az 5G, amely még nem elég elterjedt ahhoz, hogy tudjuk, mit lehet kihozni belőle. Ebben segített számunkra ez a pályázat. Ha minden körülmény adott, ősszel újra belevágunk egy hasonlóba” – jelentette ki.

„A Széchenyi Duó pályázat célja prototípusok létrehozása, de kiemelt értékelési szempont az üzleti hasznosíthatóság is" – mondta dr. Rámháp Szabolcs, az online záróesemény moderátora.

A döntőbe került pályázatok közül a harmadik helyezett az okos talajmegfigyelő egység kapta. Az eszköz különböző információkat gyűjt be a környezetéből (talajnedvesség, páratartalom, hőmérséklet), ezáltal a földet megmunkáló szakember pontosan meg tudja határozni, hol kell öntözni vagy hova kell tápanyagot juttatni a növények optimális fejlődéséhez. Az elkészült egység jelenleg arra képes, hogy szenzorain keresztül méri a fontosabb paramétereket, és ezeket 5G-n továbbítja egy központi egységnek, de később egy komplex öntözőrendszer része lenne.

„A hardverünk egy Raspberryből, a hozzá kapcsolt kommunikációs egységből, valamint az érzékelőből áll. Jelenleg hálózati táplálással működik, ezt szeretnénk akkumulátorral kiváltani, amit napelem táplálna meg. A tesztelést az egyetem Rádiófrekvenciás Vizsgálólaboratóriumának klímakamrájában végeztük el. A vírushelyzet miatt földközeli mérés nem készült” – részletezte tevékenységüket Sági Dávid, a prototípus ötletgazdája, aki a nyáron már szeretné üzembe állítani családi házuk kertjében az eszközükre épülő okos öntözőrendszert.

A szenzor maximális teljesítmény igénybevételével 29 óra üzemidőre képes. A becslés ideális körülmények között értendő.

Az ezüstérmes csapat a rendőrség, a tűzoltóság és a mentőszolgálat munkájának egyszerűsítését tűzte ki célul, szerintük ugyanis a jelenleg használt keskeny sávú, hangtovábbításra alkalmas PPDR-hálózat (Public Protection and Disaster Relief) napjainkban már nem korszerű, ezért megújítása sürgető feladat. Ideális lenne, ha real-time videókat, HD felbontású képeket lehetne továbbítani a technológiával – gondoljunk például térfigyelő kamerák felvételeire vagy hatósági drónok által generált adatcsomagokra.

„Végső célunk, hogy egy új generációs PPDR-hálózatot építsünk ki, ehhez azonban szükség van országos lefedettségű 5G hálózatra. A prototípusunknál így wifit használtunk adattovábbításra” – vezette fel projektjüket Liszkai Dávid. „Annak a lehetőségeit vizsgáltuk, hogy drónról miként tudnánk képeket és videókat átküldeni a hálózaton. Figyelembe vettük, hogy a wifi hatótávolsága nem nagyobb néhány kilóméternél, így könnyedén megszakadhat a kapcsolat az eszközzel. Szintén hátrány, hogy egyéb, a sávot használó eszközök, például telefonok, routerek, akár mikrohullámú sütők is zavarhatják a vételt. Erre csak az 5G hálózat nyújt majd megoldást” – fogalmazott.

A drón nagy motorterhelés mellett átlépi a szabványban meghatározott sugárzási kibocsátási értéket, ezért a fejlesztők elektromágneses árnyékolási technikát alkalmaznak ennek csökkentésére.

A győztes pályázatot Botár Benedek és Varga Róbert kettőse nyújtotta be, felkészítő tanáruk Vári Péter, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság főigazgató-helyettese volt. Prototípusukkal egy szűrőbuszos mobil röntgenberendezés leleteit továbbították 5G hálózaton a kórházba, sok időt megspórolva ezzel. A vizsgálati rutin eddig úgy zajlott, hogy az elkészült képeket fizikai úton, autóval szállítva juttatták el a központig. A fiúk megoldásával viszont az orvosok a vizsgálat után azonnal megkapják a leleteket, így ha valakinél találnak valami gyanúsat, nem kell a páciensnek a pontos diagnózis érdekében hetekkel később befáradni a kórházba, hanem azonnal, a helyszínen visszajelzést kaphat az állapotáról.

„Nehezítette helyzetünket, hogy belecsúsztunk a járvány második hullámába. Szerettük volna kórházi körülmények között tesztelni a rendszerünket, erre azonban nem volt esélyünk” – árulta el Vári Péter, aki a legnagyobb elismerés hangján beszélt a hallgatók munkájáról. „Olyan dolgot tettek le az asztalra a srácok, amely mindannyiunk életét megkönnyíti. Ilyen megoldásra sem Európában, sem máshol nem láttunk példát eddig. Nagyon drukkolok annak, hogy ez a közös munka folytatódjon a jövőben” – bizakodott az oktató, aki kiemelte, hogy bár szakdolgozat született már a témában, gondolkodnak az üzleti hasznosíthatóságon is.

A szűrőbuszban egy röntgenes tüdőszűrő kabin, egy vezérlőszámítógép és egy tárolásra szolgáló laptop található.

A hagyományos Széchenyi Duó pályázat eseményén Vadász Vanessza a Cube Coffee koncepcióját mutatta be. A név ismerősen csenghet az olvasóknak, ugyanis a Széchenyi István Egyetem és a Startup Campus legutóbbi innovációs versenyének döntőjében ők is szerepeltek. Befektetést ugyan végül nem kapott a csapat, ám a vállalkozás alapját jelentő moduláris pohár elkészült.

„Az volt a célom, hogy leváltsuk az eldobható műanyagpoharakat egy újrahasznosítható termékkel. A projekthez csapatot verbuváltam magam köré, és elindultunk az inkubációs programban, ahol eljutottunk a pitchig. Egy hajszál választott el minket attól, hogy támogatást kapjunk” – mesélte Vanessza. „Azóta kaptam ötleteket arra, hogyan tudnám tőkeinjekció nélkül létrehozni a poharat, úgyhogy tavasszal újra nekilendülünk a dolognak” – jegyezte meg az építésznek tanuló fiatal lány.

Vadász Vanessza számára nagy kihívást jelentett, hogy a formatervezésnél olyan kockaformát alakítson ki, amely kényelmesen fogható a kézben.

A második helyezett pályázat hozta talán a forduló leginnovatívabb megoldását: Illés Tamás, egy új, kísérleti módszerrel, mesterséges intelligencia segítségével tervezett felnit az Arrabona Racing Team autójához. A generatív designnak hívott eljárás során a felhasználó megadja a szoftver számára a peremfeltételeket és az induló alakzatot, majd ebből a program iterációk sorozatán keresztül több ezer variációt dolgoz ki. A mérnök kiválasztja a leginkább megfelelő geometriát, majd tovább engedi az algoritmusnak, hogy finomítsa, javítsa a formát a megadott kritériumok szerint. Így sikerült olyan felnit létrehozni, amelynek 15%-kal kisebb a tömege a tavalyi konstrukcióhoz képest, miközben a versenytulajdonságai ugyanolyanok maradtak, illetve kissé javultak is.

„A cégek gyakran keresnek meg minket azzal, hogy próbáljunk ki egy új technológiát és nézzük meg a tapasztalatokat, a felni esetében is ez történt. Sikerült megállapodnunk a Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft.-vel, akik elvállalták a felni nyomtatását. Ez egy win-win szituáció mindenkinek: a vállalat jól jár, hiszen kockázatmentesen megismerhet egy innovatív eljárást, a hallgató pedig lehetőséget kap, hogy mindezt megnézze a gyakorlatban, tovább bővítve ezzel szakmai műveltségét” – szögezte le Illés Tamás, megjegyezve azt is, hogy az elkészült alkatrészt beépítik az ART idei autójába, így a működési tapasztalatokról be tudnak majd számolni a szponzornak.

A képen jól látható, hogy optimalizálta a szoftver az alkatrészt. Illés Tamás munkája a generatív design felhasználása tekintetében egyedülálló Magyarországon.

Minden bizonnyal az üzleti potenciál miatt ítélte a zsűri az első díjat Kovács Marcell és Titli Imre Patrik Custom Mouse pályamunkájának, amely egy startupötletnek is beillene. Az üzleti modell dióhéjban annyi, hogy a vásárló kezéről mintát vesznek, majd a lenyomatból személyre szabott egeret gyártanak. A 3D nyomtatott egér ergonómiailag tökéletes, így olyan eszközt használhat modellezés vagy épp játék közben a felhasználó, amely kényelmes, nem feszíti az ujjakat, és igazodik a kézfej formájához.

„A kézlenyomat levétele volt a legnagyobb kihívás. Először sógyurmával kísérleteztünk, de nem volt annyira formázható. Kipróbáltuk a kinetikus homokot is, az viszont szétesett. Felvetődött, hogy csinálunk egy apró egérformát, amiből tüskék állnak ki és ezekhez érzékelőket csatolva egy térhálót hozunk létre, de ennek megoldásához több időre lett volna szükség. Végül a klasszikus Play-Doh gyurma mellett döntöttünk” – magyarázta Kovács Marcell, aki szerint a kézlenyomatok scannelése jó minőségű telefonos kamerával is megoldható, így a vásárló által készített képsorozatból könnyen rekonstruálni tudják a 3D modellt – amit aztán kinyomtatnak, felületkezelnek és elektronikát szerelnek bele.

Az elkészült, személyre szabott, 3D nyomtatott egér. A felületkezelésen még van mit javítani a hallgatók szerint.

„Az, hogy lesz-e startupunk, a 3D nyomtatás fejlődésétől is függ. Jelenleg ugyanis additív technológiával nem lehet olyan minőségű felületet létrehozni, mint fröccsöntéssel. A prototípusunk mindenesetre elkészült, szeretnénk tovább dolgozni rajta” – összegzett a hallgató.