A Széchenyi-egyetem koordinálja a kecsege magyarországi fajmegőrzésének szakmai egyeztetését

Országos tanácskozást rendeztek Budapesten egy hosszú távon fenntartható, tudományosan megalapozott és társadalmilag is elfogadott hazai fajmegőrzési stratégia közös kialakítására a víz- és halgazdálkodás, valamint a természetvédelem képviselőinek részvételével. A rendezvény szakmai programját a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar Alkalmazott Fenntarthatósági Tanszéke, a WWF Közép- és Kelet-Európa, valamint több hazai és nemzetközi intézmény közreműködésével állították össze. A konferencia középpontjában a kecsege állt, amely a Dunában egykor benépesítő  6 őshonos tokfaj közül az utolsó, amely még önfenntartó állományokkal rendelkezik a magyarországi Duna- és Tisza-szakaszokon. A tokfélék a legveszélyeztetettebb halak közé tartoznak, a globálisan előforduló 26 fajuk veszélyeztetett, vagy a kipusztulás határán álló kritikusan veszélyeztetett besorolású, ezért fennmaradásuk nemcsak hazai, hanem nemzetközi természetvédelmi prioritás is.

„A kecsege magyarországi fajmegőrzési terve” címmel rendezett országos szakmai konferencia résztvevői.

A kecsege védelme szorosan kapcsolódik az európai természetvédelmi keretekhez. A faj szerepel az Európa Tanács égisze alatt létrejött Berni Egyezmény Állandó Bizottsága által végrehajtásra elfogadott, a tokfélék védelmére vonatkozó Páneurópai Cselekvési Tervben. E törekvésekhez kapcsolódik a Széchenyi-egyetem részvételével elindult „MonStur in the Danube” Interreg-projekt, amely egy határokon átnyúló tokhal-monitorozó rendszer kialakítását célozza a Duna vízgyűjtő területén. A budapesti tanácskozás ennek a nemzetközi folyamatnak a hazai mérföldköve volt.

A megnyitó előadást dr. Guti Gábor, a Széchenyi István Egyetem kutatója, a MonStur-projekt hazai koordinátora tartotta, majd Beate Striebel, a WWF szakértőjének prezentációja következett, a Páneurópai Cselekvési Terv célkitűzéseiről és a 10 évig tartó program kereteiről beszélt. Az előadások kitértek a vízvisszatartás és a fajmegőrzés összefüggéseire, az EU Duna Régió Stratégia szerepére, valamint a kecsege hazai jogi státuszára és a „nem fogható halfaj” besorolás természetvédelmi indokoltságára. A szlovák természetvédelmi hatóság képviselője regionális kitekintést adott a tokfélék helyzetéről, hangsúlyozva a határon átnyúló koordináció jelentőségét. A délutáni műhelymunka során a résztvevők hat tematikus blokkban vitatták meg a fajmegőrzési terv stratégiai kérdéseit.

Dr. Guti Gábor, a Széchenyi István Egyetem kutatója ismertette a tokhal-monitorozó rendszer kialakítását célzó projekt részleteit.

A szakmai egyeztetés során megfogalmazódott, hogy minimálisan szükséges a vándorlási útvonalak feltárása, a kulcsfontosságú élőhelyek térképezése, az állománybecslés módszertani egységesítése, valamint a telepített és természetes szaporulatból származó egyedek elkülönítése. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a kecsege fontos indikátorfaj: az önfenntartó populációk jelenléte visszajelzést ad a folyók jó ökológiai állapotáról, és hosszú távon gazdaságilag is fenntarthatóbb megoldást jelenthet a horgászati célú halgazdálkodás számára.

A rendezvény az első lépés volt a Felső- és Közép-Duna országainak közös, határokon átnyúló akcióterve felé. A 2027-ben esedékes nemzetközi egyeztetésen a magyarországi, a szlovákiai, az ausztriai és a bajorországi szakmai fórumok eredményeit együttesen értékelik, és ezek alapján készül el az őshonos tokfélék védelmét szolgáló közös megvalósítási stratégia.