Ifjú Csom Árpád az autizmus világnapjához kapcsolódva részleteket olvasott fel készülő regényéből édesapja kiállítás záróján az Apáczai-karon.

Tavasztól őszig kétkezi munkásként dolgozik a földeken, télen autodidakta fafaragó művésszé lényegül át a Káptalantótiban élő Csom Árpád. Egzotikus munkáiból Dr. Jászi Éva, a Gyógypedagógia Tanszék vezetője és Borbély Károly művésztanár rendezett kiállítást az Apáczai-kar Cziráki kiállítóterében. Ez volt a második alkalom, hogy a fából faragott, egyéni színvilágúra festett maszkok átléphették Káptalantóti határát. Rendhagyó módon nem a kiállítás megnyitásához, hanem a bontásához kapcsolták az ünnepséget a gyógypedagógusnak, pedagógusnak készülő hallgatók gyűrűjében. A meghatott alkotó ezzel a mondattal zárta be jelképesen a tárlatot: „Köszönöm, hogy megtiszteltétek jelenlétetekkel a faragásaim csodáját”. Merthogy azok maszkok, amelyek eddig nem keltek el, ugyan más folyosórészen, de kiállítva maradnak a karon, jelentette be Jászi Éva. Megvásárlásukkal segíthetik az alkotót és családját. Így ifjabb Csom Árpádot is, aki autista, és tehetsége van az íráshoz. A rendhagyó ünnepségen készülő regényéből olvasott fel részleteket a hallgatóságnak. Egy tizennyolc éves srác sorsáról ír, aki ugyanolyan, mint ő.

A méltató beszédekben elhangzott, hogy a festett maszkok és a készülő regény, apa és fia megnyilvánulása ugyan más-más eszközökkel, de példa arra, hogy a művészet valahol nagyon mélyen ott lakik az ember lelkében. Mindenkiében. Ha olyan környezetbe kerül, olyan hatások érik, a művészi én életre kel, kikívánkozik a testből, azt akarja, hogy megmutassa magát a világnak. Az Apáczai-kar pedig teret ad a művészi én kibontakozásának. Ezek a kiállítások lehetőséget nyújtanak arra, hogy a Széchenyi István Egyetem hallgatói szavak nélkül is kommunikáljanak az alkotókkal. Olyan forrásokhoz juthatnak így, amikből bármikor meríthetnek életpályájuk, munkájuk során.

Sokan megnézték a maszkokat és eljöttek az ünnepségre is. Empátiával hallgatták az autista fiú felolvasását.